Új sajtok, új épületek, új gépsor, új eszközök, új emberek – s ez mind Csíkszépvízen, a Csengő tejszövetkezet által működtetett tejfeldolgozó üzemben.

Fotók: SZÁSZ ZSUZSI

Kíváncsiak voltunk, pontosan mire számíthatunk a közeljövőben, és minek köszönhető ez a sok jó hír. Mindezekről Gál Zoltánt, az üzem vezetőjét kérdeztük.

Még nincs a polcokon és a csomagolását sem tervezték meg, de az biztos, hogy „a pályázat meg van nyerve, decemberben aláírtuk a finanszírozási szerződéseket, és a beruházás el van kezdve” – újságolta Zoltán. Camembert lesz.

A legfontosabb feltétele annak, hogy az új sajt gyártását megkezdhessék, az a gyár melletti épület felújítása, illetve átépítése. A tervek már készen vannak, az áramot is magának fogja előállítani az üzem, napelemek segítségével.

A felújítások jó részének idén be kell fejeződnie, hiszen csak másfél év áll rendelkezésre a teljes kivitelezésre. A beruházás tartalmazza az épület felújítása mellett az épülethez tartozó terület rendezését is, így szebbé varázsolják a környezetet is.

Amint kész az épület, érkezik a gépsor is, ami éppen olyan, mint a jelenleg működő üzemé, csupán méreteiben kisebb. Nemcsak a kapacitás miatt indokolt különválasztani a camembert és más penészes sajtok gyártását a jelenleg is gyártott egyéb sajtoktól, hanem mert a lágy és penésszel kezelt sajtok készítése könnyen befertőzhetné a többi terméket is.

Az új gyárrészhez tartozik majd egy üzemi labor is, ami abban különbözik majd a már meglévőtől, hogy ezekben végtermékeket is be tudnak majd vizsgálni.
A pályázat részeként két autóval is bővülnek: lesz egy tejszállító autó és egy hűtős árukihordó is.

Rossz hírek is vannak

Az idén nem sikerült az összes álmot valóra váltani, ugyanis két pályázat elúszott, s az egyik igencsak fájó. A Rega Egyesülettel közösen pályáztak – meséli Zoltán – ebből egy független labort szerettek volna megvalósítani, ahol a helyi gazdák teheneinek tejét tudták volna bevizsgálni. Legnagyobb előnye, hogy jóval olcsóbban, mint ahogy az jelenleg történik.

Ez a pályázat is nyert, de amikor a kivitelezésre került volna a sor, akkor a fő pályázó visszalépett, s mivel a tejfeldolgozó csupán partner volt, nem tudta átvenni a főpályázó szerepét, el kellett engedniük. Ami még fájó, hogy ugyanezen pályáztatónál a közös pontok miatt egy másik, ún. rövid értékesítési láncot kiszolgáló gépsor vásárlására kiírt pályázatot is elvesztettek.

Fejlesztettünk, és még szeretnénk

A jelenlegi gyárépületet is fel szeretnék újítani a közeljövőben, önerőből. Az elmúlt egy évben a tetőszerkezetet is felújították, szereztek be egy lézeres nyomtatót, ezzel a lejárati dátumokat viszik fel a cimkékre, de van új sajtszeletelő is: ezekkel az eszközökkel nagyban megkönnyítették a dolgozók munkáját.

A tavaly ősztől a személyzetet is sikerült bővíteni, így három új embernek sikerült munkát biztosítani.

Vannak új beszállítóik, illetve a tejforgalom növekedésről is örömmel számolt be a gyár vezetője. Napi 1500 liter tejjel indultak, és az volt a cél, hogy évente 500 literrel tudjanak növekedni – ez sikerült is. Négyezer liternél állnának meg, innen már csak a minőségre és az új termékek fejlesztésére szeretnének koncentrálni. Ezzel a mennyiséggel folyamatos lenne a gyárban a termelés heti hat napon át, hiszen a nyolcórás munkaidő alatt 6000 liter tejjel tudnának foglalkozni.

Árt a vírus, de használ is

A termelést a COVID-19 járvány miatt fellépő szigorítások nem érintették, ahogyan a gazdaságokban sem állt meg az élet. A forgalomban ugyan van visszaesés, de nem az elmúlt évhez viszonyítva, hanem az idei lendülethez képest, hiszen a HoReCa szektor teljesen kiesett.

„Nem igazán panaszkodom emiatt sem, hiszen az utóbbi időben kiürítettük a raktárkészletünket, most kicsit tudtunk tartalékolni” – fűzte hozzá Zoltán. Ami új tapasztalat volt, hogy a kis, falusi üzletekben megnőtt a forgalom, megerősödtek. Azt még nem lehet látni, hogy ez mennyiben köszönhető a márka megerősödésének és mennyiben annak, hogy az emberek nem mehettek nagyobb városokba vásárolni.

Nem a vírus okozta változásoktól tartanak a gyár üzemeltetői, hanem a nagyobb tejfeldolgozó üzemek ajánlataitól. „A jelenlegi félelem, hogy vajon a négyezer litert folyamatosan el tudjuk-e érni, meg tudjuk-e tartani, hiszen a tej árát felverték külsősök. S azt nekünk nem köszöni meg senki, hogy a tej árát tartjuk”.

Tele vagyunk tervekkel

A jövőben személyzet bővítés is várható: amint beindul az új rész, szükség lesz még egy-két emberre. Az idén önerőből még a kapusszoba felújítása, átalakítása is következik, ennek tervei már készen vannak.

Közben egy grillsajt fejlesztésen is dolgoznak, ezt magunk is teszteltük és nagyon ínycsiklandozónak ígérkezik. Megújult kivitelezéseket is tesztelnek, előre szeletelt és csomagolt formákat. Fűszeres krémsajtot is szeretnének majd, és „kéne még egy jó érlelő” – mosolyog Zoltán.

Az informatikai rendszer újítása is folyik, míg beszélgetünk, a géppark kicseréléséhez érkeztek új számítógépek.

Keverőpumpát és egyéb alkatrészeket is vásárolnak, hogy még biztonságosabbá tegyék a termelést: a napokban elromlott egy pumpa, így kézi erővel, más megoldásokkal kellett áthidalni a problémát. Zoltán szükségesnek tartja, hogy bizonyos alkatrészek és gépelemek készleten legyenek, hogy gördülékenyebb legyen a folyamatos munka. Hosszútávon áramgenerátort is szeretnének beszerezni, hiszen, ha áramkiesés van, akkor megbolondul a rendszer, sokkal jobb ezeket kivédeni.

Most jól vagyunk

„Nem is tudok annyit adni, amennyit kérnek” – mondja el őszintén. „Én minden napnak örülök: ha így megy, mint most, akkor arra lehet építeni. A tej jó, az eladások is, a fizetést mindenki megkapja, a tejpénz naprakészen ki van fizetve, vannak kapcsolataink. Ha ez a tendencia, ami most van, meglesz január elsején is, akkor elmondhatom, hogy egy jó évet zártunk. Pénzünk is lesz, raktárunk is, és az élet mehet tovább.”

Amit itt a gyárban tanultam

„25 év távközlés után kerültem ide, ez egy teljesen más világ. Amikor az első próbagyártást megcsináltuk, én azt mondtam: Ó, hát ezt mi Szilárddal ketten úgy tudjuk csinálni, ide nem is kell több ember. Én begyűjtöttem a tejet, az autóval megálltam, fogtunk neki a feldolgozásnak. Ez így ment egy hónapot”. Napi százötven kiló sajt. A polcok kezdtek telni, aztán azon kapták magukat, hogy annyi a penészes sajt, hogy nem tudnak, mit kezdeni vele.

„Az eladásról sem tudtam semmit, de nagyon sokat tanultam. A Keresztúri akkori, majd az utána következő vezetőitől is, és a mai napig, most is mindenkitől tanulok. Én elismerem és nem szégyellem, hogy sok mindent nem tudok, és a mai napig is tanulok, a fiataloktól is. Az elején nem is érdekelt, hogy mondjuk egy sajtnak mennyi az ára és mennyiért tudjuk eladni. Én annyira bíztam az emberekben, ha valamire azt mondták, hogy egy lej, akkor az egy lej volt.”

Amit magával hozott a távközlésből, az a csapatmunka megszervezése meg a teherbírás. És a pörgés.

„Ott azzal kezdtük, hogy szétszedtünk egy telefont, és megtanultuk összerakni, utána jöttek a telefonközpontok, utána az elektronikus központok, utána a digitális központok és itt is ez történik. Lentről kezdtem, hogy hogyan kell a tejet begyűjteni, asszisztálni a tejsavó készítést, a tejfeldolgozási technológián végig menni: egyedül is meg tudtam csinálni. Aztán elakadt a folyamat, mert az üzem vezetésével járó egyéb feladatokra kellett koncentrálni.”

„Még egy dolog, amit ott tanultam meg először: mindig újat kell hozni, hiszen amelyik tóba nem folyik friss víz, abból mocsár lesz. Ezt mondta a görög, aki képzett minket.”