Fotó: GÁL ELŐD
Segélycsomagokat osztott szét a városháza szociális osztálya szerdán, január 18-án az erre jogosultaknak, az I. és II. fokú fogyatékkal élőknek. A városháza tájékoztatása szerint 251 csomag maradt nekik abból a 755 csomagból, amelyet első körben a szociális segélyből élők és a családi pótlékosok kaptak meg.
Már érkezésemkor, félórával a meghirdetett, 11 órai időpont előtt hatalmas sor várt az UCECOM sportterme előtt.
Én egy közeli hozzátartozóm papírjaival érkeztem és már a sor hátsó fertályában kaptam helyet, a sorban állók elmondása alapján többen már kilenckor itt voltak. Haladt a sor, igaz, nagyon lassan, hátul többen kezdték elveszíteni a türelmüket.
„Ezek is a zöldövezeten parkoló autókkal foglalkoznak ahelyett, hogy odaállnának a sor mellé, hogy mindenki oldalról ne álljon be előre” – panaszkodtak többen a 11 órakor megérkező helyi rendőrökre. A sor elöl valóban egyre tömörebb lett, sokak gyakorlata az volt, hogy előre mentek egy ismerőssel beszélgetni, aztán ott is ragadtak a sor elejében. 12 óra 30 perc körül, amíg kollégája nyugtatta az embereket, az egyik helyi rendőr is kezdte elveszíteni a türelmét, és volt néhány keresetlen szava a sorban állókhoz.
Legyünk türelmesebbek!
„Azt mondtam, álljanak kettős sorba, mert mindjárt én veszem el az irataikat, és annak nem fognak örülni” – fenyegetőzött. „Aztán, ha valaki leüti, mert így viselkedik, hangoztatják, hogy rendőrrel szembeni atrocitás. Még ha igaza is van, nem lehet ezt emberségesebben elmondani?” – vélekedett egy mellettem álló.
A tömeg nem viselte jól a sorbanállást, volt aki 2 percenként jelentette be, hogy „na jó, ő elmegy”, persze, esze ágában sem volt kiállni a sorból, és olyan is volt, aki folyamatosan azt kérdezgette mögöttem, hogy „miért nem mondják meg, ha nekünk már nem jut?”. Valljuk be, egy ekkora tömegben nehéz lett volna kitalálni, hogy éppen ki lesz az utolsó jogosult, aki még kaphat is a csomagokból, főleg, hogy egyesek több személy papírjaival érkeztek, más a hozzátartozóival állt be a sorba, hogy legalább szórakoztassák egymást ezalatt a néhány óra alatt. Szemre sem lehetett megsaccolni, hányan vannak és hogy van-e értelme a további álldogálásnak a sor hátsó részében.
Amikor 13 óra körül már az ég is borúsra váltott, és eleredt az eső, a csomagosztást irányító Fülpesi Gyula, a szociális osztály igazgatója kijött az épületből – amelyben a csomagokat osztották – és összeszedte a sorban állóktól, jobban mondva közülük 15-től a fogyatékosságot igazoló papírt, és bejelentette: akinek nem vették el az iratát, mehet haza. Talán ha ezt korábban megteszi, a két és félórás várakozásunkat megrövidíthette volna. Nekem és még közel 50 embernek, közülük több olyannak, aki a munkahelyéről jött el. „Visszamegyek, csomag se lesz, s lehet, munkám se lesz” – nyugtázta a délelőttöt egy mellettem álló néni.
„Mindig kevesebb csomag van, mint ahány jogosult”
– magyarázta Zörgő Noémi, a városháza sajtószóvivője a jelenséget, ugyanakkor jelezve, hogy a tavalytól eltérően idén nem lesz ráadás: „Tavaly írtunk a megyének, hogy szükségünk van még x darabra, és voltak önkormányzatok, ahol maradt meg csomag, így volt egy plusz kör. Idén már jelezték a megyétől, hogy nem lesz még egy plusz kör, mert nem kaptak annyit, hogy legyen”.
