Derzsy doktor az Állategészségügyi Kutatóintézet laborjában asszisztensével, Vörös Gábornéval [’70-es évek, a Magyar Távirati Iroda felvétele].

Derzsy Domokos először kétévesen, 1916-ban a román hadsereg elől menekült felsőboldogfalvi szüleivel Magyarországra, akik otthagyták nagybátyjánál. Később munkája miatt visszatért, és a második világháború alatt, munkahelye megszűnése miatt újra menekülnie kellett a családjával. Magyarországon díjat neveztek el róla, itthon a szülőháza lefotózására sem kaptam engedélyt a tulajdonosoktól.

1914. december 8-án született Felsőboldogfalván Dr. Derzsy Domokos, nemzetközi hírű állatorvostani kutató, a Magyar Tudományos Akadémia Állategészségügyi Kutató Intézetének igazgatója. Munkásságáért megkapta az Agrártudományi Egyesület aranykoszorús jelvényét (1963) és a Hutyra Ferenc-emlékérmet, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, később arany fokozatát is neki ítélték, 1969-ben Akadémiai Díjat kapott. Több ritka baromfibetegség felfedezése az ő nevéhez fűződik, a Derzsy-betegséget róla nevezték el.

Derzsy Domokos szülei (Derzsy Péter és  Kerekes Zsuzsanna) felsőboldogfalvi házuk udvarán. A fotó édesapja halála előtt alig két hónappal, 1944. aug. 20-án készült  [Hegyi Kálmánné Derzsy Ildikó családi fotógyűjteménye, készítője ismeretlen

Kétéves korában szülei a háború elől menekülve Magyarországra vitték, és otthagyták nagybátyjánál. Később visszatért Erdélybe, először Gyergyótölgyesen, majd Kolozsváron dolgozott, innen újra a háború elől menekülve tért vissza Magyarországra. Székelységét élete végéig számon tartotta, büszke volt származására. Szülőháza Felsőboldogfalván ma is áll, a mára már több mint 200 éves ház a falu egyik legrégebbi építménye.

Felsőboldogfalvi gyökerek

Édesapja Derzsy Péter 36 évesen, 1906 tavaszán, jobb élet reményében kivándorolt Amerikába, mint sokan mások akkoriban. Végül úgy döntött, hogy visszatér szülőfalujába, és 1912 májusában feleségül vette a nála jóval fiatalabb, 26 éves Kerekes Zsuzsannát. Ugyanebben a hónapban Derzsy Péter elveszíti édesanyját, és egy évvel később meghal elsőszülött gyermekük, a 15 hónapos Mihály, agyhártyagyulladásban. A személyes tragédiák sorozatát történelmiek követik.

Ahogy ezen az 1900-as évek elejéről származó felvételen látszik [Hegyi Kálmánné Derzsy Ildikó családi fotógyűjteménye, készítője ismeretlen], Derzsy Domokos 1810-es években épült szülőházát egykoron zsindely fedte, előtte székelykapu állott.

Második gyermekük, Domokos születése után alig telik el két év, és a román hadsereg betör Erdélybe, a háborús borzalmak elől menekülve Derzsy Péter a másfél éves Domokossal, és újra várandós feleségével a Zsákán körállatorvosként dolgozó testvéréhez költözik. A veszély elmúltával visszatérnek Felsőboldogfalvára, Domokost pedig a gyermektelen, állatorvosként dolgozó nagybátyja gondozására bízzák.

Csavaros eszű, nyakigláb székely góbé

Ez a tragikus fordulat az alig két éves kisfiú életében mindent megváltoztat: szülők nélkül marad, de nagybátyja által vezérelve megismerkedik az állatorvostan tudományával.

Elemi iskolát Zsákán végzi, majd a gimnáziumi tanulmányait a sárospataki Református Kollégiumban folytatja. „Tanárai és osztály(iskola) társai egyaránt kedvelték a csavaros eszű, nyakigláb székely góbét.“– írja róla Karasszon Dénes, egy életéről megemlékező összefoglalóban.

A sikeres érettségi vizsga (1933) után Derzsy orvosnak készült, de nagybátyja tanácsára az Állatorvosi Főiskolára iratkozott be, 1939-ben állatorvosi diplomát szerzett, majd dolgozni kezdett és ledoktorált. 1941 márciusában állami állatorvosi kinevezéssel – mint járási állatorvos – néhány hónapig Gyergyótölgyes községben teljesít szolgálatot. 1941. május 8-án megnősül, és a kolozsvári Állategészségügyi Intézet állatorvosa lesz. Kolozsváron születik meg első gyerekük, Domokos, és a város 1944-es bombázásakor második fiuk, Gábor.

„Alig találunk olyan fertőző állatbetegséget, amellyel Derzsy ott ne találkozott volna, s amelynek felismerése érdekében ne végzett volna kórbonctani, kórszövettani, bakteriológiai, szerológiai diagnosztikai vizsgálatokat.”– írja a Kolozsváron töltött idejéről Karasszon Dénes. A háború miatt megszűnik az intézet, így Derzsy Domokos családjával újra menekül Erdélyből. Budapesten az Országos Állatorvosi Intézetnél dolgozik, megélhetési nehézségeik miatt a Ságvári Poliklinika laboratóriumában is kisegítő munkát vállal.

Időközben a  Felsőboldogfalván élő testvére, Péter katonaként hősi halált hal, és 1944-ben 77 éves korában meghal édesapjuk is.

1946-ban állást vállal a Békéscsabai Szérumművek telepén, ahol ígéretet kap arra, hogy kirendelt állami állatorvosként szérumtermelésben dolgozhat, de mivel ez az ígéret meghiúsult, állami állatorvosi állásáról lemond. Ezek után az Orvostudományi egyetem Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézetében dolgozik. Az akkor már „két lábon járó lexikonként” ismert Derzsy Domokos elsőként kap felkérést az 1950 tavaszán újonnan alapított Állategészségügyi  Kutató Intézet tudományos munkatársi állásának betöltésére. Itt 1957 áprilisától osztályvezető, majd 1967-től igazgató. 1973-tól címzetes egyetemi tanárként az Állatorvosi Egyetem oktatója.

Tihanyi, pannonhalmi kirándulás cseh kutató kollégájával [’70-es évek, Dr. Prokopovitsch Leó fotógyűjteménye].

Az egyre jobban terjedő nagyüzemi baromfitenyésztés iparága nagy hasznát vette a patológia, mikrobiológia, és immunológia széles területén szerzett szaktudásának.

Legnagyobb érdeme az úgynevezett „libainfluenza” járványtanának tisztázása volt. Kutatási eredményeit Derzsy sikerrel megvédett MTA doktori értekezésében foglalta össze (1973).

Ezután mikrobiológiai-, valamint köz-és állategészségügyi szakmai szervezetek, tudományos társaságok, bizottságok választották tagjukká; szakmai és tudományos folyóiratok szerkesztőségük tagjává. A Baromfitenyésztők Tudományos Világszervezetének határozata értelmében a libainfluenza hivatalos neve „Derzsy betegségre” változott.

1975. augusztus 5-én 60 éves korában vetett véget saját életének Derzsy Domokos.

Derzsy Domokos temetésének híre, illetve családjának köszönetnyilvánítása a Népszabadság 1975. augusztus 16-i (szombati) lapszámában.

Munkatársai szerint egy idegrendszeri betegség miatt szellemi képességeinek hanyatlásától tartva választotta ezt az utat. Az intézet irodájában vette be a már előkészített ciándózist. Hamvai a budapesti Farkasréti temető MTA parcellájában díszsírhelyen nyugszanak.

A Magyar Állatorvosi Kamara  Derzsy Napok címmel rendez rendszeresen tudományos ülést, emlékére Derzsy-díjat hoztak létre.

Derzsy Domokos sírhelye a Farkasréti temetőben [Horváth Mózes felvétele].

„Nagy országok fiaikat, kis országokat fiaik teszik naggyá”

Mit kezdünk mi itthon Derzsy Domokos emlékezetével? Kilyén Barna kutatómunkája során került felszínre sok új információ a fentiekből, itthon maradt családjáról és életéről. Ő kezdeményezte Felsőboldogfalva hivatalánál, hogy szülőháza mellé emlékplakettet helyezzenek ki.

A Kerekes utca 89. szám alatt található – mára több mint kétszáz éves – Derzsy-féle kőház, bár egy kicsit megváltozva, de napjainkban is jó statikai állapotban van. Időközben a tetőszerkezet cserépborítást kapott, illetve egy, a ’90-es évek elején tomboló szélvihar által összetört székelykapu kicserélődött [3. Kilyén Barna felvétele]

A felsőboldogfalvi utcák átnevezésekor pedig Kilyén Barna szorgalmazta, hogy az utcát, amelyben a ház áll, Derzsy Domokos nevére nevezzék át. Ezidáig nem sok sikerrel. Én nem kaptam engedélyt a ház lefényképezésére, pedig ez esetben is érvényes lehet a híres magyar neurobiológus, Apáthy István mondása: „Nagy országok fiaikat, kis országokat fiaik teszik naggyá”.