Az új illata és frissen főzött kávé aromája árad a Tamási Áron Gimnázium második emeletéről. Jobbra, az első ajtón belépve fényes padlón csikorog a sportcipőm talpa, szinte még érintetlen székbe ülök le, körülnézek: a falakról száz évvel ezelőtti pillanatok köszönnek vissza.
A gimnázium második emeletének egyik termében nemrég kialakított, kávéházi hangulatú helyiség falait Spanyár Pál, az intézmény egykori rajztanárjának munkái, illetve családi fotói díszítik, így kicsit olyan, akár egy emlékszoba.
Fotók: Máté Emőke
Már régóta tervben volt az emlékszoba elkészítése, végül Tamás György műkereskedő kereste meg az iskola vezetőségét egy Spanyár Pál gyűjteménnyel és családi képeket tartalmazó albummal. Ez a megkeresés, valamint, hogy a kicsi gimi felújításával megürült egy osztályterem, lehetőséget adott az emlékszoba létrehozására – magyarázta Laczkó György, a Tamási Áron Gimnázium igazgatója a sajtótájékoztatón, ahol Bekő Melinda aligazgató és Kiss Emőke belsőépítész is jelen volt.
A megüresedett termet egy fallal ketté osztották: az első szobában Spanyár Pál munkái és emlékei vannak a falakon, a második szoba falán pedig egy szintén volt gimis diák, Könczey Elemér 130 karikatúrája díszeleg.
Ez utóbbi szobával helyet szerettek volna adni a tanároknak, osztályfőnököknek, ahol fogadhatják a szülőket és barátságosabb körülmények közt beszélgethetnek, mint az intézmény folyosóin. A Spanyár Pál szobában leginkább a tanárok fordulnak meg szünetekben, valamint az iskola vendégeit is itt tervezik majd fogadni. A diákok tanári kísérettel mehetnek be, külső személyek csak előzetes bejelentkezéssel tekinthetik meg a kiállított munkákat, „ez nem egy kávézó, ez egy iskola” – rántott vissza a valóságba Bekő Melinda aligazgató.
Az ötlet kivitelezésével Kiss Emőke belsőépítészt keresték meg, aki – elmondása szerint – arra törekedett a tervek elkészítésekor, hogy a terem illeszkedjen a képek hangulatához.
– Összeraktunk egy 3D-s tervet, a folyosó falán látható mintát is beloptuk, egy barátságosabb zöld színben. Megegyeztük, hogy körülbelül milyen funkciókat kell betölteni, úgy, hogy ne legyen konyha jellege a teremnek, mégis el lehessen mosni a kávés poharat, legyen kávéfőző, meg mikró is. Az asztalokat és a falburkolatot egy helyi asztalos, Sándor Zoltán gyártotta le a tervek szerint, a világítótesteket, a székeket, függönyöket, a sötétítőket szintén úgy válogatták ki, hogy a terem stílusához találjanak. Spanyár Pál munkáit is csoportosították, az egyik falra a képek, grafikák, ceruzarajzok, a sarokban elhelyezkedő íróasztal fölé a családi képek, a harmadik falra pedig a festmények kerültek – magyarázta Kiss Emőke.
Az iskolában két régi bútordarab maradt még fenn, egy szekrény és egy fogas, amelyeket szintén felújított Sándor Zoltán helyi asztalos, így azok is helyet kaptak a kávézószerű emlékszobában.
Az emlékszobát a Bethlen Gábor Alap támogatásával és helyi cégek segítségével hozták létre, akik kedvezményesen végezték el a munkálatokat, a festményeket Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetőjének adományával vásárolták meg.
Felújították a terem padlóját is, amit az eredeti tervek szerint felcsiszolt, majd lelakkozott volna a kivitelező, ám valami más módszerrel dolgoztak, mondta el az igazgató, így nem éppen olyan lett, mint amilyet szeretek volna.
A padlót leszámítva, egy adományként kapott Spanyár olajfestménnyel voltak problémák, amit nem sikerült restaurálni, mivel annak idején nem kapott a kép kellő alapozást – magyarázta az igazgató. Az alkotást Lánczky Krisztina adományozta Brassóból, egy másik képet dr. Venczel Lászlótól kapott az iskola.
A falon Könczey Elemér munkái.
Az újonnan berendezett teremben kiállított képeken kívül az intézmény igazgatói szobájában további három Spanyár Pál munka található, egy-egy Sámbár Mátyásról, Baróti Szabó Dávidról és Soó Gáspárról készült portré. A Spanyár Pál teremmel és kiállítással a cél az, hogy az iskola tanulói számára is ismertté tegyék a gimnázium egykori rajztanárát, aki akkoriban igencsak népszerűvé vált karikatúráival és képregényeivel a diákok körében.
Spanyár Pál 1874. január 24-én született Nyitrán, felvidéken. Szülőföldjén végzett középiskolai tanulmányai után Budapesten tanult tovább rajztanárnak. Előbb Kaposváron dolgozott, majd 1899-ben Székelyudvarhelyre költözött és kezdett tanítani a Római Katolikus Főgimnáziumban (Tamási Áron Gimnázium). A diákok körében hamar népszerűvé vált karikatúráival és képregényeivel. Festményeinek kedvelt témája volt a székely táj, ehhez híven gyakran kirándult Székelyudvarhely környékén. Munkáit a Zászlónk című országos terjesztésű katolikus diáklapban tették közzé. 35 évig tanított a Gimnáziumban, 1936. november 4.én hunyt el Székelyudvarhelyen, végső nyugalomra a Szent Miklós-hegyi római katolikus temetőbe helyezték. A Nagy-Küküllő partján álló családi házát örökösei a Haáz Rezső Múzeumnak adományozták, az egykori Spanyár-ház nyaranta művésztelepként működik, alkotótáboroknak ad otthont.