Az előző négy évet megünnepelni, a következő négyről közösen gondolkodni hívta össze a helyi vállalkozókat, intézményvezetőket, önkormányzati képviselőket Szentegyháza polgármestere.
A szerző felvételei
Az idei június 9-i önkormányzati választások alkalmával az Erdélyi Magyar Szövetség színeiben újrázott Lőrincz Csaba Szentegyháza polgármesteri címéért. A 2020-2024-ben többségben szintén EMSZ-es önkormányzat is folytatni kívánta a munkát. Sikerült is nekik. Néhány új arccal kiegészülve, de többségében a már kipróbált csapat a 15 helyi tanácsosi helyből 12-őt zsebelt be. A maradék három helyet RMDSZ-es képviselők foglalják el.
Októberben lejártak az iktatások, megvan az alpolgármester, sőt, mint megtudtuk, új városmenedzsere és főépítésze is lett Szentegyházának. Az eseményen ők mutatkoztak be, a polgármester az előző négy év megvalósításairól beszélt és a következő mandátum terveiről. És lévén, hogy kampány van, Zakariás Zoltán, az EMSZ elnöke és parlamenti képviselője sem maradt távol, arról beszélt, miért kell az RMDSZ-re szavazni.
Mielőtt újonnan megválasztott kollégáinak adta volna át a szót Lőrincz Csaba, megköszönte az embereknek a bizalmat és elmondta, az esemény célja, hogy „kezdjünk el együtt gondolkodni” a város jövőjéről. Szeretné, ha a vállalkozókkal és civil szervezetekkel karöltve egy olyan várossá építhetnék Szentegyházát, ahol jó élni és ahová visszatérnek a fiatalok, mert van munkalehetőség, lakhatás, minőségi közszolgáltatások és közösségi élet.
Építsünk olyan várost, hogy más is ide akarjon költözni
Sándor Zsolt mutatkozott be Szentegyháza új alpolgármestereként. 46 éves, két gyermek édesapja és sosem dédelgetett álmokat arról, hogy ilyen tisztségbe kerül.
Szerinte az alpolgármesterség olyan, mint a női szerep a családban. „Itt nem a hálószobára gondolok. Csak az a munka látszik, amit nem csinálsz meg, a többit gyorsan megszokják”. Úgy gondolja, egy alpolgármester igényes kell legyen a munkájára. A városra úgy fog nézni, mint a saját udvarára, „hogyha hosszan mész az udvarodon, és meglátod, hogy leesett a kertről egy szál deszka, azt ott vissza kell szegelni.”
Szívből és szeretettel akar dolgozni, azt szem előtt tartva, hogy első az ember és csak utána jönnek a pártszínek. Emberközeli munkát akar végezni, sok potenciált lát a városban, amit összefogva a közösség ki tud aknázni. Ahogy fogalmazott:
„Itt egyikünk sem kötött házasságot a tisztséggel. Ez a tisztség elmúlik, jönnek mások, de mi azután is itt szeretnénk élni, a gyermekeink is itt szeretnének – gondolom – felnőni, és nagyon remélem, hogy egy olyan települést építünk, hogy még máshonnan is ideköltöznek.”
Köszönte a polgármesternek az előző négy évet és a képviselő társainak az új lehetőséget, családjának pedig – kissé meghatottan –, hogy kitartott mellette.
Még sok minden nincs megcsinálva
Szentegyháza új városmenedzsere Simó Rékaként mutatkozott be. Sepsiszentgyörgyi születésű, ott is végezte el a középiskolát. Kolozsváron tanult tovább európai tanulmányok és nemzetközi kapcsolatok alapszakon és kulturális örökségvédelem szakon mesterizett, emellett pedig projektmenedzsmentben és felnőttképzésben szerezett diplomákat. Élt Brüsszelben, Budapesten, Csíkszeredában. Két és fél éve szentegyházi lakos, ide jött férjhez, van egy kislánya.
Szakmai pályafutása alatt a vállalkozói és civil szférában fordult meg, utóbbi által önkormányzatokkal is volt kapcsolatban. Főleg rendezvényszervezéssel, pályázatírással, pályázati menedzsmenttel, közösségépítéssel és idegenvezetéssel foglalkozott. Volt a Tusványos főszervezője, ő vezette a Nőileg Mutass jó példát! programját. Részt vett a csíkszeredai régi zene fesztivál, a városnapok, a Filmszereda szervezésében, sorolja. Mind közül pedig, a Fuss NEKI! Csík adománygyűjtő programban végzett munkájára a legbüszkébb.
– Szentegyházát egyébként én mindig egy érdekes helynek láttam. Idegenvezetőként többször jártam itt, és azt éreztem mindig, hogy nagyon nagy potenciál van ebben a településben. Két dolog miatt: az egyik, hogy itt még vannak olyan szokások, hagyományok, amelyeknek közösség össze- és megtartó ereje van, és ezekhez jó kapcsolódni, ez nagyon nagy érték a mai világban. A másik pedig az – és ezt jó néven vegyétek – hogy itt még sok minden nincs megcsinálva, sok a lehetőség – sorolta az új városmenedzser.
Jöjjenek és valamit kitalálunk
Az est utolsó bemutatkozója Albert Csaba, az új főépítész volt. Ő sem szentegyházi, Csíkszentdomokosról származik, de Csíkszeredában nevelkedett. A Kolozsvári Műszaki Egyetem hallgatójaként végzett építészet szakot. Utána Esztány Győző irodájában dolgozott majd saját vállalkozást alapított, és most itt van – tudtuk meg tőle.
– Arra szeretnék mindenkit bátorítani, hogyha valami beruházásnak fogna neki, minél hamarabb jöjjenek hozzánk, nézzük meg, mert minden helyzet más és más, kielemezzük és megpróbálunk segíteni. Utólag mindig egy kicsit kényesebb elintézni például egy illegális építkezést. Folyamatban van, hogy az általános rendezési terveket frissítsük, mert már egy kicsit elavult. Erről lesz közvita, érdemes eljönni és ránézni – magyarázta a főépítész.
– Az elmúlt négy év nem volt eseménymentes, hál’ Istennek. Sikerült valamilyen szinten rendszerváltásokat meglépni az emberekkel való kommunikáció, a munka tekintetében, át tudtuk formálni egy picit a hivatalt, hogy ami projekt alapú, azt úgy kezeljük, mint egy vállalkozó, ami kiszolgáló részleg, az pedig a lakosoknak legyen a legjobb – vette vissza a szót a polgármester.
36 pályázatot nyert a város az előző négy évben,
ezek mindegyikében már aláírt finanszírozási szerződések vannak. 36-ból 19 uniós pályázat – „ez azért fontos szám, mert az előttünk levő tíz évben kettő volt”, jegyezte még a polgármester –, 8 kormány által kiírt pályázat, 9 saját, illetve megyei önkormányzattal vagy partnerintézményeinkkel közösen végrehajtott beruházás. Emellett volt Szentegyházának 15 olyan saját beruházása, amely során „halálra ítélt épületeket élesztettünk újra” saját költségvetésből – sorolta.
A városfejlesztési stratégiájukat hét fejlesztési tengelyre bontották szét: oktatás, egészségügy, sport, kultúra, infrastruktúra, vállalkozás, turizmus és szociális élet.
Az oktatás terén: sportcsarnokot újítottak, villanyhálózatokat cseréltek ki, műhelyt építettek újra, napközit építettek, nemsokára kész az iskola étkezdéjének felújítása is. Van több olyan pályázat, ami eszközökre szólt, ezek segítségével kicserélik a teljes bútorzatot mind a két iskolában és digitális eszközökkel látják el őket, illetve autószerelő műhelyre pályáztak a szakiskola számára. Két elektromos buszra is pályáztak, újra építik a Bartók Béla Művelődési Ház melletti óvodát. Van nyertes pályázatuk bölcsődére és 12 tanárlakásra.
Az egészségügyben: a kórháznál újítják a konyha és a röntgen épületét. Sikerült mammográfot, mágneses rezonancia és ultrahangkészüléket szerezni. A régi szülészet épületére is van egy pályázat, amivel szociális intézményt hoznak létre. Kórház, 14 orvoslakás, mentőállomás és szakrendelők építése van tervben.
A sportban: focipályát építettek, öltözőt, műfüves pályát újítottak. A Vasas Klubot sikerült újraéleszteni.
A kultúránál: zajlik a Bartók Béla Művelődési Ház felújítása, a Gábor Áron Művelődési Ház új eszközöket kapott, a raktárt is felújították ott.
Az infrastruktúra terén: utcákat és mezei utakat, parkolókat építettek, illetve nyolc „nagyobb volumenű” mezei út építésére van nyertes pályázat. Ha sikerül kibogozzák a telekkönyvezést, bevezetik a gázat Homoródfürdőre. Épült játszótér, kamerákra pályáztak, okos várost szeretnének építeni. Megvásárolták az ortodox parókiát, a vashámort és számos telket, vagy útnak való helyet, ami fontos a következő fejlesztéseikhez. „Ami nagyobb léptékű és több évtizedre predesztinálhatja a várost, az a strandnak a visszaperelése volt” – teszi még hozzá.
– Mindenre pályáztunk: szolgálati autókra, okos kukákra, városnapokra, rendezési tervre. Emellett van 14 előkészített tervünk, amelyekre most keressük a forrásokat.
A polgármester elárulta, szeretne ipari parkot is, és a város központját is átépítenék, utóbbi előkészítéséhez már zajlanak az ingatlancserék. A strandzónát szeretnénk fejleszteni, körforgalmakat akarnak.
A következő négy évben két dologgal szeretnének foglalkozni:
befejezni a tömérdek megkezdett beruházást, hiszen több mint 120 millió lejre van aláírva szerződés. A másik pedig a város életének gördülékenyebbé tétele, „szeretnénk 4-5 olyan nagy elképzelést elindítani, ami úgy pályára teszi a települést, hogy onnan már visszalépés ne legyen 20-30 év múlva se”.
Utóbbi alatt a turizmus fellendítésére gondol – árulta el –, ami a strandot, a hámort és Madarasi Hargitát érinti. „A következő négy évben nem a harcra akarunk fókuszálni, hanem az üdeségre, a frissességre, a jólétre és ebben kérem mindenkinek a segítségét.”
– Mert azt kellett megtanulni ebben a négy évben, hogy gazdasági érdek, magánérdek nélkül nincs fejlődés egy városban. Kell a magánérdek, a vállalkozói érdek ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani, és ez ne legyen idegen senkitől. Ezen fogok dolgozni, pont ugyanúgy, mint ahogy az önkormányzatot igyekeztem a négy év alatt a lakossággal összehozni, nagyjából pozitív eredményekkel. Ezt meg kell érteniük a lakosoknak, hogy ne lássanak mindenben huncutságot meg spekulációt. Merjetek ti is nagyban gondolkodni, merjetek minket úgymond kihasználni és partnerként kezelni. Erre hívlak titeket a következő négy évben. Az a mi közös feladatunk, hogy itthon tartsuk vagy hazahívjuk a fiataljainkat – fejezte be mondandóját.
Meg kell halni az önzésnek
Koncsag László plébános áldotta meg a következő mandátumot.
– A közösségért dolgozni, ez a legfőbb mindenki esetében. Amennyiben ezt tesszük, annyiban az Isten áldása munkánkon van. És annyiban tudjuk tenni, amennyiben ellenállunk az önzés kísértésének. Azt mondotta Assisi Szent Ferenc, meg kell halni az önzésnek, ha sikerül, a második halál nem fog fájni. Merthogy nagyon nagy az embernek az önszeretete – mondta, majd közös imára hívta a jelenlévőket.
Azzal az intéssel fejezte be áldását, hogy az ember által végzett munka csak akkor maradandó, ha rajta van Isten áldása, anélkül teljesen hiábavaló. Erre figyeljenek, kérte a jelelévőket, és Ady Endre szavaival kitartó munkát kívánt, „bár zord a harc, megéri a világ, ha az ember az marad, ami volt: nemes, küzdő, szabadlelkű diák.”
El ne felejtsd, kampány van!
– Nem szándékosan hagytam a hit és az egyház után a politika részét, véletlenül adódott így – szabadkozott a polgármester, megnevettetve a jelenlévőket. Elmondta, annak ellenére, hogy nem RMDSZ-esek, nekik sikerült a legtöbb kormány-pályázatot megnyerni Hargita megyében. Szerinte ez sok mindent jelent, részben azt, hogy nemes, küzdő, szabadlelkű diákok voltak, másrészt, hogy szakmailag fel voltak készülve, harmadrészt pedig, hogy pozitív és „építő jellegű” kapcsolatuk van az RMDSZ vezetésével.
Utóbbi ellenére fontosnak tartja, sőt élvezi a versenyt. A projektjeikre viszont úgy pályáznak, hogy még az elsők között versenybe szállnak, hogy ne a Hargita megyei, hanem a román megyék településeivel versenyezzenek és ilyenkor inkább az ő oldalukra billen a mérleg.
Lejárt a verseny ideje
A következő felszólaló Zakariás Zoltán, az EMSZ pártelnöke, parlamenti képviselője volt, aki a következő mandátumban is folytatná a munkát. Mivel viszont a szövetségnek az RMDSZ listáján van helye a parlamentben, arra kell, hogy buzdítsa az embereket, hogy a tulipánra tegyenek pecsétet.
– Nem tudunk változtatni azon, hogy kisebbségben élünk: „van egy közös ellenségünk is, ez a bukaresti román politika és a többség. Néha ellenség, néha csak ellenfél, de ott van. Vannak olyan kérdések, amik az egész közösségünket érintik, amit velük szembe kell elérni” – mondta.
És ha „felelősen” gondolkodunk, látnunk kell azt, hogy az országos ügyekben ennek a két magyar pártnak együtt kell fellépnie. Ezért is kötött az EMSZ egyezséget az RMDSZ-el, hogy helyi szinten verseny lesz az idei szuper választási évben, országosan viszont egység. Helyi szinten nincs akkora tétje a dolognak, hiszen a magyar versenyez a magyarral, országosan azonban vigyázniuk kell arra, hogy a többség ne sértse meg a magyarság és önkormányzatainak jogait.
A verseny ideje lejárt június 9-én, itt az egység ideje – magyarázta Zakariás és arra buzdította a jelenlévőket, hogy menjenek el szavazni mind a három hétvégén. November 24-én az államelnök választásra, ekkor üssenek pecsétet Kelemen Hunorra. Bár szerinte nem lesz második fordulós az RMDSZ-es jelölt, ha nem magyarra szavazunk, még a végén hozzászokunk, hogy a románok közül kell választani.
A december 1-i parlamenti választás a legfontosabb, ott az RMDSZ-listára kell voksolni, „ahogy Csaba is mondta, jobb volt amikor kormányon volt az RMDSZ. Könnyebb, az ember hamarabb jut információhoz”.
A párté vagy a csapaté?
Az esemény formális része után arról kérdeztük Zakariás Zoltánt, hogy mit gondol miért van ekkora sikere az EMSZ-nek Szentegyházán, miközben más Hargita megyei településeken éppen csak sikerült tartani a négy évvel ezelőtti arányokat, vagy tanácsosi mandátumokat veszítettek. A megyei tanácsban is feleződött a helyeik száma, a 2020-as négy helyett, most kettőt sikerült behúzniuk.
Zakariásnak nem igazán tetszett a kérdés, nem is válaszolt rá. Szerinte máshol is voltak szép eredmények. Végül abban maradunk, hogy arányaiban a június 9-ei választások eredményei szerint a megyében a pártnak Szentegyházán sikerült a legjobb eredményt elérnie. Úgy gondolja, az lehet a titok, hogy nyitottak, őszinték és teljes mértékben a közösség érdekeit helyezik előtérbe. Hozzáteszi, ez egyébként az Erdélyi Magyar Szövetségnek a jellemző vonala.
De vajon kié az érdem, kié a szavazat? A párté vagy a Szentegyházán elindult csapaté? – kérdeztük még meg.
Zakariás szerint a szentegyházi csapat az EMSZ csapat része, már a Néppárt-MPP fúzió előtt is az volt. „Azért tud így dolgozni ez a csapat, azért tudunk az EMSZ-en belül is ugyanúgy viszonyulni egymáshoz, mert ugyanúgy gondolkodunk” – felelte.
Lőrincz Csabának is feltettük ugyanezeket a kérdéseket.
„Ha RMDSZ-esként indultunk volna ebben a szituációban, amikor minden csak róluk szólt – az országos kampány, a magyar kormány –, akkor valószínűleg még nagyobb eredményt értünk volna el. És ebből arra engedek következtetni, hogy valószínűleg az embert, a csapatot és a munkát nézték. És tényleg úgy is dolgoztunk. Rendhagyó politikát csináltunk.”
– Azt vettem észre magamon, bárhol kérdezik, hogy mire vagyok büszke, sosem valami beruházást mondok, hanem a közösségről beszélek. Például most a sport terén, 200 gyermeket edzünk, van klubcsapatunk. Amikor megcsináltuk a mezei utakat, jöttek a gazdák, akik ott érdekeltek voltak és pótoltak, segítettek és most vigyáznak az útra – magyarázta, hozzátéve, szerinte az is hozzájárult a sikerhez, hogy sikerült közelíteniük Szentegyháza két részének (a falu és a város) lakóit egymáshoz.
Számított-e az, hogy milyen a színekben indultatok az idén? – kérdeztünk vissza. A polgármester szerint nem a válasz. Sikerült megmagyarázniuk az embereknek, tudatosítani bennük, hogy kire és hogyan kell szavazni. „Tudatosan szavaztak, tudatosan rám ütte, a megyei tanácsnál és az uniósnál az RMDSZ-re ütött. A választó nem hülye. Lejárt az a világ” – vélekedett.
Pozitívan áll hozzá a helyi tanácsban ellenzékben lévő RMDSZ-es képviselőkhöz. Hárman vannak és új arcok. „Meg kell nekik érteniük azt, hogy mi egy objektív stratégia mentén fejlesztünk. Semmi sem érdekel, nincs mit rejtegetni. Meg kellene valahogy tanítani, hogy ne a pártnak felelj meg, hanem elsősorban a közösségednek, aki oda szavazott. Utána magadnak, ez egy nagyon fontos dolog, ha nem lennék a lelkiismeretemmel rendben, akkor megette a fene az egészet. És csak utána a pártnak, és ha ezt megtanulják, akkor szerintem fogunk tudni együtt dolgozni.”
Arra voltunk még kíváncsiak, hogy a sok felsorolt terv közül mit lát reálisnak, hogy meg tud valósulni a következő négy évben. Nem tudott konkrét válasszal szolgálni egyelőre, szerinte sok minden függ attól, hogy kormányon lesz-e az RMDSZ – annak ellenére is, hogy bevallása szerint a román politikusokkal is „jól igazodott” –, hogy a központi régiónál, hogy sikerül pályázniuk.
Kiemelt ügy számukra a vashámor és a strand, illetve arra akarnak fókuszálni, hogy a már elkezdett projektek legyenek befejezve. Úgy látja, az is benne van a pakliban, hogy hitelt kell felvenniük az önrészekre, körülbelül négy millió lej értékben.
A „sunyi szándéka” az, hogy az előttük álló négy évben jobban le fogja osztani a munkát és számon is kéri majd, mert most már megmutatta, hogy meg lehet csinálni.
