Ki kell, hogy mozduljon a birkózás ebből a letargiából

Gergen Zoltán az országos bajnokságon, fotó: a Román Birkózó Szövetség Facebook-oldala

„Őszintén mondom, lehet szélnek kell eresszük a csapatot” – mondta még júniusban Ambrus Sándor, a Fások Sportegyesület elnöke, hisz a város pályázati úton történő 30.000 ezer lejes támogatása – ami a klub által kért összeg egyharmada – nem tűnt elegendőnek a 2021-es versenyévhez.

Azóta végéhez ért az idei versenynaptár,

és az elnök elmondása szerint összeszorított fogakkal ugyan, de sikerült végigcsinálni, mi pedig megkértük őt, és a felnőtt, illetve a legfiatalabb birkózókat felkészítő László Szabolcsot, hogy összegezzenek: milyen eredmények születtek, mire volt elég a szűkös költségvetés, milyen perspektívát nyújt az udvarhelyi birkózás, és úgy általában a birkózás.

Gergen a dobogó harmadik fokán, fotó: a Román Birkózó Szövetség Facebook-oldala

A csapat mind a tizenhat leigazolt birkózója részt vett az országos versenynaptár valamelyik eseményén. Eredményeik közül kimagaslik az U23-as országos bajnokságon, Lugoson elért országos bajnoki cím, amelyet Laiber Engelhard szerzett a 125 kilogrammos súlycsoportban. Az elnök ezen kívül a Resicabányán elért felnőtt országos bajnoki bronzérmet emeli ki, amelyet Gergen Zoltán szerzett a 92 kilogrammos súlykategóriában.
„Ő egy edzőtermet vezet, és a pandémia miatt nem tudta vállalni, hogy a 2020-as évet végigcsinálja velünk, de idén újra csatlakozott, és meg is lett az eredménye” – magyarázza.

„Ami sajnálatos,

az az, hogy idén nem tudtunk dobogóra felállni az országos csapatversenyben” – mondja, és ezt a sportra szánt pályázati összegek elosztásának kárára írja. Ahogy fogalmaz, „összeszorított fogakkal” vállalták be azt is, hogy egyáltalán induljanak. 

Minden súlykategóriában van igazolt versenyzőjük, ha néhányban nem is a legeredményesebbek, de az induláshoz kellő létszám adott volt. „Tudtuk, hogy a dobogó legalsó fokának megszerzése egy kisebb csoda lenne” – mondja Ambrus, hozzátéve, hogy a csoda elmaradt, ötödik lett a Fások a csapatversenyben, amelyet a Steaua nyert. 

„Ők és a Dinamo már azon az úton vannak, hogy nem saját nevelésű birkózókkal, hanem honosított orosz, moldovai és ukrán sportolókkal vesznek részt” – magyarázza az elnök. László Szabolcs szerint ennek megvan a jó oldala is, mégpedig az, hogy ha jól fel tudják ezt fogni, pár éven belül fel tudnak zárkózni a honosított birkózók által diktált ütemhez. „Ha bajnok akarsz lenni, akkor bajnokokkal kell edzeni. Jó, ha kapunk olyan sportolókat, akik megmutatják, hogy jelenleg hogy állunk, és milyen új célokat kell, hogy megfogalmazzunk” – vélekedik, majd ezzel kapcsolatos saját tapasztalatait is megosztja:

„Amikor sportolóként ezt tapasztaltam, rossz volt. Eltelt két év, és azokkal a sportolókkal, – akik bejöttek Moldovából és sokkal jobbak voltak, mint mi –, együtt edztünk, elértük a szintjüket, sőt, meg is vertük őket.”

Az ötödik helyen végzett csapat, bal oldalon Ambrus Sándor, mellette László Szabolcs, fotó: a Fások SK Facebook-oldala

Az udvarhelyiek kizárólag saját nevelésű sportolókkal vettek részt: Józsa Sándor 61, Juon Mihály 65, Józsa Raymond 70, László Szabolcs 74, Tófalvi Richárd 79, Veres Tivadar 87, Kovács Krisztián 92, Gergen Zoltán 97 és Laiber Engelhard 125 kilogrammos súlycsoportban birkózott. László Szabolcs szerint büszkék lehetünk arra, hogy saját nevelésű csapattal vettek részt a bajnokságon, rajtuk kívül ezt csupán a rendező resicaiak tudják elmondani.

De mi van a többi udvarhelyi birkózóval,

aki más csapatot képviselve nyert érmet egyéniben az országoson? – kérdezem Ambrust, hiszen Katona Zsolt, Tifán István és Molnos Norbert nyakába is bronzot akasztottak saját súlycsoportjában.

„Nem volt, aki azért hagyott volna itt bennünket, mert nem tudott a csapat számukra juttatásokat adni. Ők sajnálatos módon nem voltak a leigazolt sportolóink. Katona Zsolt a marosvásárhelyi csapathoz igazolt, azelőtt Temesváron birkózott, Tifán Isti egyetemi éveit tölti Kolozsváron, őt direktbe az Iskolás Sportklubtól igazolták, ugyanígy a román válogatott Molnos Norbert. Persze, ha nálunk lettek volna, akkor is simán elengedtük volna, ahogy ezt tesszük a 79 kilogrammos birkózónkkal, Tófalvi Richárddal, akit átengedünk a kolozsvári egyetemista csapatnak. Mindaddig, amíg egyetemi éveiket töltik, lediplomáznak, és azt követően várjuk vissza őket” – magyarázza a klub elnöke, ezúton is gratulálva nekik. Megemlíti, hogy így két udvarhelyi birkózót: Juon Mihályt és Jakab Árpádot is sikerült visszahozni

Katona Zsolt kékben, fotó: a Román Birkózó Szövetség Facebook-oldala

Ezek azért is nagy fegyvertények, mert annak ellenére térnek vissza, hogy azelőtt leültünk velük és elmondtuk, hogy nem tudjuk, csak a legminimálisabbat biztosítani nekik. Amatőr sportolókról beszélünk, de felnőttekről, akiknek a mindennapi szükségleteik fedezésére jövedelemre van szükségük. A birkózóink esetében mindenik alapvetően a munkája által szerzi, a versenyen való részvétellel extra bevételt valósítanak meg, de ezek minimálisak, és csak abban a hónapban járnak, amikor versenyre mentek, felkészülnek, vagy a felkészülést segítik.

Ambrus, miután felsorol néhány kiadási tételt a költségvetésből, megjegyzi: „az a 60.000 lej, aminek fele a tanácstól, fele a támogatóktól érkezett, arra volt elég, hogy túléljünk. Ha ennek a dupláját kaptuk volna, kicsivel jobb hangulatot tudtunk volna teremteni”. Szabi nem tudja, meddig fenntartható ez így anyagi motiváció nélkül, hisz jelen pillanatban többnyire egy „önkéntes” munka jelenleg Udvarhelyen, de „ezek az emberek szeretik a birkózást, csak azért csinálják. Meg tudták érteni, hogy amikor van, akkor van, amikor nincs, akkor nincs”. Ambrus azt gondolja, 

a csapatnak az lenne az ideális jövője,

hogy intézményes módon vegyék át, ugyanúgy, mint a VSK a helyi kézilabdát.

„Ehhez sok minden kell, főleg politikai akarat, és valószínű, hogy mi is világosabban kellene, hogy tudjunk beszélni. Ennek a duplájával tudtam volna megtenni, hogy elmegyek a szövetséghez, és kölcsönbe veszem a neveltjeinket: Tifánt, Molnost, olyan általunk nevelt, eredményes birkózót a csapatversenyre, akikkel azt mondhatnánk, hogy reálisan országos harmadikak lehetünk” – mondja. A csapat 2019-ben országos bajnoki címet ünnepelhetett, igaz, akkor a vásárhelyiekkel közös csapatot indítottak. A Maros megyeiek idén a második helyen végeztek a bajnokságban a Steaua mögött, Ambrus szerint náluk is bevált az a megoldás, hogy a Városi Sportklub birkózó szakosztályt hozott létre.

Gergen Zoli és Tifán Isti, fotó: a Román Birkózó Szövetség Facebook-oldala

A kilátásokkal kapcsolatban felmerült korábban az országos szövetség részéről egy olimpiai birkózó központ létrehozása, ezt Răzvan Pîrcălabu elnök jelentette be udvarhelyi látogatása alkalmával. Ambrus elmondása szerint a resicai országos bajnokság technikai gyűlésén a szövetség elnöke elmondta, hogy erről nem mondtak le, a konkrét lépések megfogalmazása 2022-ben esedékes.

„A terv megy előre, az is igaz, hogy ez egy picit lendületet vesztett, de nem a Fások miatt, sem a városvezetés más prioritásai miatt. Az utolsó olimpiai szereplés nem volt sikeres, ami nyomot is hagyott a szövetségben, akik úgy érezték jogosan, vagy jogtalanul, hogy minden feltételt megteremtettek, mégsem hozták a birkózók a hozzájuk fűzött reményeket” – magyarázta a klubelnök. 

Szerinte a romániai birkózás ki kell mozduljon az ennek okán is történő letargiából, és úgy véli, hogy most ez történik: a világ egyik legsikeresebb szabadfogású orosz edzőjét szerződtették a válogatott mellé. Ennek ellenére sem fényes a sportág helyzete: „eddig is hiányzott a tömegalapja, de már nem csak az, hanem a minimális feltételek is. Ilyen körülmények között az edző, a szakember is elveszíti a motivációt, a lendületet”.

Răzvan Pîrcălabu a jobb oldalon, fotó: a Román Birkózó Szövetség Facebook-oldala

A csapat a jövő évről elárulta, február végén hirdetik meg a versenynaptárt, március 1-től kezdődik a versenyperiódus egészen év végéig. Vannak leszögezett nemzetközi események, ezek köré fogják a helyi versenyeket szervezni. Ha a Fások a megfelelő támogatást megkapja, ami 60-65 ezer lej, akkor azon kívül, hogy megtartanák a jelenlegi keretet, az elnök abba az irányba mozdítaná a klubot, hogy plusz motivációt adhassanak azoknak a birkózóknak, akik a minimális juttatások ellenére is itt próbálnak hűséggel helytállni.

Ezen kívül olyan régi terveket valósítana meg, mint nemzetközi táborok szervezését. „A legnagyobb baj, hogy belterjesek kezdtünk lenni, ezért nem is tudunk fejlődni, nem tudunk meghívni egy ukrán edzőt, de még anyaországi csapatokat sem edzőtáborokba. Nekünk nem azért fontos a székelyudvarhelyi felnőtt birkózást megmenteni, fenntartani, mert 2-3 ember él ebből. Nem él. Mi betesszük ebbe a megtakarított pénzünket, hogy azok a gyermekek, azok az unokák lássák, hogy a birkózás él, van eredmény, siker és követhető példa” – mondja.

De kik ezek a gyerekek?

A klub 15 gyereket foglalkoztat a Sportiskolán keresztül, akikkel részt is vettek a Marosvásárhelyen és Konstancán rendezett gyerekversenyeken, őket László Szabolcs és Bodrogi Csaba készítette fel, előbbi kísérte őket a versenyekre.

A legkisebbek Bodrogi Csabával, és László Szabolccsal, fotó: László Szabolcs személyes archívuma

„Két éve foglalkozunk a gyerekek új generációjával, főként 11-13 évesekkel, de a járványhelyzet, mivel kontaktsport vagyunk, elég nehéz helyzetbe hozott minket, előbb a versenyeket, egy idő után még az edzéseinket is letiltották. Két év toborzás is kimaradt, nem tudtunk menni az iskolákba, mert hiába mondom ott, hogy gyere edzésre, ha nincs is edzés. A három évvel ezelőtt toborzott gyerekekkel egy évet dolgoztunk, egy évet úgymond kimaradtunk és idén először sikerült velük versenyezni. A Vásárhelyen szervezett országoson a lehetőségekhez képest jó eredményt értünk el” – mondja László Szabolcs, majd tételesen is felsorolja az ifjú bajnokokat. Bálint Alexandra lesz országos bajnok a 48 kilogrammos lányok versenyében, Derzsi Balázs a 42, Harkó Előd a 85 kilogrammosok versenyében szerzett ezüstöt, ő a nagyobbak, a 14-15 évesek között, és bronzérmet szerzett Szilágyi Bálint a 73 kilogrammos súlycsoportban. A helyi rendőrséget is vezető edzőjükkel

a birkózás által nyújtott perspektívákról 

is beszélünk a felvetésem kapcsán, miszerint meg kellene, hogy lehessen ebből élni, ha valaki profi karriert fut be.

„Csak ebből itt nem tud megélni egy sportoló, de egy szép karriert el tud érni, világszinten egy elismert sportoló lehet. Én úgy gondolom, hogy egy sportoló nem az anyagiakért kell, hogy sportoljon, hanem eszmei értékekért. Amikor egy sportoló azon kezd gondolkozni, hogy neki ez miért éri meg, akkor már elvesztette a fontosságát annak, hogy miért teszi. A város, az edzői, a környezete kellene biztosítsa a lehetőséget, hogy ő ne azzal törődjön, hogy mekkora a fizetése. Ezért kellene kidolgozni egy erre vonatkozó sportstratégiát. Nem csak Udvarhelyen. Országosan.

Mi még jó helyzetben is vagyunk, nagyon sok tehetséges fiatal birkózónk van. Amíg tudjuk bennük tartani a lelket, és csak az vezérli őket, hogy bajnokok legyenek, addig maradnak, s amelyik pillanatban, 18-20 évesen átesnek abba az életszakaszukba, hogy az anyagiakról kell gondolkodjanak, ekkor születik egy törés, ami sajnos normális. Ezen is túl lehet lépni és keresni alternatívát azoknak a tehetséges gyerekeknek, akik csúcsteljesítményre képesek” – magyarázza, és biztosít, hogy ő taposni fog annak érdekében, ha lesz ilyen tehetségük, ne kelljen abbahagynia a sportolást.

Egyelőre a kicsik körében nem apad drasztikusan az érdeklődés a birkózás iránt, de a foci, a kézilabda és a hoki népszerűsége miatt egyre több energiába kerül a toborzás. „Nincs annyi, amennyi volt régen, de ügyes gyerekeink vannak” – véli. Ő még a zetelaki, farkaslaki és szentegyházi központok újbóli kiépítését látja egy lehetőségnek, ahonnan tudnának meríteni, nem mellesleg ezekben a központokban esetleg edzőként lehetne alkalmazni olyan birkózókat, akik még aktívan sportolnának, megteremtve ezzel számukra a minimális anyagi feltételeket.