Rémálomra ébredt kedd reggel Székelyudvarhely. Feketébe öltözött gyerekek, megfagyott lelkek állnak a Kossuth sarkán levő virágbolt előtt. Gyertyát gyújtani igyekeznek a bentlakás elé, hátukon hangszer.
fotók: EGYED Ufó Zoltán
A gimi fele igyekszem, ahol a tanügyminiszter és más hatóságok tartanak megbeszélést.
A Peda sarkánál találkozom a Palló Imre Művészeti Líceum igazgatójával. Kérdésemre, hogy mit lép az iskola a történtek után, meggyorsítja lépteit és odaveti, hogy
No comment.
Még egyszer megkérdezem, hogy jól hallottam, hogy egy tragédia másnapján egy ilyen fontos társadalmi kérdésre tényleg ennyit tud válaszolni, hogy no comment? Azt feleli, hogy igen, az iskola belső ügye és különben sem az ő iskolájukban történt az eset. Hogy van-e kríziskommunikáció az iskolában, ahol meghalt egy tragikus baleset következtében egy diák, az az igazgató szerint az iskola belső ügye, erősíti meg.
Meglep a pökhendi válasz. Szülőként és városlakóként valami olyasmire számítottam, hogy megrendülten értesültünk, az iskola saját halottjának tekintjük, és este közösen emlékezünk szeretett diákunkra, társunkra, az iskola vezetősége, pszichológusa, tanári kara pedig mindent megtesz, hogy elviselhetőbbé tegye az iskola közössége számára ezeket a nehéz napokat.
Este, a megemlékezésen pótolja.
Alig ér véget a rendkívül kellemetlen találkozó, a bentlakás előudvarán látni a városvezetést Várday Zsolt, a munkálatokat tervező építész társaságában, és még pár idegen emberrel. Kiderül, ők az ellenőrző és/vagy nyomozó szervek. A kis csapat az udvarról a gimi főépülete fele tart.
A Baróti Szabó Dávid díszteremben lesz a tanácskozó. Az építési felügyelőség és a rendőrség munkatársaival egyeztet itt az önkormányzat. De kiküldenek, hogy tudjanak dolgozni. Elképzelni sem tudom, hogy mivel zavarnám őket, ha csendben megfigyelem, mi történik a teremben.
Jön egy férfi a folyosón, azt mondja, azt az utasítást kapták, hogy csak az m1-et szabad beengedni. Szerencsére a fotós, aki mellettem van, az MTI-nek dolgozik. Kérdezem a férfit, kitől kapták ezt az utasítást.
Kicsit fura,
hogy egy romániai állami intézményben a magyarországi gyakorlat működik, hogy a magyar köztévé tudósíthat csak az esetről. Felelet nem érkezik, békén hagynak.
A folyosókon mély csendben közlekednek a diákok, néhány tanár terelgeti őket, van, aki álldogál egy darabig, majd azt veszem észre, hogy sír. Meg-megölelik, egymás nyakába borulnak a gyerekek.
„Nem tudnak nekik órát tartani, kellene vizsgázzanak, de nem tudnak figyelni, nem fog az agyuk. Reggel a templomban voltak” – mondja egy bácsi az ajtóban. Aki haza akart menni, elengedték a miniszteri látogatás alatt. Egy másik teremben ugyanis az is zajlik.
A pszichológusok sorra érkeznek 11-re,
a CJRAE, azaz a megyei nevelési tanácsadó központ már hétfő este meghirdette, hogy minél nagyobb számban legyenek kedden jelen egy eligazításon. Messengeren kérem a Palló pszichológusát, hogy nyugtasson meg, szülőként is, hogy az iskolában foglalkoznak a gyerekekkel, van kríziskezelés. Azt mondja, sorra járja az osztályokat, nem biztos, hogy elér az eligazításra.
A Pallós, szintén képzőművészetis lányom (magától feketébe öltözött a reggel) otthon közli, hogy a pszicho tanár néni szólt nekik, hogy bármikor segítséget kérhetnek, ha szükségét érzik. A tanárok is szomorúak voltak, főleg azok, akik tanították Dávidot. Az utcán is szembefutunk egy pallós tanárral, piros a szeme.
Mivel egy ideje nem történik bent semmi, csak jönnek-mennek az építkezési felügyelők, elhagyom az épületet. Kint ácsingózunk, a helyi sajtóval és a román tévésekkel együtt fagyoskodunk, ők időnként bejelentkeznek élőben. Néha egy-egy pedagógus elhagyja az épületet, ilyenkor
mindenki felkapja a fejét.
13 óra 15 perc körül elsőként távozik Borboly Csaba megyeelnök a gimnázium épületéből. Kérdésünkre elmondja, ahogy hamarosan érkezik Ligia Deca miniszter asszony is, aki a megbeszélésen résztvevők egyezsége alapján elsőként tájékoztatja majd a sajtót.
13 óra 20 perckor távozik az épületből Antal Lóránt szenátor, Bíró Barna Botond udvarhelyszéki RMDSZ-elnök, ők a másik lépcsőn mennek le. Laczkó György igazgató látszólag utánuk indul, de meggondolja magát, és a sajtó fele jön, ahogy Bekő Melinda igazgatóhelyettes is. A lépcső tetején Demeter Levente főtanfelügyelő. Mögöttük érkezik Ligia Deca tanügyminiszter is a helyi városvezetés, Gálfi Árpád polgármester, Ölvedi Zsolt alpolgármester, Zörgő Noémi sajtószóvivő és Venczel Attila főjegyző társaságában.
Ligia Deca tanügyminiszter elmondja, hogy egy olyan dolog miatt vagyunk itt, aminek nem szabadott volna megtörténnie, és mindent meg kell tennünk, hogy soha többé ne fordulhasson elő. A másik dolog, amiért ide látogatott, hogy megértse a szerencsétlenség okait és segítsen a következmények elviselésében, helyrehozatalában.
Fontos, hogy azt az üzenetet közvetítsük,
hogy a felelősök viselni fogják tetteik következményét – nyilatkozza. Fel kell vállalnunk a felelősségét annak, hogy megtudjuk, ki a felelős a történtekért.
A román tévések folyton arra térnek ki, hogy kié az épület, hogy vannak a tulajdonviszonyok és milyen földrengés-kockázati besorolása van az épületnek. A románoknál ez fontos, a bukaresti nagy földrengés óta szinte mindennapos téma.
Mint Deca számára a tanácskozás során kiderült, egy olyan épületről van szó, mely a gyulafehérvári római katolikus érsekség tulajdonában van, a helyi önkormányzat bérli tőle – feleli újságírói kérdésre. Az épület biztonságosságának garantálása a bérlő és a bérbeadó osztott felelőssége, hogy milyen arányban oszlik ez a felelősség, az önkormányzat és az érsekség között, az a szerződésekben van pontosítva, a nyomozó szervek azon vannak, hogy ezt kiderítsék.
Az épület nem rendelkezik földrengésveszélyességi-besorolással, nem volt elvégezve a felmérés, a szakértői véleményezés, ami a bérlő és a bérbeadó felelőssége lett volna – derül ki. Létezik ennek az elvégeztetésére, valamint az épületek megerősítésére pénzalap, javasolja az önkormányzatoknak, hogy vegyék igénybe a Biztonságos, egészséges iskolák program keretében.
Ki kellett volna felügyelje az építkezést?
– hangzik el a kérdés. A válasz az, hogy a szerződés tartalmazza pontonként a felek jogait és kötelességeit, a szerződő felek tudják megmondani. A riporter kéri, hogy nevezzék meg azt, akinek gondolnia kellett volna arra, hogy összedőlhet az épület, ha ásnak mellette – ez nem a tanügyminisztérium feladata, hárítja a kérdést Deca, és nem jut eszébe, hogy ez egy tanintézmény, eképp az oktatási minisztériumnak is lehetne legalább morális felelőssége benne. (Ha már az épületfenntartás ügyét-baját rálőcsölték az önkormányzatra.)
Gálfi Árpád következik a sorban. Aki mossa kezeit – írja róla a román média. Mi csak az építkezési engedélyt adtuk ki, nem mi adtunk parancsot az építkezés elkezdésére, fog hozzá a válaszhoz, de a riporter közbeszól. A helyi rendőrségnek van építkezési osztálya, ők hogy nem vették észre, hogy mi történik a város központjában található építkezésen? Nem nekünk kellett volna ezt tudni, van építésvezető, projektmenedzser, építő, ők a szakemberek, nem a polgármester, feleli. A „Beszélt az építőkkel?” kérdésre visszakérdez:
„Miért beszélnék? A hatóságok kivizsgálják az ügyet”.
– Délelőtt 10-kor kezdtek ásni, 15.30-ra be is fejezték a munkálatokat, mondja a polgármester. Ez alatt az idő alatt senki nem vette észre, hogy ilyen közel ásnak az alaphoz? – kérdik. Zörgő Noémi korábban azt nyilatkozta a tévében, hogy az urbanisztikai osztály által kibocsátott engedély alapján a 2,2 méter távolságban kellett volna ásni az épület falaitól.
A Euronews által megszólaltatott szakértők szerint egyébként nem szabadott volna ilyen gyorsan kiásni, ha már ilyen közel ásnak, akkor rövid szakaszonként, az épület falának megerősítésével kellett volna haladni szerintük. Ez a szerkezet nagyon érzékeny a vizesedésre. Hogy lebontják-e vagy mekkora felület lebontására van szükség, azt nem lehet egyelőre tudni, hangzik el.
A kivitelező nem tudott róla, hogy gyerekek vannak bent, ő csak sietett. Egy megszólaltatott mérnök, Szász-Gáspár Attila azt mondja, hogy hiába vitetik el a balhét a kivitelezővel, ha későn utalják a pénzt és hamar el kell költeni, mert lejár az év.
A tanügyminiszter gyertyát gyújtott a bentlakás előtt, majd a kórházhoz távozott, ahol szintén a városvezetés és az érsek társaságában a megsérült lányokkal találkozott. Azután nyilatkozott portálunknak.
Gálfi Árpádot kérdezzük még egy kicsit arról, hogy mi is zajlott a tanácskozásokon: „Jelenleg a rendőrség és az építési felügyelet végzi a kivizsgálást, az épületnél nem lehet csinálni semmit addig, amíg ez véget nem ér. Ezek után döntenek az épület sorsáról.
Mi lesz a diákokkal?
A diákokkal és a szülőkkel az iskola vezetősége felvette a kapcsolatot. A polgármester egyeztetett mind a gimnázium, mind a többi bentlakás vezetőségével arról, hogy segítsenek a diákok elhelyezésében, felajánlották, hogy a téli szünidő után, január 8-tól ezt megteszik.
A Transtelex kérdésére, hogy 300 ezer lej nem sok-e ezért az épületért bérleti díjként, azt válaszolta, hogy az iskola teljes épületkomplexumára, 3 épületre fizetnek ennyit.
Az önkormányzat érez felelősséget a történtekkel kapcsolatban? – kérdezi Tőkés Hunor a Transtelextől.
„Az engedélyeket kibocsátottuk megfelelő időben, én úgy gondolom, megtettük a megfelelő lépéseket” – válaszol a polgármester.
A szerkesztőség fele tartva Matyó ezredszer is elmondja, – mit elmondja, elkiabálja –, amikor meglát, hogy mi vagyunk a hibásak, mert itt vagyunk a központban és nem vettük észre, hogy mi történik, de bezzeg a Szejkén…
