Statisztikák szerint a túlzott alkoholfogyasztás gyakorisága Romániában a férfiaknál 33, a nőknél 15,4 százalék, meghaladjuk az uniós átlagot, ahol a férfiak esetében 20,1, a nők esetében pedig 10 százalék az arány. Korán kezdjük, és van, akit egész a halálig kísér a sör, a bor és a pálinka. De szinte biztos vagyok benne, hogy statisztika nélkül is el fogod hinni, hogy alkohol-ügyileg nem állunk a legfényesebben, mert kapásból tudod sorolni a rokonokat, a szomszédokat, barátokat, akik túl sokszor, túl sok pohár fenekét nézték már meg. Sőt, nézik még most is. Talán pont te magad vagy az?
Dr. Petke Zsolt addiktológus főorvos személye nemcsak azért érdekes, mert Romániából költözött ki Magyarországra, miután elvégezte az orvosi egyetemet, hanem azért is, mert ő maga is belecsúszott a függőségbe, volt mélypontja, harcolt és harcol a mai napig. Azaz nemcsak az orvosi oldalról közelíti meg a problémát, hanem saját élményeit, tapasztalatait is felhasználja a függőség természetének megismerésében.
dr. Petkes Zsolt a csütörtöki előadásán az udvarhelyi kórház napokon
Mi, magyarok, individualisták vagyunk, ennek nagy hátránya, hogy nehezen kérünk segítséget, pedig ez az addiktológiában fontos lépés – magyarázza az udvarhelyi kórháznapok első napján, február 29-én a közönségnek, szerinte hol csúszhat el sokak felépülése.
Tekintete őszinte és nyugodt, végig tartja a szemkontaktust, amikor másnap, pénteken vele interjúzom, beszélünk ürességről, arról, hogy azt hogy lehet jól vagy rosszul betölteni, arról, hogy megszüntethető-e egyáltalán a függőség, arról, hogy mit tehet az a függő, akinek a településén nincsenek még anonim alkoholista gyűlések, arról, hogy mit tehet a család, hogy hogyan hat ki a szülő függősége a gyerek életére és arról, hogy miért szexi leszokni.
A határokra lennék kíváncsi, mi az, ami függőség, mi az, ami nem. Hogyan jellemezhető egy függő, mik azok a gondolatok, amik egy függő fejében járnak? Az előadáson, csütörtökön említetted, hogy a függő a kapcsolatokban rendszerint nem talál örömöt, ha megkérdezed, hogy hogy van, akkor azt fogja mondani, hogy „szar az élet”, vagy hiányzik nála a gondolkodás a cselekvés előtt. Ezeken kívül még miket tudnál említeni?
Én azt gondolom, hogy az a leghitelesebb, ha a saját függőségemről beszélek. Minden helyzetben kívülállónak érzem magam. Az emberekkel való kapcsolódás számomra függőként nagyon nehéz. Bekerülök egy társaságba a családtagjaimmal, tudom róluk, hogy elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, és bennem mégis az az érzés van, hogy nem vagyok jól, hogy valahol máshol szeretnék lenni. Ez az alapvető érzés a függőséggel kapcsolatban, hogy hiányzik valami, hogy kell még valami ahhoz, hogy jól legyek. Ehhez találják meg a függők maguknak a különböző ártalmas vagy kevésbé ártalmas függőségeket.
Mert nem csak az alkoholfüggőség van vagy azok a súlyos szerfüggőségek, amik pár éven belül kinyírnak, hanem egészségesebb függőségek is: a sport, a vásárlás, a munka. Én mind a három függőségben érintett vagyok. Mióta csak ezek a függőségeim működnek, azóta sokkal nagyobb bennem a béke, sokkal hasznosabb tagja vagyok a társadalomnak, és jobban el tudom fogadni magam.
Egyébként a mai napig is, ha leülök egy részt megnézni a kedvenc sorozatomból, akkor nem tudok felállni addig, amíg nem néztem végig az egész évadot, akkor sem, ha hajnali 6-ig nézem, és 8-ra már be kell mennem dolgozni. Ez a fajta kontrollvesztés nagyon fontos része a mi működésünknek.
Máté Gábor is hasonlóról beszél A sóvárgás démona című könyvében, hogy a függőségek felcserélhetőek egymással.
Nem fog eltűnni a függőség, csak átalakul.