Az MVM Dome, fotó: Lukács Zsolt
A magyar válogatott saját magát verte a hollandok elleni nyitómeccsén a magyar-szlovák közös rendezésű férfi kézilabda Európa bajnokságon. Az újonnan épült, lenyűgöző MVM Dome húszezres közönsége által generált hangulat inkább bénítóan hatott a nagy reményekkel pályára lépő magyarokra.
A megnyitóünnepség alatt kiderült, hogy a szurkolók jobban várták az eseményt, mint a show táncosai, énekesei, vagy éppen az Európai Kézilabda Szövetség elnöke, Michael Wiederer, aki a kivetítőn keresztül mondta el üdvözlő beszédét, ugyanis mindannyiukat túlharsogták. A hangerő csak emelkedett, amikor a magyar válogatott bevonult a melegítésre.
Hiába házigazdák, az ellenfelük hamarabb ismerkedett a játéktérrel, ugyanis a meccsen megsérülő Bánhidiék csak azután akarták birtokba venni az arénát, miután szurkolóik megtöltötték azt. A beharangozott teltházat árnyalta a kép, hogy sok szétosztogatott, szerencsés tiszteletjegy gazdája nem tette tiszteletét, miközben az igazi szurkolók vettek volna jegyet jó pénzért, csak nekik már nem jutott. A közel húszezres közönségre viszont nem lehetett panasz,
robbant is a csarnok
másfél percnyi játék után, amikor Máthé Dominik, az EB gólkirályi cím egyik várományosa belőtte az aréna első magyar gólját, miközben a malteres vödröt még senki nem vitte el a lift mellől.
Ezután elakadt a gépezet, a bejátszásokkal nem találták meg sem Bánhidit, sem az őt váltó Topicot, Máthé hetest hibázott, a 12. percben 3-7-es állásnál Gulyás István szövetségi kapitány ki is kérte első idejét. Mikler bemutatta egyetlen védését, Lékai indult, nagyszerű keresztlabdájából Rodriguez ziccerből nem hibázott, így kezdte meg a magyar válogatott a felzárkózást. Gondoltuk mi, de továbbra is dadogott a labda, hiába cserélődtek ki a belső emberek, és jött Székely Marci is a kapuba, a különbség állandósult, szünetben hárommal mentek a hollandok: 10-13.
A közel három éve „megújult”, Nagy László vezette férfi szakág és a megfiatalított kirakata, a jelenlegi válogatott kimondottan erre az eseményre készült, a csapból is az folyt, hogy milyen szerencséseknek mondhatják magukat, mert itthon játszhatnak, ráadásul jelen helyzetben is teltházas csarnokban, míg a felvidéki helyszíneken csak 25%-ban tölthetik meg nézők a lelátókat. Azt hallgattuk, hogy elbírják a terhet, kikerülte a covid az edzőtáborukat, megnyílt az út a legjobb négybe satöbbi, satöbbi. Ehhez képest nem a sörtől volt keserű szájízük a szurkolóknak a pihenőidő alatt. De ha visszagondolunk, hogy a közelmúltban mindenkit verő francia válogatott is rendre elbukta a világversenyek első meccsét…
Fordulás után
potyogni kezdtek a gólok mindkét oldalon, a 41. percben kettős emberelőnyben sikerült faragni a hátrányt, de amint Székely fogott kettőt, a túloldalon Ravensbergen – aki 36 százalékos védési hatékonysággal zárta a meccset – is vonzotta a labdát. Szerencsére Topic jól lepattanózott.
A finisben ébredtek rá a fiúk, hogy ennek fele se tréfa, lapot húztak a 19-re, de a gyorsléptű hollandok ellen az 5+1-es védekezés csak néhány támadásnál számított hatékonynak. Bodó bombáival kétszer sikerült egy gólra zárkózni, ám hiába volt több lehetőség is hozzá, az egyenlítés nem akart összejönni. Egészen az 57. percig, amikor újabb hangrobbanásnak lehettünk fültanúi: Lékai villant, 23 másodperc alatt lőtt kettőt és az eredmény 28-28 lett.
De volt, akinek csak egy tapsra maradt ideje, ugyanis hat másodperc múlva már Boomhouwer cunderezett Székely kapujába. A hátralevő percekben – ahogy a meccs összességében is – a nagy akarat görcsösségbe fajult, hisz hiába támadhattak közel száz másodpercig a szurkolók által is hajtva, nem jött össze az újabb egyenlítés, a legvégén a hollandok tudtak rápakolni még, 28-31 lett a vége. A pillanatok alatt kiürülő aréna lelátóin a pár száz narancsmezes kezdhette a fiesztát, és az Európa bajnokságokon csupán második alkalommal szereplő kedvenceik tehettek tiszteletkört.
Hiába a bizalomtól duzzadó nyilatkozatok,
bizony megremegett a kéz! Mindent elmond az is, hogy a hatvan percből mindössze 105 másodpercig volt egyenlő az állás. A gyermeteg hibák, például Lékai két kiállítása, fejben dőlnek el. Az is nagyon jól látszott, hogy Chema Rodriguez másodedző csak pár napja csatlakozhatott a kerethez. Nekem viszont jól esett látni, hogy az udvarhelyi kézilabdát szinte minden korosztály képviselte a helyszínen, az utánpótláskorútól a Bundesligát is megjárt, de már visszavonult játékoson át a múlt évezred olimpikonjáig.
