Ki ne szeretne bár életében egyszer eljutni az Unió fővárosába, és megnézni, hol hozzák azokat a döntéseket, amelyek befolyásolják az életünket? Azokat, amiktől 2007 előtt az életünk „normalizálódását” reméltük. Pénzt, jólétet, részesülést a nyugati civilizációból?

Az erdélyi EP-képviselők brüsszeli újságíró-kirándultatásáról lemaradtam, és most jólesett, hogy több ezer kilométerre innen, az öltönyösök fővárosában, Brüsszelben, az Európai Bizottságnál tudják, hogy létezik Székelyudvarhely, és ott egy pici szerkesztőség.

A gyaloglás legyen érdekes: ha másként nem, színes átjárókkal

A szerző felvétele

Az Európai Unió minden évben megszervezi a RegioStars Awards nevű vetélkedőt, hogy népszerűsítsék a nyertes projekteket. Hogy mások is kedvet kapjanak, ismerkedjenek a jó gyakorlatokkal. Igazából nem értettük, miért hívtak meg a döntősök bejelentésére, mert környékbeli egy se, romániai és magyaroszági is kevés volt a kijelölt projektek közt, de örültünk neki és elfogadtuk.

Idén öt kategóriában nevezhettek az EU-s finanszírozást nyert interregionális projektek, összesen 24-et választottak ki arra, hogy részt vegyen majd az októberi finálén, és közönségszavazással elnyerje az év legjobb projektje díjat.

Díjaznák a gyaloglást

Sajnos román résztvevőnk nincs, egy magyart sikerült szereznem, tért vissza, nyomában Kézy Bélával, a CityWalk nevű projekt vezetőjével a rendezvény sajtósa – így még abban is szerencsés voltam, hogy a hozzánk térben, időben és talán megvalósíthatóságban is a legközelebb álló projekttel magyar nyelven ismerkedhettem meg.

Marc Lemaître, az Európai Bizottság regionális és várospolitikáért felelős főigazgatóságának (DG REGIO) főigazgatója, Kézy Béla, Eloy Gomez Giron a City Walk projekt képviselői, köztük Marianne Thyssen, a foglalkoztatásért, a szociális ügyekért, valamint a munkavállalói készségekért és mobilitásért felelős európai biztos és Lambert van Nistelrooij volt EP-képviselő. A fotót a rendezvényszervezők küldték.

Minden közlekedés gyaloglással kezdődik és végződik még akkor is, ha autóval közlekednek az emberek. Ez a projekt arról szól, hogyan lehet a városokat gyalogosbaráttá tenni – mondta Kézy Béla, a projekt vezetője.

Tizenegy ország tizenhét kisvárosa vett részt a tevékenységekben, amikre az Interreg Danube program keretében igényeltek és nyertek több mint kétmillió euró támogatást most már három éve.

SZAVAZZ!

A idén 24 jelölt közül választhatja ki a közönség a neki legjobban tetszőt. Ha kíváncsi vagy, milyen ötletekkel pályáztak és nyertek az utóbbi években, és esetleg szavazni is szeretnél rájuk, kattints ide. A projektekre kattintva elolvashatod a leírásukat, és a VOTE gombocskánál szavazhatsz a neked tetszőekre. 2019. szeptember 9-ig szavazhatsz, a RegioStars 2019 díjakat október 9-én adják át Brüsszelben.

A projektnek két vetülete van. Az első, hogyan lehet egy várost gyalogosbarátabbá tenni, a második pedig, hogyan lehet az embereket rávenni, hogy gyalogoljanak – mondta Kézy.

Hozzátette, hogy ezt két szempontból tartják fontosnak. A városi közlekedés az egyéni autóhasználat miatt egyre fenntarthatatlanabb, nő a szén-dioxid kibocsátás, és rengeteg helyet foglalnak el az autók, elveszik a teret az emberektől.

Másrészt az emberek, munkájukból és életmódjukból fakadóan, nagyon keveset mozognak. A gyaloglás egyszerre sport és közlekedési mód, ami az egészség szempontjából jó. Mi abban hiszünk, hogy több közlekedési megoldásban és ezek kombinációjában kell gondolkodni, de egy jó városban az alapvető közlekedési mód mégiscsak a gyaloglás.

De hogyan lehet rávenni az embereket a gyaloglásra?

Négy szempontot határoztunk meg:

1. A gyaloglásnak hasznosnak kell lenni.

Gyalogostávolságon belül elérhetőnek kell lenni azoknak a szolgáltatásoknak, iskoláknak, hivataloknak, piacnak, boltoknak, ahová az emberek menni szoktak. Mindig legyen célja a gyaloglásnak. Ez nyilván városszerkezeti kérdés, de szabályozással elég sokat lehet ezért tenni. A gyalogostávolság a mérések szerint átlagosan 10 percet jelent, ekkora távolságokra hajlandóak gyalog menni az emberek.

Brüsszeli útjelző táblák egy kereszteződésben, írja rajtuk hány perc alatt érünk el gyalog úticélunkhoz és ikonokkal jelzik, mit találunk ott

Kisebb, kísérleti projektekkel mutattuk ki, hogyha a fontosabb intézményektől, úticéloktól – pl. városháza, vasútállomás stb. – való távolság kilométerben van kifejezve, sokan nem tudják értelmezni. De ha percben adjuk meg, akkor inkább hajlandóak odáig elgyalogolni. A mi városunkban kísérleti jelleggel készültek táblák, amelyek most kerülnek kihelyezésre, az van rajtuk, hogy gyalog és kerékpárral mennyi időbe telik eljutni, mekkora a távolság, és ha ezeket a közlekedési módokat használjuk, mennyi szén-dioxid kibocsátástól kíméljük meg városunkat.

2. A gyaloglásnak biztonságosnak kell lenni: akkor hajlandó gyalog közlekedni bárki, ha biztonságban érzi magát mind a bűncselekmények, mind a közlekedés szempontjából. Ha nem ütnek le és el éjszaka sem. Ezt az éjszakai közvilágítással, a megfelelő szélességű utakkal, a kényelmesen közlekedhető járdákkal, megfelelően szabályozott gyalogosátkelőkkel lehet elérni.

3. A gyaloglásnak kényelmesnek kell lennie:

a gyaloglás feltételeit mindenkinek biztosítani kell. Sokszor nem gondolunk bele, de gyalogosnak számít a tolószékes ember és a babakocsit toló kismama is. Ha a járdafelület nem elég széles, vagy gödrös, akkor őket kizárjuk a gyalogos közlekedésből. De a gyalogosok időnként – ha idősek, fáradtak vagy betegek – meg akarhatnak időnként pihenni. Tegyünk ki helyenként padokat, ahová leülhetnek.

4. A gyaloglásnak érdekesnek kell lennie:

nyilván egészen más egy betonrengetegben gyalogolni, ahol nincs semmi látnivaló, mint egy utcában, ahol kiülős helyek, zöld felületek, kávéházak, emberek vannak.

Erre a négy szempontra építettük fel a projektet, és számos dolgot hoztunk létre. Elkészült egy útmutató ahhoz, hogyan lehet gyalogosbarát várost és városi közlekedést tervezni. Ehhez van egy képzésünk is. Elkészítettünk egy ún. jógyakorlat-gyűjteményt. Összeszedtük a világ gyalogosbarát városainak jó gyakorlatait, és ezt meg lehet nézni a projekt honlapján, lehet belőlük tanulni, adaptálni a módszereket. Elkészült egy szakpolitikai javaslatcsomag is a gyaloglás ösztönzésére. Elkészült egy alkalmazás, aminek az a neve, hogy Walk n Smile, hogy játékosan ösztönözze az embereket a gyaloglásra, fényképeket lehet készíteni, lépésszámlálóval összekötni.

Mely városok vesznek részt ebben a projektben?

Minden város elkészítette a gyalogosbarát statégiáját kísérleti jelleggel. Tizenhét kisebb városról van szó 11 országból, Romániából Nagyvárad, Magyarországról Nyíregyháza vett részt ebben.

Időnként lehessen megpihenni. Szobrok Brüsszel európai negyedében

A projekt megvalósítását finanszírozta 2,17 millió euró értékben az unió, a résztvevő partnerek ebből a pénzből dolgoztak a három év során. Ebből készült az applikáció, a gyalogosbarát tervek, a jógyakorlatok jegyzéke. Voltak pilot akciók: Nagyváradon elkészítették egy gyalogosbarát zóna előzetes terveit, Nyíregyházán az említett táblákat helyezték ki és volt egy gyalogosbarát piknik, amikor lezártak egy forgalmas utcát egy szombat délután, és megtöltöttük élettel. A gyerekek játszhattak az úton, lehetett kosarazni és természetesen gyalogolni. Teljesen más volt az utcakép, sokkal izgalmasabb, mint amikor autók közlekednek. Egy veszélyes útkereszteződésben a gyalogátkelőt LED-fényekkel láttuk el.

Hogyan lehet egy ilyen programba bekapcsolódni? Hogyan jöttek össze egyáltalán ezek a partnerek?

Az első az ötlet volt. Nagyon beleszerettünk a Jeff Speck amerikai szerző Walkable city c. könyvében közvetített gondolatba.

Úgy gondoltuk, hogy fontos lenne ezzel európai szinten is foglalkozni a kisvárosokban. Amikor megjelent a Duna-program pályázati felhívása, elkezdtünk partnereket keresni. Megtaláltuk a szlovén partnert, aki vezető partnerséget vállalt. Neki nagy tapasztalata volt. Utána összeszedtük különböző rendezvényeken és partnerkeresők segítségével azokat a városokat, akik még közreműködők lettek. Elkezdtük felépíteni a projekt koncepcióját, hogy legyen újító jellegű, innovatív, olyan témával foglalkozzon, ami kötődik a városi levegő javításához stb.

Önök mivel voltak jobbak, mint a többi pályázó?

Ezt az értékelőktől kellene megkérdezni. De én azt gondolom, hogy a gyalogos közlekedés közel van az emberekhez, egy átlagos városlakó is könnyen megérti, miért fontos ez, milyen előnyei vannak, és viszonylag könnyen meggyőzhető. Rengeteg olyan projekt van, ami szintén nagyon fontos, de egy hétköznapi ember számára nagyon távoli, nehezen érthető. És mi nem azt mondtuk, hogy az autók szén-dioxid kibocsátását csökkentsük, azokat tegyük hatékonyabbá, hanem azt, hogy ha lehet, a városokat tegyük gyalogosbaráttá, a városok azért vannak, hogy gyalogosan közlekedjünk, és mindenkinek az a legjobb.

Mi romlott el az idők során? Alapból gyalogosnak születtünk, és annak születünk ma is.

Ez a sztori elég messzire nyúlik vissza: arra az időszakra, amikor Henry Ford megalkotta a T-Fordot, az első, tömegek számára elérhető autót – mosolyog Kézy. Onnantól elindult egy megállíthatatlan folyamat, elindult a szuburbanizáció, távolról is be lehetett jutni a városközpontba.

Attól a pillanattól lehetővé vált az, hogy egyszerre lakjam kertes házban, és élvezzem a város előnyeit, ez nagyon jó volt, csak aztán nőtt a városok lakossága, az autók mennyisége, ami rengeteg problémát okoz a levegő minőségének romlásától kezdve addig, hogy elvette a teret az emberektől. Érdekes kimutatás, hogy egy autó élettartamának 95 százalékában egy helyben áll.

Azt a funkciót, amire vettük, hogy mozogjon, és eljuttasson minket A-ból B-be, élettartamának 4 százalékában tölti be. Nincs más olyan beruházás, amibe az ember befektetne, és ilyen rossz megtérülési aránya lenne. Tény, hogy nagyon sok előnye van, amiket élvezhetünk a közösségi autózás, az autómegosztó szolgáltatások és a városi tömegközlekedés által, tény, hogy nagyon nehéz versenyezni az autógyártók marketinggépezetével, de azt gondoljuk, hogy az autózásnak a városi közlekedésben marginális szerepe kell, hogy legyen.