Kicsit megint jobb lett itt, mint Csíkban?

Szeptember 11-én lejárt az első TEDx Udvarhely. Nézd meg, mit tanultak, hogy érezték magukat a résztvevők a 13 előadás után. Vajon kicsit megint jobb lett itt, mint Csíkban?

Fotók: DÁVID Anna Júlia

Tas, bár nem szerette volna, ha fényképet készítünk róla, véleményét annál szívesebben osztotta meg velünk. Három gondolatot visz haza magával. Az első – ahogy Darvas Piroska, segítőnővér mondta a Táncolj a szíved csendjének dallamára című előadásában –, hogy próbáljunk néha kicsit lelassítani, hátradőlni és elgondolkodni. Ez segít abban, hogy a nagyobb képet is meglássuk. A másik, hogy figyeljünk magunkra jobban, akár a légzésünkre is, utal Gyéresi Júlia színésznő, rádiós műsorvezető A légzésünk és az érzelmeink című előadására. A harmadik ugyancsak kicsit a visszalépéssel kapcsolatos, mondja, majd kifejti: ha mások problémáit meglátjuk, mondjuk egy katasztrófa után, ami Lukács Csaba, újságíró A túlélés művészete című előadásában jelent meg, akkor a mi mindennapi nagy dolgaink, „hogy a szomszéd kutyája ugat-e, az autójával odaparkol-e a mi helyünkre” már kevésbé fognak érdekelni, együttérzőbbek, toleránsabbak tudunk lenni. 

Orsi azzal kezdi a beszámolóját, hogy egy meghatározó napon van túl. Csala Dénes, adatvizualizációs szakember Az adatok nyelve a vizualizáció című előadása után tudasította magában például, hogy rengeteg információ áll a rendelkezésünkre a mai világban, amit meg kell tanulnunk rendszerezni és válogatni.

Jukka Sinnemaki, finn oktató Stop Often Enough – to Be Able to See the Unseen című előadása pedig emlékeztette, hogy ne csak a felszín alapjánl ítélje meg társait, hanem vegye észre az unseen-t, azaz a személyiség láthatatlan vonásait is.

Fontos az is, hogy felül tudjunk kerekedni a múlton, a problémákon, itt példaként Oana-Maria Rotariu, a Colectiv tűzeset egyik túlélője történetét említi, amit a Breaking the Rules or Breaking Free?! című előadásában mesélt el a résztvevőknek. 

Kriszta szerint az előadások után mindenki úgy érezhette, hogy tele van energiával, ötlekkel, motivációval, „igazából a TEDx előadók arra ösztönöznek, hogy igenis merjük megvalósítani azokat a gondolatokat, ötleteket, amelyekhez eddig nem volt bátorságunk”, mondja. A közös pontot abban látta, hogy több előadó a veszteségei árán is meg tudta mutatni, hogy helye van a világban, nem véletlenül született. 

Tetszett neki, hogy az előadók változatos témákat boncolgattak, így mindenkinek volt lehetősége megtalálni azt, ami a saját életútjához a legjobban kapcsolható. Ő tanárként azzal a gondolattal távozik, hogy nem minden fekete és fehér, nem minden kategorizálható, nem minden jó vagy rossz. „A dolgok nem ennyire egyszerűek, mindig mélyebbre kell néznünk, az oktatás során is”, fogalmaz.

Szasza azért találja felüdítőneik a rendezvényt, mert egyfajta „kitekintést” nyújtott olyan embereken keresztül, akik itt élnek gyakorlatilag köztünk, nagyon közel állnak hozzánk, és többnek van valami kapcsolata Székelyudvarhellyel. „Olyan ötleteket fogalmaztak, olyan látásmódot nyújtottak, amit nincs alkalmunk látni a hétköznapokban, hacsak nem tekintünk mi is kifelé”, teszi hozzá. 

Ha egy szóval kellene jellemezni a napot, akkor azt mondaná rá, hogy „bravúros”, hiszen rengeteg téma volt, és érdekes, hogy egyetlen szlogenhez mennyi történet tudott kapcsolódni, és mennyi féle értelmezést adtak neki. 

„Azt hiszem ez egy nagyon tanulságos nap volt mindenkinek, a gyakorlatiastól a lelkileg elmélyülőn, a megrázón keresztül a viccesig tényleg minden volt, és azt hiszem a TEDx-nek ez a lényege. Benne volt az x!”, foglalja össze. 

Anita egymás után sorolja nekünk a Tetszett, mert… kezdetű mondatokat. Tetszett neki az esemény újszerűsége, az, hogy az előadók rengeteg különböző nézőpontból közelítették meg a változást, változtatást. Tetszett az is, hogy hiteleseknek találta a színpadon megszólaló embereket, mindenkivel tudott valamilyen ponton azonosulni, hogy rövidek voltak az előadások, és könnyű volt váltani egyikről a másikra.

A felsorolást kiegészíti azzal, hogy reméli jövőre is lesz TEDx Udvarhelyen, akár még nagyobb is, mint most. 

„Minden előadót végigbőgtem”, kezdi a beszámolóját Júlia. Főként az első előadásblokk tetszett neki, a második részből a Nagy Zsolt Reshape – emberek, karrierek, rendszerek és Radu Negoița, építész The Comfort Need & What We Can Do About It című előadásait hallgatta a legszívesebben, a kedvence mégis Darvas Piroska előadása volt, mert jó emlékeket idézett meg benne, és az ő szavai után érezte azt, hogy maradandó nyomot hagytak benne.

A kisfiú aranyos izgatottsága annyira elvarázsolt minket, hogy el is felejtettük megkérdezni a nevét. Ha valaki ki tud segíteni, kérjük, írja meg nekünk üzenetben.

Egyébként az egyik kedvence Csala Dénes volt, mert „érdekesen ad elő”. A gerillakötéses képekre is még sokáig emlékezni fog, amiket Lukács Csaba mutatott, és arra is, hogy a közösségnek milyen ereje tud lenni. De egyetértett Csibi Magorral, a Trend Consult osztályvezetőjével is, aki A fekete-fehér világ személyisége című előadásában azt mondta, hogy a szélsőségek között még nagyon sok minden van, hogy nem minden fekete és fehér, hanem vannak más színek is. 

Angellának a legjobban Radu Negoița előadása tetszett, mert ő is a szakmában dolgozik. 

A másik kedvence, Oana-Maria Rotariu előadása volt: „az élettörténete nagyon meghatott, tanulságos, hogy mi mindenen keresztülment, mégis milyen erős, és még mindig magát egy erős és vonzó nőnek tartja”. Ha egyetlen gondolatot kellene csak kiemelnie, amit ma tanult, az is részben ehhez kapcsolódna, és az lenne, hogy nem kell az életed más emberek véleménye után igazítani, hanem a saját szabályaid után kell menni.

Rékának mindegyik előadás tetszett, az abszolút kedvence mégis Oana-Maria Rotariu volt: „a legnagyobb kudarcban volt része, amiben egy nőnek része lehet: megszokod, hogy szép vagy meg rendben vagy, aztán minden eltűnik, és újra kell építs mindent, legelső sorban a lelkedet, hogy meggyógyuljanak a sebeid. Ahhoz, hogy ilyen magabiztosan és határozottan elmond, hogy te igenis meg vagy elégedve magaddal, ehhez kell háttérmunka”, indokolja. 

Egyébként azt tanulta meg az előadások alatt, hogy legyen magabiztos, határozott, és lélekből csinálja, amit csinál.

„Engem a feleségem csalt le (Sógor Enikő, Csíkszereda alpolgármestere – a szerk.), kaszálnom kellett volna”, kezdi Sógor Csaba. De nem bánta meg a volt EP-képviselő, mert „volt egy csomó jó előadás”. Kapásból Darvas Piroskát említi, lelkészként közel állt hozzá a téma, de Oana-Maria Rotariu, Jukka Sinnemaki előadásait is szívesen hallgatta. Több olyan fellépő is volt, akinek a történetét már ismerte – Csibi Magor, Botházi Mária (újságíró), Nagy Zsolt (felügyelő bizottsági tag, Niro Investment), Bedő Imre (a Féfiak Klubja alapítója, író, közgazdász) , említ párat –, „de jobb élőben hallani őket”, mondja, végülis „a lelkész sem életében egyszer olvassa el a Bibliát”. A gyerekeinek is fogja bátran ajánlani, hogy nézzék meg őket. 

„Udvarhelyet az utóbbi időben mindenki szidja, állítólag már szülni is hozzánk, Csíkba járnak az emberek, habár mi a nagyedik gyerekünkkel pont Csíkból jöttünk ide, mert ott nem volt apás szülésre lehetőség. Most pedig szent irigységgel azt kell mondjuk, hogy Udvarhelyen is vannak jó dolgok. Csak így tovább, remélem, lesz Csíkban is” –  teszi még hozzá.