Nyár van, ilyenkor az ember arra vágyik, hogy valahol egy árnyas helyen, a víz közelségében, mezítláb és minél kevesebb gúnyában… izzadjon egész nap ragacsosra a kemény munkától a tűző napon, majd éjszaka süljön tocsogósra saját izomlázában. Isten hozott a feredőépítő kalákások világában!
A Dungó-feredőn vagyunk, Homoródkarácsonyfalván, ami kis helyi feredőből kezdi kinőni magát fürdőkomplexummá.
Itt épül a meleg vizes medencéje, melyet kazánnal fognak majd fűteni.
Ez itt a hideg vizes medence, amelyikben senki nem bírja örömmel tíz percnél tovább. A beavatottak hűtőnek is használják. A medence mellett talicska-wellness szolgálatot is igénybe lehet venni az építő kaláka során, amint a mellékelt kép is mutatja.
A nádas mellé épül az iszapferedő, és mellé kemény oszlopokra egy akvadukt, ez a vizet hozza az élményzuhanyhoz, ami az iszapferedő után egy uniós szintű szolgáltatás.
És negyediknek ott van a lábáztató is, aminek most csak a tábláját mutatom meg. A medencét láthatjátok a néggyel ezelőtti képen, egy szép háromszögű medence, talán a legszebb az összes medence közül, csak nem tudom most megmutatni, mert időközben beüzemelték benne a dinnyehűtőt, szanepides engedély nélkül, s tetszik tudni, ezzel most nem játszunk.
A medencék mellé sok más épületet felhúznak a kalákázók. Itt például egy teaház készül. Ez nem minden helyi feredőnek a velejárója, karácsonyfalvi privilégium. Egy gyógynövényes kertet is terveznek hozzá. Hogy ne csak a hideg italok kedvelői élvezkedjenek a medencében jégbehűtött sörükkel. De a teaház mellett filagóriát, tűzrakóhelyet, öltözőket, kazánházat, sok más építményt fel kell húzniuk a kalákázóknak, ahhoz, hogy a teljesértékű fürdőélet beindulhasson ebben az új turistaparadicsomban.
Ez itt az akvadukt, ami a vizet fogja szállítani a zuhanyhoz. Kérdi az egyik helybéli kalákázó az egyik helybéli szervezőtől: „Mérnök úr, minek kellett ide ennyi vastag rönköt belerakni, ezt ennek a negyede is megtartotta volna.” Meg hát. Igaza van. Mi ez a pazarlás? Mérnök úr türelmesen elmagyarázza neki, hogy a tervezők a tervezés folyamán vizuális-esztétikai szempontokat is figyelembe vettek, nem csak statikai szempontokat.
Bemutatom Mérnök urat, Orbán Csabát, a homoródkarácsonyfalvi közösségi élet egyik fő mozgatórugóját. Nagy tervei vannak a fürdővel, amikből nem tudom, hogy mennyi fog megvalósulni, de mindenképp csodálom, hogy mernek nagyot álmodni. És nem csak a feredővel kapcsolatosan álmodnak, hanem hosszútávon le szeretnék vinni kerámiavezetéken a gyógyvizet a faluhoz közelebb, és építeni oda egy gyógykomplexumot. Hát, mit mondjunk erre? Hajrá! Drukkolok nekik, habár én még mindig a kisléptékű, természetes anyagokkal kiépített, nyugis népi feredők rajongója vagyok.
Ági is az. Herczeg Ágnes budapesti tájépítész az újjáélesztője ezeknek a faluszéli kis népi feredőknek, közel húsz éve minden nyáron közösség- és fürdőépítő kalákát szervez itt Székelyföldön. A fürdőépítés a könnyebb része a munkának, a közösségi része a nehezebb. Most már mosolyog Ági a lapátja fölött, egy órányi erőltetett tempójú lapátolás után, amibe azért vágott bele, hogy a munkába temesse a feszültséget, ne a közösségre öntse ki. Konfliktus volt a csapatban, és nem akarta leordítani a fejüket, inkább kilapátolta magából a dühöt. Miközben lapátol, hogy enyhítsem a fájdalmát, elmesélem én is neki, milyen problémáink vannak a csapatban. Ági elmosolyodik: már Schiller megmondta, hogy a művészetek közül a legmagasabb a szociális művészet. Még senkinek sem sikerült.
Ahol két ember találkozik, ott kő kövön nem marad. És mégis meg kell próbálni építkezni.
Nem egy könnyű út a közösségépítés útja. Erről általában hangzatosan illik beszélni és írni, ilyen szavakkal, mint “összefogás, közös öröm és tenni akarás, emberi szeretet, kölcsönös megértés, megbecsülés és egymásra utaltság”. Ezek a gondolatok mind el fognak hangozni majd a fürdő átadásán. Nem szeretnék nagyon ünneprontó lenni, de ezek mind üres szavak, senki nem tudja ezekből megérteni, hogy mi munka és mi ideg áll egy ilyen mögött. Csak az, aki megpróbált valaha életében száz kemény embert egy irányba vinni pár óra, pár nap erejéig. Nehéz munka, sok szenvedéssel jár, rengeteg bukással, és mégis kell csinálni.
Hogy miért érdemes mégis közösségi dolgokat, például fürdőépítő kalákákat szervezni? Erre a nehéz kérdésre a brit tudósok még mindig keresik a választ, a mazochizmusnak ezt a súlyos formáját a mai napig nem érti a tudomány teljesen. Sokkal könnyebb arra válaszolni, hogy miért érdemes részt venni ezeken a fürdőépítő kalákákon. Adok pár érvet.
1. Barátokat, ismerősöket szerzel. Ezt hívják tudományosan közösségépítő jellegnek, egy közösség sok kis ilyen kapcsolatnak a halmaza. Feledhetetlen emlékek, életen át tartó barátságok születnek ilyenkor. Ez mind blabla, sok szép duma, amit most nyomok, de ami nem blabla, az az, amikor a bölöni csapat megérkezik utolsó előtti napon, és segítenek befejezni azt a házikót, ami az ő segítségük nélkül nem biztos, hogy kész lenne az átadásra. Bölönben három évvel ezelőtt volt kaláka, és akkor a kisbaconiak voltak azok, ha jól emlékszem, akik csapatostól érkeztek. Vagy Zalánpatakán volt az? Vagy mindkét helyen? Mindegy, a lényeg az, hogy a szálak összeérnek.
2. Tanulsz. Könnyebben megtanulsz itt egy mesterséget, mint az iskolában. Innen senki nem megy úgy haza, hogy az ácsszakmához nincs minimális konyítása. Vagy a bútorfestéshez. Vagy a kőfalrakáshoz, vagy a fűzépítéshez, tájépítéshez, valamihez, amiben tíz napig dolgoztál épp.
3. Fortélyokkal gazdagítod tudásod. A Magyarországról jött szakemberek hoznak egy tudást, a helyi mesteremberek jönnek a saját titkaikkal, mindenkitől lehet lopni egy-egy olyan fogást, ami eddig meg sem fordult a fejedben, de alkalmanként nagyon megkönnyítené az életed.
4. Emberré válsz. Ez így talán nagy kijelentés, de merem állítani, hogy a folyamatos kalákázás emberebb emberré tesz. Emlékszem Attilára például, aki első kalákáim alkalmával még egy egyetemistaképű suhanc volt, éjszaka nem tudtam tőle aludni, mert több száz méterre hallatszott, mennyire jól érzi magát. Most pedig, ő irányítja az egész kalákát, Ági őt választotta jobbkezének. Olyan komoly időnként, hogy félek rámosolyogni.
Vagy itt van Árpi bácsi esete. Portik Árpád 80 éves, harmadszor vesz részt ennek a feredőnek a felújításában, az első alkalom az 1950-es években volt. Itt alszik a helyszínen, az ARO-jában kialakított ágyon, minden este megfürdik a jéghideg vízben, és jobban mozog, mint egy átlagos 50 éves.
5. Párt szerzel magadnak. Ez valószínűleg nem szerepel a kaláka elsődleges célkitűzései között, de szerintem a közösség alaptéglája a pár, és közösséget építeni szinglikből eléggé fenntarthatatlan folyamat. Hány meg hány ember van, aki éveken keresztül kóvályog, keres, és eljut negyven éves korára úgy, hogy nem találta meg az igazit. Mert nem volt kalákázni. Ha én most 25 éves lennék, és családalapításon törném a fejem, ide jönnék csajt keresni magamnak. Vagy pasit, ki mit szeret. Ez az a hely, ahova legnagyobb százalékban életrevaló emberek járnak. És itt minden kiderül róluk. Itt mindenki a legapróbb részletekig megmutatja magát a tíz nap alatt. És van egy nagy segítség is, ha nem boldogulnál egyedül a párválasztásban, Matyi bácsi segít rajtad. Matyi bácsi a kaláka egyik alappillére, jó volt őt ismét viszontlátni, ugyanolyan fiatalos, semmit nem változott, csak megnőtt a lófarka. Egy éve nem vágta a haját.
6. Nem csak párt találni jó a kaláka, hanem a máshol szerzett párodat élesben kipróbálni is. Itt minden kiderül mindenkiről. Aki talicskázni nem nagyon akar, abból jó férj nem lesz.
Székely változatban: aki druzsbázni nem tud, azzal gyereket ne csinálj, édes lányom.
Női verzió is van a „kipróbálod a párodat” kategóriában. Aki itt helytáll, azzal sokkal könnyebb szívvel bútoroz össze az ember.
Van az a vicc, hogy a feleség csipkés fehérneműben odadörgölőzik férjéhez, hogy „Drágám, szeretném nőnek érezni magam!” Megvan? Ha jól emlékszem, a poénja az, hogy „Akkor mosogass!”, de könnyen adaptálható lenne surlókefére is. Hej, nagyapáink idején mennyit sikálták a lányok a deszkapadlót surlókefével. Gréti sikeresen levizsgázott, férjhez lehet adni.
A sok munka után eljött az est. Ezt a népek vacsorához vonulása és Árpi bácsi cseppgazdag fürdése jelzi. A medencében még hevesebben mozog az öreg, mint az építkezésben. Gyaníthatnánk, hogy a medvéket akarja elűzni, mert mondotta pár órával azelőtt, mikor a forrás felé vezetett, hogy medve is van a környéken. De nem, ez a heves mozgás csak a fürdés kedvéért történik. Talán hideg a víz? Az. Vagy jobban felszívódik így a hatóanyag a gyógyvízből? Lehet, mert úgy megdolgozza, meséli, hogy este, mikor lefekszik, pezseg a teste.
De ma este nem lesz olyan korán a lefekvés, mint szokott. Vacsora után rövid cigiszünet, gyors naplementenézés, aztán mászni vissza a háztetőre kalapálni.
Ez úgy szerepel a kaláka programjában, hogy „Reflektor-est”. A kaláka alatt esténként előadások vannak, kulturális rendezvények, bulik, meg minden más, de az utolsó est mindig a munkáé. Mert a munkából soha nem árt meg a sok, főleg, ha el is van maradva vele az ember.
Attila és Ági csendben követik a munkálatokat, időnként halkan egymáshoz szólnak, de minimálisat. Amint ott ülnek ketten, fáradtan, s csendben néznek az épülő fürdő felé, egy román vicc jut eszembe, amit nem tudok lefordítani, mert elvesztődik a varázsa.
– Ce faci Ioane, şezi şi cugeţi?
– Nu, doar şed.
Az iszapferedő is épülget egy kisterepjáró hosszúfényének áldásával. Holnap délutánra, az átadóra, minden meglesz. Jöhetnek a szép szavak, és az ünnepélyes hangulat feltöltheti erővel a fáradt testek deszhidratált ereit. Aztán kezdődhet a jövő évi kaláka megszervezése.
Búcsúzunk Homoródkarácsonyfalváról. A falu feredője megújult, gazdagabb lett. Mondhatjuk úgy, hogy visszanyerte régi gazdagságát, mert a Dungó-feredő több mint egy évszázados múltra tekint vissza, 1911-ben építették ki először. A hetvenes években már nem csak szabadtéri medence volt, hanem kádas fürdő is működött itt, szálláshelyekkel, egészen az 1977-es földrengésig. Most visszatérhet ez az áldás.
De az áldás egyúttal teher is. Ha nem gazdálkodnak megfelelően ezzel a gazdagsággal, egy-két évtized alatt lerohadhat. Lássuk, sikerül-e nekik egy élő fürdőt varázsolni a falu által megörökölt lúgos-timsós csodából. Drukkoljunk nekik, és ugorjunk le fürödni Karácsonfalvára, a Dungó-feredő meleg-hideg vizes és iszapos medencéibe.
Pattanásosok előnyben. Van egy olyan legenda erről a vízről, hogy tizenhárom évvel ezelőtt egy lány, aki hosszasan küzdött elmúlni nem akaró pattanásaival, ismételten megfürdött ebben a vízben, és arca teljesen megtisztult. A sikertörténet folytatódhat. Az újabb csodákról hamarosan tudósítunk.