A sportcsarnok előterében rántott húsos szendvicsért és vízért tolong az elegáns politikusnép.
fotók: Pál Edit Éva
Ha nem tudjuk, azt hittük volna, hogy egy nagyon felkapott előadó ad koncertet az udvarhelyi városi sportcsarnokban, vagy fontos ember temetésére sereglik a nép – most tekintsünk el attól, hogy a környéken nincs temető. Rengeteg autó próbált parkolóhelyet találni, az emberek kis csoportokba verődve, kacarászva igyekeztek városi sportcsarnok felé, ahol perceken belül kezdődött az RMDSZ május 9-ei, székelyföldi kampányhajrája.
Tiszta Oscar-gála, nem igaz?
Az épületbe tömött sor kígyózott befelé, lábuk alatt vörös szőnyeg. A bejárattal szemben Kakassy Norbert, az udvarhelyi RMDSZ ügyvezető elnöke és Dávid Endre RMDSZ-es önkormányzati képviselő némi szerepzavarral interjúztatta az érkező politikusokat. Érkezésünkkor épp Antal Lóránt szenátor beszélt arról, hogy az LGT Nem adom fel című dala (javítva 2024. 05. 14-én, korábban egy téves sort írtunk) milyen jól konvertálható az RMDSZ idei kampányüzeneteként. Barti Tihamér is szóhoz jutott, Tánczos Barna a medvekérdés kapcsán Ursula von der Leyenről mondott egy farkasos mesét, és Frunda Csengét is hallhattuk gyökeresen eltérően beszélni, mint nemrég apukája a rádióban. De ez utóbbi csak pletyka, nem kell odafigyelni rá.
Kakassy Norbert és Dávid Endre a mozgósító gála házigazdái. A független sajtó a háttérben figyelmesen tanulja az (alá)kérdezés szakmáját.
Elismerésre méltó, hogy mennyi erőt, időt és energiát fordítottak a rendezvény megszervezésére: nemcsak a sportcsarnok környéke volt tele a kampányhajrá vizuális elemeivel, óriás és kisplakátokkal, a MIÉRT matricáival, hanem még a büfét is RMDSZ-be öltöztették. Ennyi energiából a Sportcsarnok küllemén is sokat tudnának változtatni.
Alig telt 10 percecskébe bejutni a csarnokba, ahol a lelátóval szembefordítva állt a színpad, előtte már nagyjából elfoglalták a székeket, a tribünön is elszórtan voltak csak helyek. Miért voltak ennyien? Mivel nem csak Hargita, Kovászna és Maros megye RMDSZ-es politikusai, hanem Brassó, Fehér, Szeben és Beszterce-Naszód megye önkormányzati vezetői is eljöttek a kampányindítóra.
Minden szem rájuk szegeződik.
A szervezők számíthattak arra, hogy a nagy tömeg miatt érdemes később kezdeni – ezzel nem kis fejtörést okozva egyébként a televíziós újságíróknak, akiket kötött a híradó pontos kezdése –, mert hat óra helyett negyed hétkor csendültek fel a magyar himnusz első akkordjai. Amint a székely himnuszt is kellő átéléssel elénekeltük, élőzene kísérettel – a terem bal sarkában az udvarhelyi Friday Rehab zenekar szolgáltatott buzdító aláfestést a felszólaló politikusoknak – Günther Ottó csíkszeredai rádiós újságíró, az est házigazdája pattant a színpadra.
Az RMDSZ-színekbe öltözött kolléga arról beszélt, hogy a színpad előtt ülők közül már sokakkal készített interjút, néha szokott is kellemetlenkedni, de „ennek most itt nincs helye”. Elárulta a nézőtéren mindenfelé táblák vannak elhelyezve, amivel nem egymást kell elgyepálni, hanem tetszést és támogatást kifejezni az aktuális beszélő mondanivalójával kapcsolatban.
Bíró Barna Botond és a dresszkód
Első felszólalóként az általában „talpig nyakkendős, nagyon fényes cipős” Bíró Barna Botond helyett, a lezserebb kiadású Bíró Barna Botondot, az RMDSZ udvarhelyszéki szervezetének elnökét és Hargita Megye Tanácsának elnökjelöltjét hívta a színpadra Günther, öltözékén viccelődve.
Bíró arról beszélt, hogy komoly üzenettel bír, hogy Székelyudvarhely a kampányhajrá helyszíne, hiszen eleink a rendkívüli időkben ide sereglettek össze Székelyföld minden szegletéből, hogy a közösség dolgait megtárgyalják és döntéseket hozzanak. „De ma nem a múlt emlékezete gyűjtött bennünket össze, hanem a jövő építése iránti elkötelezettség”, mondta.
Póz.
– Sorsdöntő időket élünk, a világban változások történnek, az Európai Uniónak is meg kell változni és meg is fog június 9-én. Ez a változás Romániára, benne pedig a mi közösségünkre is hatással lesz, folytatta.
Aztán arról beszélt, hogy a közelgő két választás tükrében három dologról kíván szólni – a hármas szám egyébként visszatérő elem volt, minden felszólaló politikus két vagy három dologról akart beszélni, ez pedig két dolgot feltételez (sic!): vagy csak eddig tudnak számolni, vagy azt hiszik, hogy csak ennyi fér bele a közönség fejébe.
Szóval a három dolog: Mi a tét? Mi a cél? És mi az út? A kisebbségi lét mindennapos küzdelmeit egy újragondolt Churchill-idézettel foglalta össze, „egyetlen sikerünk sem végleges, de egyetlen kudarc is végzetes lehet.” Magyarán, nincs számunkra tét nélküli mérkőzés, csak a győzelem elfogadható. Vagy az erdélyi magyarság érdekei szerint változik Európa, vagy nekünk kell alkalmazkodnunk a változásokhoz.
A cél világos és egyértelmű, állította, a minket érintő kérdésekben mi döntsünk. A győzelemhez vezető út pedig, a siker receptje: a munka, a győzni akarás, a hit, hogy győzni tudunk, de nem egyedül, hanem együtt, csapatban – buzdította párttársait Bíró Barna Botond.
Európa, a medvék és az AUR
A Hargita megyei tanácselnök-jelölt után Sepsiszentgyörgy polgármestere és az Országos Önkormányzati Tanács elnöke, Antal Árpád kapott szót. Arról beszélt, hogy idefelé jövet azt látta, hogy Székelyföldön élet van, jövő van. Továbbá, hogy az Európai Uniónak változnia kell – ez egyébként a teljes RMDSZ narratívájának bizonyult. Az EP és Brüsszel, az egyre kifinomultabbá és a magyarok közt egyre népszerűbbé váló AUR, és a medvék témaköre után is került egy-egy pipa. Antal megkongatott pár vészharangot, elindította a konspirációs félelemkeltés lavináját: most épp a közbirtokosságainkra fáj a foguk. Azt nem mondta, hogy kinek.
Antal Árpád úgy ránk ijesztett, szinte helyben leszavaztunk.
Antalt követően egy kampányvideót vetítettek le, ami szintén arról szólt, hogy a romániai magyarok változást várnak az EU-tól.
Péter Ferencet, Maros Megye Tanácsának elnökét konferálta fel ezután Günther. Péter szerint is sorsdöntő pillanat előtt állunk, az EU-nak változnia kell, majd egy kis háború, ismét medvék és szintén az AUR. Aztán szintén egy kampányvideó, ezúttal arról, hogy az erdélyi gazdák dolgozni akarnak és nem a papírokkal szenvedni a bürokratikus uniós pályázatok labirintusában.
A politikusok fenekéhez ragad a szék?
Míg a Friday Rehab szolgáltatta a hangulatot, átrendezték a színpadot. Elvitték a pulpitust és három széket tettek a helyére, amiből már lehetett sejteni, hogy mi következik: az RMDSZ-lista első három európai parlamenti képviselőjelöltje, Szilágyi Dóra, Winkler Gyula és Vincze Lóránd foglalt helyet, hogy Günther Ottó villámkérdéseivel „felkérdezze” őket.
A negyedik jelölt nem jött el. Pedig EMSZ-es.
Miért szeretjük Európát? Mit csinál rosszul Brüsszel? Sok a mulasztás, de van-e alternatívája az Európai Uniónak? Milyen mulasztásai vannak az Európai Uniónak a kisebbségvédelem terén? Egyszerűen tudnak pénzt lehívni a romániai magyar gazdák? Jól működik az Európai Uniós pályázási rendszer? Sok fiatal külföldön próbál megélhetést teremteni magának, mit tud ezzel kezdeni az Európai Unió? Mi lenne az az egy dolog, amiért el kell menni június 9-én szavazni? – hangzottak el sorra a kérdések. A válaszok megérnek egy külön anyagot, elöljáróban csak annyit, hogy a vehemenciáért és az átélésért jár a buksisimi, Günther Ottó is elégedett volt a válaszokkal, „azt szokták mondani, hogy a politikus ragaszkodik a székéhez, vigyétek nyugodtan magatokkal”, viccelődött.
