Forrás: TEDxUdvarhely
Ha érezted már, hogy hagynál mindent és mindenkit, és egy teljesen új életbe vágnál bele, nem vagy egyedül. Bara Ágnes 13 évvel ezelőtt gondolt egyet, napok alatt vízumot intézett, repülőjegyet vett és szállásfoglalás nélkül nekivágott a nagyvilágnak.
Emlékszel még az első lépésedre? – ezzel a kérdéssel kezdte meg előadását a TEDxUdvarhelyen a székelyudvarhelyi mentor. Nem tudjuk, milyen lesz az út, mennyi buktató és felállás kezdődik azzal a lépéssel, mégis elindulunk. Így történt vele 2010-ben is, amikor egy erős belső hangra hallgatva elindult Thaiföldre, mert érezte, valami nagyon fontos történet vár rá. Egy lépést tett meg, de sejtelme se volt, hová megy, milyen lesz az út.
Csak azt tudta, változtatni szeretne.
Örökös hiányérzettel élt. Kereste önmagát és a belső békét. Nem a karrier, társ vagy kalandos utazás reményében indult útnak. Ki akarta deríteni, honnan jön az állandó hiányérzet, a kételyek, a kirekesztettség érzése. Elege volt magából, a környezetéből, valami teljesen újra vágyott. A szenvedésből való kiutat kereste.
Eszébe se jutott, hogy bárkit megkérdezzen a döntésről. Elrendezte a vízumot öt nap alatt, megvette a repülőjegyet, szólt a családnak és pár barátnak, hogy majd jön. Egy kis hátizsákkal indult útnak, nem jelentkezett be sehova, december első napjaiban már landolt is Bangkokban. Onnan második nap átvonatozott egy északi kisvárosba, Lamphunba, mert „megszólította a város neve, hangzása”. Aztán egyszer csak a várostól 50 km-re levő Wat Prah That Doi Wiang nevű apró kis buddhista templomban találta magát, a dzsungelben, ahol a templom apátjával beszélgetett a kérdéseiről.
A szenvedésről társalogtak. Arról, hogy végigkíséri az egész életünket: a születés már eleve szenvedéssel jár a kisbaba és az anya számára is, és a betegségek, halál is szenvedéssel jár.
– Az már egy kis csalafinta kanyar, hogy közben tele vagyunk vágyakkal: szeretnénk egészségesek, boldogok, békések, sikeresek lenni. Ami, ha nem sikerül, szenvedést okoz. De ha elérjük a vágyainkat, akkor is szenvedünk, hisz nem tudjuk megtartani őket. Vagy újabb vágyakat gerjesztünk. Azt mondta: A középutat találd meg – ennek a megtalálása pedig értelmet ad az életnek, idézi fel az apát szavait, aki felajánlotta neki, hogy maradjon, és próbálja ki, mit jelentenek számára ezek a gondolatok.
– Végre egy igazi lehetőség egy csendes elvonulásra: életre kelt minden, amiről addig olvastam, vagy tévében láttam – gondolta Ágnes, aki vett egy mély levegőt, és jelezte, marad.
– Mi az igazi kérdésed? Miért szeretnél meditálni? – kérdezte még az apát.
