Tetőfokon a hangulat | fotó: Pál Edit Éva

A szabadságolások közepette, amikor két embert is kell pótolni egy átdolgozott/átbulizott hétvége után, Murphy gondoskodik róla, hogy pont akkor romoljon el a laptopod, amikor élőben kell közvetítened a tanácsülésről. Murphy nem csak a technika, hanem az időzítés nagymestere is: megoldja, hogy amikor már majdnem kivasaltad a ruhád, indulás előtt negyedórával derüljön ki, hogy másikat kell vasalnod, mert ezen valahogy észrevétlenül lett egy-két folt. Vekerdyre kellett volna hallgatni, hogy a 21. századi anyukák ne vasaljanak!

Az már apróság, növényi tejszínhab egy homoktortán, ha tanácsülés előtt kiderül, hogy nem az előre meghirdetett 17, hanem kiegészítés és rekordmennyiségű, 87 napirendi pont lesz aznap, meglepetés ANL-tulajdonosakarlennidenemhagyják vendégekkel, hogy kicsit elmegy az áram, s félórát kölcsönlaptopon kell a szöveget írnod.

Ilyen körülmények után úgy érzed, megérdemled, hogy kicsit élvezd azt, hogy a szakmádnak  köszönhetően némi luxusban is lehet részed, amiben amúgy a társadalmi státuszod és a fizetésed nem tenné lehetővé, hogy részesülj.

Kibővült recepció | fotó: Csedő Attila

Még azt sem bánod, hogy előtte néhány ember, köztük nem egy politikus beszédét is meg kell hallgatnod.

Úgyhogy ezerbocs, de nem fogom túlgondolni ezt a cikket, aminek normális körülmények közt meg kellett volna lennie még aznap, csütörtökön, legkésőbb pénteken, de a fentebbi okokból nem lett meg, és most már illene szakmailag kicsi pluszt is belevinni az egészbe, de a fentebbi hiányállapot nem szűnt meg, úgyhogy ez egy frontális utánlövés lesz, ami azt jelenti, hogy úgy csinálunk, mintha tegnap történt volna az esemény, és nem lassan egy hete.

Aki a szállodával a felelősséget is megvette

Ott tartottunk, hogy kocsi otthagy a fizetős parkolóban – jelentem, nem igaz a városi legenda, hogy a városháza előtt nem büntetnek –, majd beizzadunk lihegve a szálloda hűs előterébe, ahová azok érkeznek amúgy, akik hasonlóan hűs autókból szállnak ki, és nem érdekli őket a fizetős parkolás.

László János 21 éve is itt állt, és már akkor tudta | fotó: Csedő Attila

Mennyország a felhevült testnek, és a sok szurikátázástól fáradt szemnek (szurikátázás = kapkodod a fejed a monitor és a valóság között, hogy lásd, ki beszél, ki hogy szavazott).

Mélyzöld, kék-zöld, mályva, rose gold, gold, kifinomult színek, kiöltözött emberek, márkás casual ruhák (casual = két hétig gondolkoztam, mit vegyek fel, aztán egy hétig csak hozzám járt egy futár, hogy úgy nézzek ki, mintha minden nap így öltöznék), mintha egy másik világba csöppennénk, ahol minden könnyedebb, elegánsabb, és ahol az a probléma, hová megy a napenergiarendszerünk által termelt fölös áram, és nem az, hogy ki tudjuk-e fizetni a számlát. Három éve hasonló körülmények fogadtak Brüsszelben, egy ottani luxusszállodában, ahová hasonlóan csórón érkeztem. Eskü, megéri egy pár percre belépni egy-egy ilyen gazdag épületbe, meditatív hatása van az eleganciának, a tisztaságnak és rendnek, és látod, hogy a te gondod picinyke kicsinyesség az emberiség nagy léptékéhez képest, meg hogy van hová fejlődni.

László János tulajdonos köszönti a teremnyi egybegyűltet, és elmondja, hogy 2001-ben ugyanitt állt és hasonlóképp köszöntötte a frissen megnyílt szállodánál a vendégeket. A mostani átadás előtt gondolkodtak azon, milyen avatót tartsanak a koronavírus-járvány alatt felújított Küküllő szállodának, Udvarhelyen csak A szállodának. Végül úgy döntöttek, hogy meghívják a sajtón kívül a partnereket és leendő partnereket, hogy közösen ünnepeljenek és mutassák meg az előrehaladás mellett a vendéglátást is, amit a turisták tapasztalhatnak, ha a székelyudvarhelyi vendéglátó-egységbe érkeznek.

Nem hiba. Történelem. A lépácsőházban megmaradt, és remélhetőleg még sokáig hirdeti a régi idők emlékezetét az eredeti korlát. | fotó: Csedő Attila

Tudta már akkor, amikor megvásárolta az épületet, hogy ezzel a felelősséget is magára vette, ez nem csak egy cég, hanem Udvarhely arca, a turisztikai mellett építészeti szempontból is, lévén, hogy a városkép meghatározó eleme. Olyan szavak hangzanak el a vállalkozó szájából, hogy zászlóvivő, úttörő, iránymutató. Nem tudom, hogy mi történt: vagy megsütött a városházától idáig a nap, vagy beléptem abba a korba, amikor nem tűnnek fellengzősnek ezek a közhelyszerű kifejezések. Tényleg ezt várjuk el A szállodától. Hogy azon túl, hogy alapfunkciókat ellát, szállást ad meg ételt a turistáknak és a lagzisoknak, első is kell, hogy legyen a területén minőségben, innovációban, értékteremtésben. Ez velejárója A szállodaságnak.

Azt is megtudjuk, hogy az összes vállalkozása közül A szálloda adta a legnagyobb feladatot az Arkum cégcsoport tulajdonosának: nagy a beruházási érték és nagy a fenntartási költség is a magas energiafogyasztása és a humánerőforrás-igénye miatt.

Bíró-László Tímea, Antal Lóránt, Bíró Barna Botond | fotó: Csedő Attila

Azelőtt a nagy kereslet miatt nehezükre esett volna, de két éve a koronavírus-járvány kényszerítette arra őket, hogy leálljanak és az esedékes felújításba belevágjanak. Átcsoportosították más vállalkozásaikból az önrészt, és európai uniós, országos meg magyarországi pályázati forrásokat kerestek a mintegy 3 millió euró értékűre becsült beruházáshoz. A projektet a vállalkozó lánya, Bíró-László Tímea vezényelte le, hangzott el.

László János felhívta a helyi és országos döntéshozók figyelmét arra, hogy nem feltétlenül tartja igazságosnak, hogy egy Székelyudvarhely belvárosában levő szállodának ugyanakkora legyen az adója, mint egy 200 ezres nagyváros belvárosában levő szállodának. Mivel a turisztikai iparág nagy kockázattal járó vállalkozás, ami sok embernek ad munkahelyet, és Székelyföld gazdaságának egyik húzóágazata lehet, indokoltnak érzi, hogy a városvezetés éljen az adókedvezmények nyújtásának lehetőségével.

A siker titka, gratulál János bácsinak stb.

Antal Lóránt szenátor kicsit mintha neheztelne az adófizetés megúszására játszásért, aztán megígéri, hogy bár „városi szinten nekünk még sok beleszólásunk nincs, de megteszünk mindent, hogy döntéshozatali helyzetbe kerüljünk”. Amit a parlamentből tehetnek, arra számíthatnak – mondja Lóci, aki egyben a helyi RMDSZ vezetője is.

Előtte azonban mond pár jól hangzó mondatot: egy Hobo idézetet arról, hogy amikor megkérdezték tőle, mi a siker titka, azt felelte a zenész, hogy a sikernek nem titka, hanem ára van. Meg kell dolgozni érte, áldozatokat kell hozni. Jó lenne, ha tudnánk örülni egymás sikerének és tudnánk tisztelni a sikeres embereket és azokat a vállalkozóinkat, akik minden nap hozzáadott értéket termelnek. Ez egy ilyen nap, amikor lehet ünnepelni. A szenátor megkísérli definiálni azt is, hogy mit jelent vállalkozni: felelősséget vállalni, hogy az a projekt, amit elkezdtél, működik, követi a célokat. Gratulál „János bácsinak” az elmúlt 30 évért és azért, hogy az utánpótlás kérdését sikerült megoldaniuk. Bátorság, még ezt a szót húztam alá a jegyzetekben.

Ébredjetek!

Utána következett a helyi fenntartó, Bíró Barna Botond, akitől egy mondatot találtunk kiemelésre érdemesnek: hogy a nagy álmokat meg tudjuk valósítani, ahhoz fel kell ébrednünk. A megyei tanács alelnöke a Visit Harghita projekt részéről hozott egy ajándékot a szállodának, bukaresti influenszerek, véleményvezérek ideutazását, elszállásolásának lehetőségét.

Filmesnek való vidék | fotó: Csedő Attila

Gálfi Árpád is beszédet mondott, és valami ígéretféleséget is kipréselt magából az adókedvezményre nézve, aztán megtudtuk, hogy Tóth László csíkszeredai főkonzul itt ünnepelte családi élete legfőbb eseményeit: itt volt a lagzija és gyermekei keresztelési ünnepsége. A másik ilyen ikonikus hely az életében a belvárosi református templom, aminek nemrég volt a felújítási utáni újraavatása. A magyar állam ezekhez csak anyagi támogatást nyújtott, az érdem a terveket kivitelezőké, szerénykedett a magyarországi külképviselet csíki vezetője.

Nemcsak festettek és vettek pár új bútort

És most jön az a rész, amikor már esel le a szandálodról, épp kiborult a vadiúj kagylóba a pirosítód a mosdóban, de a füled a teremben: a ráncfelvarrásnál már nem izgat a pirosító. Most szólal meg a jövő, és egy ekkora vállalkozáscsoportnál egy ekkora városban nagyon nem mindegy, hogy mit mond.

Jókívánságok, luficsokor és a László család | fotó: Csedő Attila

Bíró-László Tímea a felújítás folyamatáról és eredményéről beszél, arról, hogy szakértői csoportot vontak be a megújításba, elemezték a piaci helyzetet, a versenyképességüket, próbálták beazonosítani azt a piaci rést, amellyel növelni lehet a vendégéjszakák számát, és megfelelni a megváltozott fogyasztói igényeknek. A „hagyományőrzés, a közösségben vállalt szerepünk, értékeink” mellett innovációra is szükség van. Úgy döntöttek, hogy nem ráncfelvarrás lesz, hanem gyökeres megújulás: a tervezők elképzeléseit igyekeztek összehangolni a tulajdonosok több mint 20 éves vendéglátói tapasztalatával.

Ezért a teljes épület szerkezeti megújuláson esett át: 3,5 centiméteres vasak kerültek a tartóoszlopok mellé, 40 tonna vasat építettek be. Teljesen leszigetelték az épületet, felújították a fürdőket, a tűzvédelmi rendszert, minden szoba klímaberendezést kapott. Nagyobb váltást akartak a külső dizájn szempontjából is, de mivel műemlékvédelmi zóna, nem lehetett látványosabb változtatás, az épület koronáját, amit tehermentesítési és esztétikai szempontból is el akartak távolítani, meg kellett tartani. Szokták kérdezni az emberek, – innen is látjuk, hogy fontos nekik, amit csinálunk, hogy figyelnek –, véletlenül maradt-e meg a nyugati oldalon néhány rész az eredeti kék-zöld mozaikburkolattal? Nem, ez a műemlékvédelem kérése volt – mondja Tímea. Nem hiba, történelem. 

A jelen meséje

66 szoba lett, az első és a második emeleten a standard szobák vannak, amelyek turistacsoportok, sportcsapatok elszállásolására alkalmasak, ezekben a bútorzat maradt a régi. Minden emeleten van egy 35 négyzetméteres apartman gyermekes családok részére, a felső emeleteken kialakítottak egy új szobatípust, a junior suite nevezetűt, amely kb. 50 négyzetméter, konyhapulttal rendelkezik, nappalival és tágas fürdővel, a superior szobákat biznisz utazóknak hozták létre.

A szobaajtókat kártyával, de akár mobil applikációval is nyitni-zárni lehet. | fotó: Csedő Attila

A földszinten tágasabbá tették a recepciós helyiséget, megemelték a mennyezetet, bizniszsarkot alakítottak ki benne, több recepciós pult van, hogy felgyorsítsák a becsekkolást.

A Menta bisztró még nem indult el, de az is nagyobb lesz, és már nem függ a működése attól, hogy a 200 fős Szarkakőre keresztelt nagyteremben van-e rendezvény vagy nincs. A Portré és a Rez terem kisebb családi rendezvények színtere lehet. A wellness részleg is megújul idén decembertől, és itt jön a meghatódás ideje, vele sírunk, amikor megköszöni férjének, Bíró-László Zoltánnak, aki műszaki ismereteivel segítette, és édesapjának és az összes partnernek, aki ezt lehetővé tette.

Száll ide, száll oda

Kihagytuk a legnagyobb látványosságot, a 400 négyzetméteres tetőteraszt, ahol „púposkodhatunk” egyet mi is, miután becsületesen előre ledolgozzuk az emeletek bejárásával a kalóriákat.

Előbb te kóstold meg, tesó!| fotó: Csedő Attila

Itt fincsi lazacos, rákos, fasirtkás falatkákat, mentes és alkoholos pezsgőt szolgálnak fel, – pont, mint Brüsszelben, te – és lehet szelfizni meg tapsolni, amikor elszállnak a vendégek jókívánságaival a lufik.

Ezután jöhet az ebéd, előételnek „megint holnapra halasztott fogyókúra”, főételnek svédasztal, desszertnek ÁgnesCake, , s ha ilyent főz ezentúl is a séf, akkor még jövünk. Ha másként nem, kilesünk valami jó kis sajtóeseményt.

Felülnézetből a gondok is jelentéktelenebbek | fotó: Pál Edit Éva

A város gondjai fölötti élménnyel, gazdag ízekkel – átvitt és konkrét értelemben –, a fejlődés ígéretével és az arra való törekvéssel jóllakva a parkolási büntetést is boldogan fizeti ki az ember. Mert a sikernek nem titka, hanem ára van.