Annak, aki jól bánik a szavakkal. De az öklét is tudja használni – árulta el nekünk a SepsiBookon. A megfejtést keresd a cikk végén!
fotók: PÁL Edit Éva
A SepsiBook könyvfesztivál idén is nagy sikert aratott, számtalan értékes beszélgetésben lehetett részünk. Az eseményt a sepsiszentgyörgyi sportcsarnokban rendezték meg múlt hétvégén. Bent nagy sürgés-forgás volt észlelhető, a színpad körül elhelyezett könyves standoknál szombat délben már nagyban folyt a vásár. Mi is körülnéztünk egy kicsit, megtekintettük egy-egy könyvkiadó ajánlatát. Közelről lehetett érezni a friss lapok remek illatát, amitől az embernek egyből olvasni támad kedve.
Ezen a helyen rendeztek meg Berg Judittal egy beszélgetést három órától.
Az emberek kígyózó sorokat álltak ki, hogy aláírathassák a könyveiket. A sorban mindenféle korosztály ácsorgott. Sok három-négy éves kezében láttam Maszat könyveket, a tizenkét-tizenhárom éves korosztály az Őrzőket és az Almát szorongatta izgatottan, rengeteg Rumini fan is türelmetlenül várakozott aláírásra várva. De még sok felnőtt is beállt a sorba, nem csak azért, hogy a gyerekeire vigyázzon, hanem azért is, mert tavaly jelent meg Berg Judit első, felnőtteknek szóló kötete, több embernél láttam azt is.
Gyorsan telt az idő, egyszer csak azon kaptam magam, hogy mindjárt három óra, kezdődik a beszélgetés. Lehuppantam a színpad előtt sorakozó székek egyikére, és tűkön ülve vártam a találkozót.
Hamarosan még megérkezett néhány gyerek, aztán egy szempillantás alatt annyian lettünk, hogy a szervezőknek még babzsákokat kellett hozniuk, hogy elférjünk. Nem is kellett sokat várnunk, hamarosan megérkezett Berg Judit. Az emberek nagy örömmel fogadták, és az írónő is mosolyogva köszöntött minket.
A beszélgetés Berg Judit gyerekkorával kezdődött.
Az írónő elmesélte, hogy milyen érzés volt 15 évesen kiutazni félévre egyedül New Yorkba. Állítása szerint nehéz, mert egy dél-amerikai bevándorló család fogadta be, akik otthon csak spanyolul beszéltek. Mire hazatért Magyarországra, már angolul jól megtanult, és spanyolul, ha nem is beszélt folyékonyan, a rádiót már értette.
Ezek után a téma az írónő könyveire terelődött, a beszélgetésen Judit négy, fiataloknak szóló kötetét elemezték: az Almát, a Driftert, az Őrzőket és a Keresőket. Berg Judit elmesélte, hogy az Alma című ifjúsági regényt nem teljesen egyedül írta meg, hanem Polgár Juditnak, a világ legjobb női sakkozójának a közreműködésével.
Csakugyan elkelt a segítség, mert a könyvben ez a sportág nagy szerepet játszik. A kötetben négy gyerek (Alma, Drifter, Félix és Bella) belecsöppennek egy olyan világba, ahol minden a sakkhoz kapcsolódik. Egy gonosz erő tartja őket fogva, és annak érdekében, hogy kijussanak, különböző sakkrejtvényeket kell, hogy megfejtsenek – Polgár Judit ezeknél a részeknél segített az írónőnek.
Ennek a folytatása az Alma után 5 évvel, 2018-ban megjelent Drifter, ami ugyanebben a világban játszódik, csak innentől fogva nem a sakk áll a középpontban, hanem az informatika. A gyerekek megtanulnak gépeket feltörni, programokat meghackelni, és ennek segítségével jutnak folyamatosan közelebb a kijutáshoz.
A meghackelt Szűz Mária
A következő könyv, amiről szó esett, az Őrzők volt.
Ez a kötet 2020-ban elnyerte az év legjobb ifjúsági könyvét. Az írónő azt mondta, hogy különösen örült ennek a díjnak, mert ezt a gyerekzsűri ítélte oda, tehát a gyerekek szavazták meg a legjobb kötetnek, ami számára nagy megtiszteltetés. A regény egy gyerekeknek szánt krimi tele rejtéllyel, csavarokkal és fordulatokkal. A könyv főszereplőjét, Borát a két középső lánya személyiségéből ollózta össze.
A cselekmény több szálon is játszódik, az események fonalában nagy szerepe van a Mátyás templomnak.
Berg Judit állítása szerint a templomot rengetegszer meglátogatta, a pincétől egészen a padlásig bejárta annak érdekében, hogy minél jobban megismerje, ugyanis arra törekedett, hogy a lehető legjobban lássa maga előtt az olvasó az épületet, miközben a könyvet bújja. Ennek a regénynek a megírásához egy profi hacker segítségét kérte, aki a NASA-nak is dolgozik. A regény egyik fontos jelenetében fel kell törni a Mátyás templom biztonsági rendszerét. Berg Judit úgy gondolta, hogy ez egyszerűen lehetetlen, de miután a hackernek elmondta töviről-hegyire a templom felépítését és a biztonsági szoba berendezését, az azt mondta neki, hogy ez sima ügy, a templomba kétféleképpen is be lehet törni. Természetesen aztán az írónő értesítette a biztonságiakat, hogy erre különösen vigyázzanak, nehogy valaki az ő könyvétől inspirálva feltörje a Mátyás templom biztonsági rendszerét.
A szerző még egy nagyon érdekes élményéről is beszámolt, ami a templomban történt meg vele. Egy napon Laci atya titkára felhívta, hogy menjen be reggel fél hatra a templomba. Lehet, hogy a pap egy kicsit késni fog, de majd érkezik. Az írónő eléggé csodálkozott, nem értette a korai időpontot, de gondolta, bemegy, mert annyit segítettek neki a könyv írásában, ennyit ő is megtehet értük.
Egy ideje már a szentélyben ácsorgott, nem értette, hogy hol lehet már Laci atya. Fel is hívta a titkárát, aki azt mondta neki, hogy valami fontos közbejött, még várjon egy kicsit.
Az írónő egy idő után elkezdte szórakoztatni magát, járkált a templomban, majd arra gondolt, hogy milyen jó is az, hogy most az egyszer nincsen az épület turistákkal telezsúfolva, egy hívő ember a helyében biztos azt tenné, hogy letérdepel az oltár elé (ő nem hívő).
Ő is így tett, megnézte abból a helyzetből a templomot, és amikor felállt, egy nagyon érdekes optikai csalódásban volt része. Olyan érzése támadt, mintha az oltár előtt található Mária szobor is megemelkedett volna. Gyorsan elújságolta telefonon Laci atya titkárának, hogy mi történt. És mire a mondandója végére ért, a háttérben hatalmas ujjongás tört ki. Kiderült, hogy Laci atya is ott volt a telefonnál, és ezt eredetileg egy próbatételnek szánták, hogy felmérjék, Berg Judit méltó-e arra, hogy a könyve a Mátyás templomban játszódjon.
Ezek után a Keresőkről folyt a szó, ez a könyv az Őrzők folytatása. A gyerekek itt szintén nyomoznak, csak ezúttal a Seuso-kincs rejtélye után.
Tengernyi egér a hajón
Hamarosan a beszélgetés végére értünk, innentől a gyerekek tehettek fel kérdéseket. Valaki azt kérdezte, hogy honnan jött az ötlet ahhoz, hogy a Ruminiben egerek legyenek. Berg Judit elmesélte nekünk, hogy amikor a legidősebb lánya kicsi volt, folyton azt kérte tőle, hogy egereset meséljen, de ő nem egerekről, hanem kalózokról és kincskeresésről akart mesélni, míg egyszer elhatározta, hogy na jó, akkor ír egy könyvet, amiben tengerész egerek vannak.
A találkozó végén a közönség nagy tapsban tört ki, majd amikor bejelentették, hogy Berg Judit még egy óráig dedikál, mindenki eszeveszett sebeséggel rohant az aláírós asztalhoz.
Én, amíg az aláírás folyt, egy kicsit megpihentem, körülnéztem, könyvet és innivalót vásároltam, aztán amikor a sorban váró emberek megfogyatkoztak, odamentem Berg Judithoz, hogy akkor készítsük el az interjút. Beültünk a lelátóra, és ott tettem fel a kérdéseket az írónőnek.
Melyik könyv volt az, amit a legjobban szeretett írni?
Talán a legeslegjobban a Galléros Fecó naplóját, mert az hatalmas nagy öröm volt nekem, de igazából mindegyiket. Amikor írom a könyveket, akkor mindegyikben nagyon jó benne lenni, és aztán van néhány olyan, ami kiemelkedően emlékezetes. Azokat is nagyon szerettem, amiket nehéz volt megírni, ezek voltak a nagyobbaknak szóló könyvek.
Mit ajánlana, hogyan válasszanak a gyerekek olvasnivalót?
Szerintem olyan könyvet olvassanak, ami érdekli őket. Én gyerekkoromban mindig mindent végig olvastam, azt is amit nagyon untam, de most már felnőttként azt gondolom, hogyha valami nem elég izgalmas, unalmasnak bizonyul, azt nem érdemes erőltetni, mert annyi jó könyv van. Változó, hogy ki mit szeret: van, aki a történelmi könyveket, van, aki a kalandregényeket, van, aki valami kis romantikát meg szerelmet, van, aki iskolai történeteket, tehát mindenkinek magának kell kiválasztania.
És mi az, amit a legjobban szeretett olvasni?
Én a kalandos könyveket szerettem, gyerekkoromban a nagy kedvencem volt Henry Gilbert Robin Hood című könyve, Robin Hood a maga szuper nyilazó tudásával, meg vívásával, meg lovaglásával… hát ő volt számomra az ideál, úgyhogy szerintem én a Robin Hoodot legalább hússzor elolvastam gyerekkoromban.
Gyerekkorában volt példaképe, akire felnézett?
Nekem inkább ilyen ideáljaim voltak, például Robin Hood, Indiana Jones, meg még nagyon bírtam azokat a vagány nőket, akik ki mertek állni a jogaikért, és mertek felfedezők lenni, aztán később, amikor már majdnem felnőtt lettem, akkor a nagymamámra tekintettem úgy, hogy na, ha én idős koromban ilyen jó fej lennék, mint a nagyi, akkor az nagyon jó lenne.
Azokból a könyvekből, amiket írt, ki volt a kedvenc karaktere?
Hát az ember íróként nagyon szereti az összes karakterét, a gonosz szereplőket is, hiszen nélkülük nem lenne elég izgalmas a könyv, és őket is meg kell ismerni, az ő gondolatvilágukat is meg kell érteni, tehát mindenképp közel kerülsz hozzájuk. Ha azt mondanák, hogy az egyik mesefigurámat kell kiválasztanom, hogy kinek lennék a felesége, akkor Galléros Fecót választanám.
És miért?
Azért, mert őt írtam olyanra, aki nagyon vagány, nagyon laza, igazi nagyvilági fickó, nagyon jól bánik a szavakkal, de az öklét is tudja használni. Én nem szeretem a verekedést, de hogy egy tengerész megtudja védeni magát, az nekem nagyon is tetszik.
Mi a különbség aközött, hogy gyerekeknek vagy felnőtteknek ír? Kinek nehezebb írni?
Nekem sokkal nagyobb tapasztalatom van a gyerekkönyv-írásban. Egy gyerekkönyvnél végig gondolom, hogy mit akarok írni, és utána mindig nagyon könnyen megy. Amikor felnőtteknek írok, akkor többet kell gondolkodnom meg terveznem, gyakran kísérletezek, hogy ha ezt így fogalmazom meg, az milyen, ha másként fogalmazom meg, akkor hogyan sül el, az a része viszont egyforma, hogy nagyon nagy beleéléssel meg nagyon nagy átlényegüléssel írom meg.