Ha a gyermekem beteg lesz, akkor ki fog mellette lenni?

A fotó illusztráció. Forrás: unsplash.com

Néha az az érzésem, mintha a koronavírus elleni küzdelmet csak számokban tudnák kifejezni: hányan fertőződtekaz országban, hányan haltak meg, hányan hagyhatták el a kórházakat, hányan vannak az intenzív osztályokon, hányan szabadultak a karanténokból, hány büntetést osztottak ki a rendőrök, hány beteget kezelnek a kórházakban. Olyan, mintha valamilyen haditudósítás lenne háború idején, amikor állandóan leltározni kell a veszteséget.

A szükségállapotban hozott katonai rendeletek miatt bezártak otthonainkba, korlátoztak a szabad mozgásban. Rendeleteket hoznak, amit a kopasz, a bőrdzsekis, vagy a lassan beszélő fickó hirdet ki. Ezeket az intézkedéseket pedig valakinek be kell tartani, alkalmazkodni kell hozzájuk.

Ez pedig nagyon sok esetben áldozattal jár.

A következőkben egy édesanya történetét mutatjuk be, aki több éve nevelőként dolgozik egy családi típusú házban. Házas, kiskorú gyermekei vannak, az év második felében babát vár. Képzelt kérdések, képzelt válaszokkal. A valósággal való egyezés azonban nem csak a véletlen műve.

Folyamatosan hozták a korlátozó intézkedéseket a hatóságok: előbb gyakoribb fertőtlenítéseket kértek, aztán a kényszervakáció után az állami intézményben lakó gyerekek sem hagyhatták el a családi házat. Ezzel nem is volt még gond, jól ellátták váltásban feladataikat az alkalmazottak.

Körülbelül két héttel ezelőtt, a nyolcadik számú katonai rendelet kihirdetése után közölték velük, hogy ezentúl kéthetes ciklusokban dolgoznak, két hetet a munkahelyükön töltenek, két hetet otthon. Nyilatkozatokat írattak alá velük, amiben az áll, hogy nem hagyhatják el lakásukat, ha pedig dolgoznak, akkor két hétig nem mehetnek haza. Mindez azért, hogy védjék a gyermekvédelmi rendszerben élő gyermekek egészségét.

Mit éreztél, amikor közölték veled ezt a hírt?

Alapjáraton is nagyon stresszes voltam, naponta követtem a koronavírussal kapcsolatos híreket. Nem tudtam pozitív lenni előtte sem, nem mondhatom, hogy minden rendben lett volna. Volt egy nagy bizonytalanság az életünkben, nem tudtam, hogy meddig fog ez tartani.

A gyermekem egy ideje beteg,

nagyon aggasztott az, hogy mi lesz vele. Abban a pillanatban sem volt még meggyógyulva, mikor közölték: nem mehetek majd haza két hétig. Kikészültem. Szerencse, volt olyan kollégám, aki felajánlotta azt, hogy helyettem kezd. Mióta van ez a járvány, sehova sem jártunk a családdal, a gyermekeim még a nagyszüleiket sem látták ez idő alatt. Egyszer sétáltunk közösen a mezőn, ennyit kirándultunk összesen. Ha én betartok minden szabályt, akkor miért kérnek tőlem ilyet? Mi van, ha a gyermekem beteg lesz megint, mi lesz, ha elkapja a vírust?

Mennyi idő volt a legtöbb, amit a gyermekeidtől távol töltöttél?

Egy-egy hetet voltunk külön egymástól, mikor születtek a testvérek. Nagyon nehéz lesz ez az időszak a hároméves fiamnak is. Mostanában már amúgy is erősen igényelte a társaságomat, többször is sírt, hogy mikor érek haza. Nem volt elég két hét sem arra, hogy feldolgozzam ezt a helyzetet. Csak telefonon tudjuk tartani a kapcsolatot, mert attól félek, hogy videóhívás esetén rosszabb lenne nekik,

ha látják az arcomat, akkor szomorúak lennének.

Nem akartam időnap előtt megijeszteni őket ezzel kapcsolatosan, de apránként adagolom nekik: szoktam mondani, hogy négyen fogtok aludni, apa itt lesz veletek. Csak azt nem tudom, mi lesz, ha a férjemnek is dolga lesz, ki fog vigyázni rájuk. Azt tanácsolták a munkahelyemen, hogy kérjek segítséget. Nem találkoztak idáig a nagyszülőkkel, otthon tartózkodtunk állandóan. De most a munkahelyem miatt erről le kell mondanom, a saját gyermekeim kárára. Nem azért, mert nem lenne jó helyük nagymamáéknál! Szülőként aggódom értük, nem akartam, hogy másokkal találkozzanak ebben az időszakban.

Az otthonban mit szóltak a gyermekek a megváltozott helyzethez?

Nem tudok haragudni rájuk, mondtam nekik, hogy jól fogunk szórakozni, csak az enyémeknek baja ne essék. Biztos lesznek olyanok, akik a hivatást fogják felemlegetni ebben a helyzetben. Valószínűleg én is másképpen állnék hozzá az ügyhöz, ha harminc évvel később történne ez, nem lennének még olyan kicsik a gyermekeim. Mert most arról van szó, hogy a sajátomat hanyagolom, habár szüksége lenne rám.

Mitől félsz leginkább?

Szerintem nem gondolták át alaposan, akik ezt a rendeletet hozták. Anyaként hogy ülhetek itt ennyi ideig, ha a gyermekem beteg lesz, s egyedül lesz a kórházban? Ettől készülök ki leginkább.

Néha azon stresszelem magam, hogy mi lesz akkor, mikor megszületik a babánk, s koronavírusos leszek. Hogy el fogják tőlem venni őt, amíg meg nem gyógyulok. Vagy, ha ő lesz beteg, s nem ölelhetem meg. Kivagyok ezektől a gondolatoktól. Pár napja nem olvasok semmilyen hírt az interneten, mert bepánikolok tőle.

Próbáltuk a férjemmel átbeszélni az egészet, hogy megnyugtassuk egymást. Ő a bezártságtól tart, hogy három gyermekkel mit csinálnak két hétig. Nem ez lesz életünk nagy tragédiája, a szomorkodás ellenére minden rendben lesz, ha nem lesz bajuk a gyermekeimnek.