A rendőrség nyílt napján újraértelmeződött az egyik régi magyar mondóka, s azt is megtudtuk, hogy milyen nyelven ért a rendőrkutya.

A felvételeket Gál Előd készítette.

29. születésnapját ünnepelte a román rendőrség, ennek örömére tartották meg 2019-ben is a nyílt napot március 25-én, hétfőn az udvarhelyi rendőrség udvarán. Óvodások és kisiskolások ülhettek a rendőrautókba, igazi fegyvereket foghattak a kezükben, „gyilkosságot” helyszíneltek, majd egy önvédelmi és egy rendőrkutyás bemutatót is megtekinthettek.

„A rendőrök a barátaitok, nem vagyunk mumusok. Nem gond, ha nem eszitek meg mind a kaját otthon, nem viszünk el, ne féljetek” – biztatták a gyerekeket, ha ezzel riogatnák őket szüleik, és még sütit meg üdítőt is ígértek nekik a bemutató végére, hogy még jobban elnyerjék bizalmukat. De szemmel láthatóan nem volt erre különösebb szükség, mert „alig várták, hogy jöhessenek” – mondta az egyik kísérő pedagógus, nyomatékosítva a kicsik ujjongását.

Több se kellett a gyerekeknek, csak hogy végre bekapcsolják a szirénákat, ők maguk is nyomhassák a gombokat, használhassák a hangosbemondót. Volt is ricsaj és zsongás a rendőrség udvarán, amennyi csak belefért. „Egyszer egy évben a szomszéd is elviseli” – tette hozzá az egyik tiszt.

Nincs pardon, az ötven az ötven

Mi is beültünk az egyik autóba, amely kamerás radarral is rendelkezett a szokásos sziréna és a rádió mellett. Arra, hogy a csomagtartóban van-e valami extra, ami más autókban nem lehet, nemleges választ kaptunk, de azért nem is nyitották fel a kedvünkért. Az amerikai gyártmányú radar amúgy nem csak a szemből jövőket, hanem a menetirányban haladókat is tudja mérni, helyből és mozgásból egyaránt.

Ha pedig ötvenes a sebességkorlátozás, akkor az maximum annyi lehet, nincs hibahatár, hajszálpontosan mér az eszköz, mondta a járőr. S ha elhúz egy Porsche, mit csinálnak? Elismeri, hogy a Daciával nincs esélyük utolérni, de ilyenkor szólnak a szomszédos település egységének, hogy állítsák meg szemből a gyorshajtót.

Elő veled, régi pisztolyom

A legnagyobb tumultus természetesen a fegyverek körül támadt, amelyeket egy lepedől alatt lapultak. Amint lehullt a lepel, szolgálati pisztolyok, gumibotok, bilincsek és egy gépfegyver várta a kíváncsi szemeket és kezeket. Mint valami gyerekkatonák, úgy tartották a fegyvereket, ahogyan azt csak a filmekből láthatták – szerencsére kivették a töltényeket. Nem épp a legújabb modellek, de még jól szolgálnak a 70-es évek óta gyakorlatilag változatlan, román Carpați, Cugir pisztolyok és a híres, negyvenes évekbeli orosz Kalasnyikov (AK-47) gépfegyver.

Minden rendőr teljeskörű kiképzést kap a felsorolt fegyverekre, a járőröknek az övre csatolt pisztoly, a gázspray, a gumibot és a bilincs az alapfelszerelés. A gépfegyvereket csak vészhelyzetben használják a különleges egységek, ezért – normális esetben – nem találkozhatunk az utcán Kalasnyikovval felszerelt rendőrrel. Mielőtt használná a fegyverét, a hatósági személy legalább egyszeri, határozott szóbeli figyelmeztetést kell adjon. Enélkül csak akkor léphet közbe, ha azonnali veszélyt kell elhárítani, például ha tűzet nyit a támadója.

Hiába rángatod, csak szorul

– mondta a rendőr a „letartóztatott” gyereknek, aki nem bírt magával, vagyis inkább a bilinccsel, hiszen az úgynevezett farkasfog csak még jobban szorítja a csuklót, ha ellenáll az ember. Kulcs nincs hozzá, és nem vághatják le, csak a kézzel együtt, mivel leltári tárgyról van szó – viccelődött. Mint megtudtuk, a bilincset nem minden esetben alkalmazzák, csak akkor, ha ellenséges viselkedést tanúsít az illető, vagy tudnivaló, hogy önként nem adta fel magát, körözés alatt áll vagy közveszélyes lehet, például ha fennáll a gyanú, hogy fegyver van nála.

A „gyilkossági helyszínen” egy krétaember fekszik, mellette a pénztárcája, a gyilkos eszköz, néhány „vérfolt”, ami „csak ketchup, nem kell megijedni” – nyugtatták a gyerekeket, akik jó gyanúsítottként libasorba álltak, hogy levegyék ujjlenyomataikat. Most a kicsik hazavihetik emlékbe, de a standard eljárás szerint bekerülne egy országos adatbázisba, akárcsak az arcuk, ha lefényképeznék azt.

Ennek az a célja, hogy más ügyekben bármikor kikereshetőek és azonosíthatóak legyenek az elkövetők. De ha távol esik egy térfigyelő kamerától, vagy nem elég jó a felvétel minősége, akkor bizony nehéz az adatbázisban azonosítani a tettes kilétét. A jó hírük viszont az, hogy amióta megszaporodtak a kamerák a köztereken és magánterületeken egyaránt, érezhetően csökkent a kriminalitás. „Sok bűnöző el is hagyta az országot, mert jobban megéri nekik külföldön” – teszi hozzá az egyik tiszt.

Stai, poliția!

Miután egy konfliktusmentes igazoltatással kezdtek, a rendőrök kétféle önvédelmi gyakorlatot is bemutattak. Az egyik testi ellenállással, a másik fegyveres támadással járt az igazoltatott személy részéről. Ez történik, ha nem tartod be a rendőr utasítását, vagy nem érted jól a parancsokat. Ezek ugyanis kizárólag románul hangzanak el.

A bemutatót amúgy félig magyarul, félig románul tartották, de mindvégig biztosította a fordítást Imre Emil rendőrtiszt, aki hibátlanul és választékosan használta a szakkifejezéseket is. Kollégái is láthatóan értették a magyar beszédet, és a kérdéseket, amelyekre viszont románul válaszoltak. Elmondták, hogy nem okoz nekik gondot, ha a megállított személy nem tud románul, megértik egymást, ha csak igazoltatásról van szó. Ha mégis be kell kísérjék az őrsre, akkor jogában áll tolmácsot kérni, de általában boldogulnak, mert mindig van egy kolléga, aki magyar vagy tud magyarul.

Nem nindzsa, hanem kutyás rendőr

– mutatták be tetőtől talpig feketébe öltözött kollégájukat, Pál Sándort, aki a rendőrkutyákkal foglalkozik. A gyerekek körében éppen a végére tartogatott fiatal német juhász okozta a legnagyobb izgalmat.

Engedelmesen követte gazdája minden utasítását, a legegyszerűbbektől (ül, fordul, támad) az egészen komplex parancsokig, mint például őrizni az elfogott személyt, és gazdája távollétében is támadásba lendülni, ha elmozdulna helyéről az illető. A kutya ugyanakkor képes parancs nélkül is megvédeni gazdáját, ha azt támadás éri. „Addig nem száll le róla, amíg nem szólok” – jegyezte meg a rendőr.

A kutyákat egészen fiatal koruktól veszik át a rendőrség szebeni tenyésztő központjától, majd a gazdájával összeszokva térnek vissza egy négyhónapos kiképzésre. A kutyákat különböző modulokra tanítják, egyeseket nyomozásra, másokat arra, hogy drogot vagy cigarettát tudjanak kiszagolni. Hogy milyen nyelven beszélnek hozzá, milyen nyelven ért? Minden kutyát románul tanítanak be, de az egyik tiszt szerint sokkal inkább a hanglejtésre reagál a kutya, mintsem a nyelvenként eltérő szavakra.

Az egyórás bemutató végére minden bizonnyal a kutyás bemutató kapta a legnagyobb tapsot, a gyerekek pedig egy életre szóló élménnyel térhettek haza, de csakis miután jól teletömték magukat sütivel. Milyen kár, hogy csak egyszer van ilyen évente.