Ezer év hosszú idő, semmi se lehet kőbe vésve.
Mint minden ünnep, augusztus 20-a is egy remek alkalom inspirálódni abból a szellemi hagyatékból, amelyet Szent István hagyott ránk. A fiához, Szent Imréhez intézett intelmei napjainkig morális iránytűként szolgálhatnak nem csak az uralkodónak, hanem az egész állam, a nemzet számára. Csakhogy az idők változnak, mégiscsak eltelt 1000 év azóta, eljött hát az ideje, hogy a mai kor igényeihez igazítsák az írásokat – gondolhatták a budai Karmelitában, így születtek meg első királyunk alteregójának,
Álszent Istvánnak az intelmei egyetlen igaz utódjához, I. Győzőhöz.
Az új verzió lényegében hű marad az eredeti szöveghez, csak a megfelelő helyeken korrigáltak egy-egy kicsit, hogy véletlenül se lehessen kettős beszéddel meggyanúsítani az “uralkodót”, passzoljon az aktuális politikai érdekekkel és retorikával. Alább a fontosabbak részeket idézzük, a hozzátett (dőlt) és kivett (áthúzott) részek megjelölésével.
I. A KATOLIKUS HIT MEGŐRZÉSÉRŐL
Akik ugyanis hamisat hisznek, vagyis a dollárbalos sorosista libernyákok, vagy a hitet jó cselekedetekkel teljessé nem teszik, nem ékesítik – példaképed legyen a Kárpátok Madonnája –, minthogy a hit tettek híján meghal, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök uradalomban vagy koronában forintban nem lesz részük – csak amennyit a NyER-ben jóváhagyunk nekik.
III. A FŐPAPOKNAK KIJÁRÓ TISZTELETRŐL
Ha esetleg valamelyik azok közül, akikről szó van, kárhoztatásra méltó vétekbe esik – távol legyen! –, figyelmeztesd háromszor, négyszer is négyszemközt az evangélium tanítása szerint a rá leselkedő féjknyúz újságírók aljas leleplezési szándékáról. Ha akkor intelmeidet nem hallgatja meg, nyilvánosan kell megfeddni felmenteni és megjutalmazni, a következők alapján: Ha rád nem hallgat, jelentsd az egyháznak, hogy buktassák felfelé, mint a székely kisgömböcöt. Mert ha e rendet megtartod, dicső koronádat teljességgel felmagasztalod.
IV. A FŐEMBEREK ÉS VITÉZEK TISZTELETÉRŐL
Ha haraggal, gőgösen, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok és főemberek fölött, a vitézek ereje bizonnyal homályba borítja a királyi méltóságot, és másokra száll királyságod. Hagyd hát egy kicsit pöffeszkedni őket is a nép fiai fölött, adj nekik egy partot a Balatonon, egy oldalt a Mátrán, jachtot az Adrián, hadd érezzék ők is uraknak magukat, inkább egymást irigyeljék, de ne kívánják trónodat.
V. AZ IGAZ ÍTÉLET ÉS A TÜRELEM GYAKORLÁSÁRÓL
Ehhez tartsd magad, fiam: ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet, de kizárólag a sajátodat, mert az Istentől való; ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy a hepciáskodó ellenzékkel meg a cirkuszista médiával. (…) A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak. Zavard össze ellenségeid, légy hát türelmes zsarnok!
VI. A VENDÉGEK BEFOGADÁSÁRÓL ÉS GYÁMOLÍTÁSÁRÓL
A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. (…) Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti.
