Az egyik udvarhelyi kávézóban vár ránk Jakab Áron Csaba csütörtök déltájt. Sejtjük, mit akar mondani, mert nem szokott az ember sajtósokat hívni azért, hogy bejelentse: mégsem indul azon a választáson, amin két napja még gondolkodott.
fotók: Szász Attila
Meg se kell szólalnia, elárulja döntését az az RMDSZ-es iktatópecsét a városi elnöki jelöltdosszién.
A városi RMDSZ szervezetnek azóta nincs választott elnöke, mióta Derzsi László lemondott a 2020-ban elveszített polgármesterválasztás okán. Ő most választmányi tagnak jelentkezett, amint azt közölte a Facebook-oldalán. Az ideiglenes elnök Szakács Tibor önkormányzati képviselő volt, neki decemberben járt le a kétszer féléves mandátuma.
A választások lebonyolításáról itt írtunk bővebben.
Hiányzik ez neked?
Egy volt kolléganő is ezzel fogadott: “Pedig te tudod, mibe jössz vissza…” – Tudom. – néztünk egymásra sokatmondóan. Egy dolog motivál nagyon, a változás elérése. Az életszínvonal összefüggésben van azzal, hogy mi történik a politikában, és az az eszköz, amiben lehetőséget látok, nem működik. Azért nem működik, mert csak elméletileg létezik, a valóságban nem.
Micsoda?
A városi RMDSZ.
Hogyhogy nem létezik?
Ebben a percben elnöke sincs. Ha egy autót csak használsz és nem javítod, nem cseréled, akkor az tönkremegy. Nem rontották, egyszerűen nem fejlesztették a várost, ezzel a stagnálással kaptunk egy fásult hangulatot, mindenki el van kenődve, fáradva. Azok, akik valamilyen formában előre mozdíthatták volna, azok visszaléptek, elhatárolódtak a közélettől – véleményformálókra, szakemberekre gondolok. Magára maradt a város, ezt kell megváltoztatni.
Hogyan jutottunk idáig?
Elsősorban az volt az oka, hogy a közösségi érdekeket megelőzte az egyéni érdekek sora. Nem tudom, hogy ezt a változást el tudjuk-e most érni, a magam részéről ezzel a jelöltséggel felelősséget szeretnék vállalni azért, hogy történjen valami. Ha a változás megtörténik, akkor ezek az egyének, folyamatok, súlypontok szintjén is meg fog történni.
Hogy fogsz együttműködni az udvarhelyszéki RMDSZ-el? 2016-ban kiderült, hogy nem vagytok a legjobb barátok Bíró Barna Botond széki elnökkel. Volt egy bizalomvesztés, úgy fogalmazott akkor rólad, amikor szembementél Verestóyval, és nem igazolták a tanácsosi mandátumodat.
Nem volt személyes az a csörte, aminek ez volt a végkifejlete. Olyan ember került oda, akivel nehezebben tudtam kommunikálni az elmúlt időszakban, de ha az embert megválasztják vezetőnek, akkor azzal kell együtt dolgoznia. Mindenkivel együtt kell tudni működni, ebből indulunk ki.
Neki az lehet az érdeke, hogy olyan ember kerüljön a tisztségbe, akivel együtt tud működni, csúnyán mondva, akit tud irányítani.
Igen, valószínűleg ez az érdeke, azért mert fél. Azért fél, mert minden megmérettetést elvesztett az elmúlt időben. Ilyen körülmények, hogy egyáltalán ott van, az egy teljesítmény. S ha már ott van, próbálja megőrizni a pozíciót, de hogy valójában mit akar, tőle kéne megkérdezni. Holnapra kiderül a jelöltek listája, látni fogjuk, hogy kik akarnak pozícióba kerülni, abból lehet következtetni is arra, hogy Bíró Barna Botond mit akar és mennyire.
Ezt hogy érted?
Ha az ő érdekszférájából látunk jelöltet, akkor az ő értékrendjét próbálja tovább vinni.
Az eddigi három ismert elnökjelöltön kívül?
Igen, akár. (azóta beigazolódott: Antal Lóránt szenátor is bejelentette)
Vagy választmányira is gondolsz?
A választmánnyal első körben nincs értelme foglalkozni. Van 12 szabad hely (a 35-ből), azokat fel kell tölteni értékes emberekkel, a következő évek kihívása, hogy ne a – nagy többséget alkotó – korporatív tagok domináljanak, míg a többiek csupán statisztálnak az asztalnál. Ilyen körülmények között, aki tudna és akarna is tenni, nem is próbálkozik bejutni.
Mi az a választmány?
A helyi szervezetek legfőbb döntéshozó szerve a közgyűlés, amely eldönti, hogy kik és hányan lehetnek a választmányi tagok. Két közgyűlés közt azonban a helyi választmány dönt a szervezetet érintő legfőbb kérdésekről. Az udvarhelyi választmánynak 35 tagja van, ebből 23 a helyi és megyei tanácsosok, a képviselő(k) és a szenátor, a megyemenedzser stb. A többi 12 hely szabad préda.
Mennyire érzed hátránynak, hogy amíg a többiek megújulásról beszélnek, te akarva-akaratlan is részese voltál annak a folyamatnak, amely ide juttatta az RMDSZ-t? Ott voltál, alelnök voltál.
Igen, ugyanúgy részese voltam, mint egy akkori elnök (Bunta), de annyira is, mint egy akkori takarító néni. Hogy ki mennyire volt része, az erősen szubjektív. Hogy az RMDSZ ide jutott, az az elmúlt 5 évnek köszönhető, a 2015-16-os történéseknek, azoknak viszont nem voltam részese. Az elmúlt hat évben semmiféle szerepet nem vállaltam, minden évben tagsági díjat fizettem, nem titkoltam soha, hogy RMDSZ-es vagyok. Visszaléptünk, de nem tudtak vele élni. Egy szűz kéz lehet jó, lehet rossz, lottójegy. Ha a lottójegy mögötti személyeket nézzük, vannak jó arcok. Miklós Zoltánt ismerem, múzeumigazgatóként jó vezetőnek látom, jó arc.
Ő sem egy mai arc.
Ha azt nézzük, hogy a 2012-es tagsági könyvével reklámozza magát (közzétette Facebook-on, hogy megtalálta a fiók mélyén), akkor újnak nehezen mondható, de szerintem kiválóan vezeti a múzeumot, történnek a dolgok, van szakmaiság. Mint intézményvezetőt tudom tisztelni, személyét tudom kedvelni, politikailag, hogy milyen, kiderül, ha őt választják.
Tudnád támogatni, ha megnyeri?
Igen.
Ha nem választanak meg elnöknek, akkor is részt vennél a városi szervezetben? Választmányba jelentkeztél-e?
Igen. Ha más kap bizalmat, és úgy látom, hogy akar és tud, akkor maximálisan számíthat rám.
Akár Imre Gábor is?
Nem ismerem eléggé, az már beszélgetések eredménye lesz, ismerjük meg egymást, felvállalja-e az értékrendemet, a célkitűzéseimet. Ha igen, miért ne?
A választmányban látsz-e csapatot, aki melléd áll?
Elnökként normális, hogy csapatban kell dolgozni, de a felelősség úgyis a tiéd, téged választottak az emberek. Választmányi tagként, ha egyharmincötöd részed van, egy kicsit nehéz úgy beszélni a szerepedről, hogy nem ismered a többit, de egyértelmű, hogy ugyanazt fogom képviselni mint elnökként.
A korporatív kétharmadban, a helyi és megyei tanácsosok, parlamenti képviselet között akad-e támogatód?
Egy részüket ismerem, de az elmúlt hat évben nem volt közöm a politikához.
Volt-e egyeztetés, kerestél-e támogatást?
Nem, csak „bemutatkoztam” Ladányi Lászlónak (parlamenti képviselő), Lócinak (Antal Lóránt szenátor), elmondtam, hogy fogok indulni.
Mit szóltak hozzá?
Politikusok. Tudomásul vették.
Mást nem értesítettél?
Nem.
Bíró Botit sem?
Ki az a Bíró Boti? Ez címnek jó lesz.
Viszel-e magaddal valakit a választmányba, ahogy Imre Gábor?
Igen.
Egyet?
Kettőt, de nem akarok nevesíteni.
Akikkel közösen dolgoztatok, és szintén kiléptek a Bunta-korszak végén, visszatérhetnek veled?
Nem. Vannak, akik a koruknál fogva már nem is akarnak, nem is tudnak, úgy érzem, például Szabó Gyula vagy dr. Fehér István, s a következő korosztállyal nem beszéltünk. Szokványos értelemben nem építettem csapatot, de ha már csapatokról beszélünk, kiszolgálóként nem gondolt rám senki, én sem azokat keresek. Úgy fogjuk felépíteni a szervezetet, mint a civil szférában: eredményorientáltan, konkrét mutatókat, határidőket figyelembe véve. Az RMDSZ-ben mindenki úgy ismert meg, hogy tudom, mit akarok és vállalom.
És mit akarsz?
A szervezet meg kell hogy nyíljon, mindenki számára elérhetővé kell hogy váljon. Tanácsosok, képviselők munkája legyen átlátható, hozzáférhető, fórumok, digitalizáció adta lehetőségek, személyes találkozók. Ennek a rendszernek el kell kezdenie működni, be kell vonni a városlakóktól az RMDSZ-tagokon át a technokratákig, parlamenterekig mindenkit. Ennek az alapjai megvannak, leszámítva egy személyt, akit megneveztetek (Bíró Barna Botond), mindenkivel tudok kommunikálni és kapcsolatom is van. Így juthatunk el oda, hogy legyenek újra jelöltjeink, akikben a városlakók megbíznak, hogy bevonzzuk a szakembereket. Olyan város legyen, ahonnan nem kell félnem, hogy a gyermekem elmenekül, ha felnő.
Amikor beléptem az RMDSZ-be 2007-ben,
akkor jött a 2008-as kampány, sandán néztek egymásra az emberek, hogy mi vagy: RMDSZ-es vagy, Jenős vagy? Végül a plakáton csak egy nagy szmájli volt, Mosolygó Udvarhely szlogennel s az RMDSZ jel. Ennyi, ettől indult be a dolog. Feloldottuk, hogy egymás ellen vagyunk, egy közös cél érdekében.
Akkor meg is szereztétek a többséget.
Most ugyanezt érzem s ha nem volna elcsépelt, ugyanezt mondanám, hogy: Mosolygó Udvarhely.
Hol romlott el 2016-ra?
Azért nehéz erre válaszolni, mert az akkori kampányban mi statiszták voltunk. Nem értettük, hogy mi történik valahol Bunta, Verestóy s a mostani gárda között.
Kívülállónak érezted magad?
Mi igazából mindig projektközpontúak voltunk, én mindig projekteken dolgoztam. A Haberstumpf-villa, Jézus-kápolna, elindítottuk az SZMVSZ-t. Miattunk vezették be a boltokban, ha dohányt vagy alkoholt húzol be, akkor a rendszer kéri a személyit. Én csináltam a bringás projekteket. Mai napig nincs befejezve a Nyírő-villa, a városi kamerahálózat.
Karalábé Lovagrend!
Igen, sírkövet állítottunk a parkban. Akkor is projektekben gondolkodtam, talán azért is kerültem a perifériára. Mi nem játékosok voltunk. Amikor feltettek tizenkettediknek a listára, mondtam, hogy így nem vállalom, akkor egyből negyedik lettem, s aztán egy hónap múlva mégsem igazolták a mandátumot. Tele volt ilyen játékkal, persze, hogy nem tetszett. Mai napig nem tudom, hogy ki volt Arros kampányfőnöke, kivel kellett volna beszélni, egyik küldött a másikhoz.
Az ego harcok nyomták szét a szervezetet?
Személyes ambíciók vagy politikai nézetkülönbségek? Bunta s Verestóy között nem hiszem, hogy kicsi érdekeken múlt volna, valami nagyobb cél lehetett, de mai napig nem tudom. Buntával az elmúlt hat évben talán háromszor találkoztam, véletlenszerűen.
Pedig kívülről úgy tűnhetett, hogy hozzá húztál, tartoztál.
Mikor két tábornok közül az egyik munkájával nem értesz egyet, akkor egyből az jön, hogy a másikhoz tartozol.
A 2016-os kampányban kérték, hogy csináljunk egy-egy kisfilmet, mindenki meg kellett írja a szövegét. A régi csapatból senki más nem mondta ki a videóban Arros nevét, mégis én maradtam a buntás, akit kiraktak.
Akár pozitív is lehet a közös múlt, mert azért sok szavazója volt Buntának, több mint Arrosnak.
Voltak neki is erősségei, gyengeségei, akkor együtt dolgoztunk, utána nem tartottam vele a kapcsolatot, nem tudom.
A törés után, 2016-tól napjainkig hogyan látod a folyamatokat?
Egy masszív kirekesztő politikát láttam a helyi és a széki RMDSZ szintjén, tehát senki nem jó, akinek tapasztalata, saját gondolatai vannak, mindenkit távol kell tartani, aki tudja, mit akar.
Gyakorlatilag felmorzsolódott a tagság és a támogatók tömege is. Ez látszik a 2020-as választáson is, ilyen csúfos eredménye 30 éve nem volt az RMDSZ-nek. Érdekes, az akkori szereplők mégis ott vannak. Felelősségvállalás, közösségi érdekek és változás kellene.
Hogyan lehetne helyrehozni a kapcsolatot az országos szervezettel? Érezzük a bőrünkön, de Miklós Zoltán és a kilépett POL-osok is úgy látják, hogy a város politikai karanténban van.
A parlamenti struktúrákkal kell megfelelő és őszinte, projekt-központú kapcsolat, számokkal, határidőkkel. Ha majd olyan személyeket látnak itt, akikben ezt feltételezik, akkor fel sem merül, hogy jó vagy rossz a kapcsolat az országos szervezettel.
Nem érdekük vajon, hogy így maradjon? Hogy Udvarhely gyenge maradjon?
Szerintem egyáltalán nem felel meg, mert különben ide is csurranna-cseppenne, legalább azzal támogatnák a helyi szereplőket.
Milyen személyes kapcsolataid vannak az országos vezetőséggel, ki tudod-e mozdítani a város és az országos szervezet viszonyát?
Nem mondanám, hogy baráti, hogy minden hétvégén együtt iszunk, de ismerem egy részüket, köszönünk egymásnak.
A kapcsolatok annyit érnek, amennyit kihozol belőlük. Az SZMVSZ-nél csak az elmúlt félévben találkoztam Tánczos Barna miniszterrel, oktatási, fejlesztési államtitkárokkal – hogy csak három példát mondjak.
Gálfi is szokott találkozni…
Nem akarok olyan eredményekről beszélni, amikről nem biztos, hogy én kellene, de például egy udvarhelyi gazdasági verseny javaslatunkra bekerülhet az országos iskolai versenyek sorába. Vagy Tánczosnál felmerült, hogy vonjuk ki a 15 évnél régebbi autókat. Oké, de hogyan? Vagy jó a kapcsolatunk megyei szinten Barti Tihamér tanácsalelnökkel, gazdasági téren voltak találkozóink.
Borbollyal?
Nem sok.
Miért nem? Bartival lehet, vele nem?
Nem mondom ezt, de nem csak Udvarhely ért meg a változásra.
Kelemen Hunorral?
Ismerjük egymást, múltkor a rádiónál találkoztunk, két szót beszéltünk. 2016-ban volt parlamenti választás is, akkor megfordult a fejemben az indulás, felmentem Kolozsvárra, hosszan beszélgettünk. Megértettük egymást, ment az élet tovább, s azóta van egy normális kapcsolatunk. És nem magáz engem, mint más udvarhelyszéki politikust.
Ha megnyered, akkor a városi tanácsosi frakció szerepét hogyan látod?
El fognak kezdeni dolgozni, ha én leszek az elnök.
Miért, most mit csinálnak? Ellenzékből mit lehet egyáltalán kihozni?
Ellenzékben vagy a legszabadabb, a leghálásabb szerep: kimondhatod, amit akarsz, vállalhatsz olyan projektet, amire mindenkinek szüksége van, de hatalomból a bürokrácia miatt nehezebb megvalósítani. Azt is mondhatod, hogy Eiffel-torony kell a központba.
Kapásból van-e ilyen projekted?
Van egy hosszú listám, de ez még nem polgármester-választás.
Van ilyen ambíciód?
Nem fárasztottam le magam ennyire távlati célokkal. Annyi a hab, hogy nincs értelme.
S ha holnap-holnapután volna a választás?
Nem tudom, mérlegelnem kéne. Az egójának kinek nem tetszene? De ez nem csak az én sorsom, hanem harmincezer emberé. Nem vagyok egy POL-celeb, hogy a választás után egy héttel észrevegyem: van családom s a nappal után éjszakák következnek. Ha most igent mondok, de aztán mégse megyek, akkor hogy fogom megmagyarázni? Lehet, hogy nem éri meg, lehet, hogy lesz egy más, lehet, hogy nem áll össze a csapat.
Mi kell egyáltalán ahhoz, hogy az RMDSZ visszanyerje a várost?
Tisztelet a városlakóknak, figyelembe venni a véleményüket, igényüket, dolgozni értük.
