Jobb egy kilőtt medve, mint a székely megdermedve?

Fotók: HODGYAI-LŐRINCZ Eszter

A Márton Áron téren gyülekezik kedd délelőtt az Udvarhely környéki tüntetőcsapat, főleg gazdák és vadászok. Kíváncsiak vagyunk, mi zavarja ezeket az embereket, mi az álláspontjuk. Azt már tudjuk, hogy Csíkszeredába indulnak tüntetni, de hogy pontosan miért, az már kevésbé tiszta. Kicsit a felállás is furcsa: a hatalmon lévők és döntéseik ellen szokás tüntetni, nem pedig mellettük.

Rögtön az elején kiderül azonban, hogy nem mindenki ugyanazért van ott. Biró Barna Botond, Hargita megye tanácsának alelnöke portálunknak azt nyilatkozta, hogy valójában nem is tüntetésről, hanem „egy többhelyszínes egyidejű szolidaritási kiállás”-ról van szó azokért, akiket kár ért az elmúlt időszakban, megtámadott a vadállat, akiknek a jószágait támadta meg, a házába, az élőhelyükre hatolt be, és persze azokért, akik Bukarestben azon dolgoznak, hogy a problémát megoldják.

Ehhez képest az általunk megkérdezettek közül senki nem gondolta egyértelműen úgy, hogy a törvénytervezet, amin Bukarestben Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter és csapata dolgozik, tökéletesen orvosolná a problémát, szerintük radikálisabb döntésre lenne szükség.

„Ennyien a sok medvét nem kergetjük el!”– néz szét a kisbuszon egy utas, úgy tűnik, ők sokkal inkább azért vannak itt, hogy lényegesen kevesebb legyen a medve a térségünkben. Meg azért, hogy megosszák egymással a medvés történeteiket, alig érünk ki a városból, már előkerülnek a telefonok és a macis képek.

Én este már nem is mondom, ha hazaértem, hogy láttam medvét, 

ha kérdik mondom, hanem nem meséli nekünk egy utas.

Az igazság az, hogy az emberek is hibásak, mert például Tusnád környékén is etetik a medvéket. Etetik azért, hogy tudjon mutatni a vendégnek medvét, akkor ne csodálkozzanak, hogy visszajár mondja Ungvári Ferenc erdész, vadász.

Van egy olyan jelenség is, hogy régen a medvék a kiabálástól, csörtetéstől megijedtek, elmenekültek, most ilyen nincs, mert ugye nincsen vadászat, a medve felnő, azt gondolja, az ember barát, sőt, még kíváncsi is, s megy arrafelé teszi hozzá az előttünk ülő férfi.

Medve most már mindenütt van.

Nálunk a tanyán minden este 9 óra környékén lejönnek a bocsok, van egy csomó hangyaboly, ott elszórakoznak, s akkor jön a bakk.

Kerekerdőről jöttem lefelé valamelyik este, s a medve állt az úton, az úristennek nem akart arrébb menni, szerintem a bocsok ott voltak a környéken, nem támadott meg, de nem mertem lemenni, elindultam visszafelé mesélik egymás szavába vágva.

Az egyik vadász egy este másfél óra alatt 14 medvét látott a Szarkakő környékén, megmutat egy párat, amit sikerült messziről lefényképeznie. Ez a medve akkora, hogy egy normális ház ajtaján nem fér be mutat rá a telefonján az egyik nagyvadra. 

Az a törvénytervezet, amit kitaláltak, nem megoldás.

Megoldás az lenne, hogy a szakemberek kezébe visszaadni törvényesen. Régen a szakemberek megfigyelték, trófeás vadat előállítottak, ha kellett, de a selejtezés volt a legfontosabb, minden vadfajtából az optimális létszám volt jelen az erdőkben. A természetvédő foglalkozzon inkább azzal, hogy a folyókba mi folyik bele teszi hozzá.

Ferenc elmondja, hogy sajnos az emberek is felelőtlenek, félvállról veszik a problémát. Három éve a Szejkén az erdőben látott egy anyamedvét két boccsal, visszafordult, nem ment tovább. Szembetalálkozott egy biciklissel, s figyelmeztette, hogy ne menjen arra, mert ott a medve, de a biciklis csak legyintett. Másnap hallotta a szomszédjától, hogy a szejkei erdőben egy fiatalnak a biciklijét a medve elvette.

Idáig úgy volt, hogy egy medve kettő, ritkán három bocsot ellett, ma már hármat, ritkán négyet, így el vannak szaporodva, korcsosodva fűzi hozzá a vadász, amikor már majdnem a megyeszékhelyen vagyunk.  

Múlt héten még úgy volt, hogy Bukarestben fognak tüntetni a székelyföldi gazdák, Biró Barna Botond azt mondja, az eredeti tervvel ellentétben azért a megyén belül szervezték meg, mert pénteken derült ki, hogy százfős rendezvényre kaptak csak engedélyt, így öt helyszínre módosították a kérést, de azt hétfő délután elutasították. Bukarestbe csak néhány küldöttség ment, Udvarhelyszékről például az Erdélyi Gazdák Egyesülete küldöttsége ment tudomása szerint Sebestyén Csaba egyesületi elnök vezetésével.

Csíkszeredában a prefektúra épülete körül még nem sok ember van amikor megérkezünk. Egy szivarnyi időt álldogálunk még a busz mellett, kicsit bizonytalanok vagyunk, merre induljunk.  Aztán 

körülbelül 20 perc alatt több száz ember gyűl össze. 

A medvék nem képviseltették magukat. A rendfenntartók maszkokat osztogatnak, előkerülnek a táblák, fényképek. Horrorfilmbe illő történetek röpködnek, ki az állatait megtámadó vadállatról, ki a családja életét fenyegető támadásokról mesél. Középen 58 üres székre akasztott piros lufi van egymás mellett.

A tömegben Gálfi Árpád polgármestert szúrjuk ki, aki kérdésünkre elmondja, nemcsak neki, hanem az egész közösségnek problémát okoztak, és okoznak a jelenben is a medvék, a gazdákat emeli ki, akik tavasztól őszig dolgoznak a terméseiken, és ezt tönkreteszik az állatok. Az elmúlt évtizedben egyre több a medvetámadás a környéken és nemcsak, tegnap Bukarestből utazott haza, háromszor jelzett a telefonja a medvék miatt, meséli. „Ha a törvények adta lehetőségek szerint nem lépünk fel, akkor a jövőben nem lesz változás”, indokolja meg, miért van itt. 

László Csongor, Hargita Megye Tanácsa Vidékfejlesztési Egyesületének az elnöke lép a színpadra, elmondja, „nem folyhat ez így tovább, hogy előtérbe helyezik a medvék életét az emberekével szemben, (…) hogy különböző civil és álcivil szervezetek legyenek az élenjárók ilyen kérdésben, hogy panellakásokból megmondják, hogy mi hogyan éljünk itt Hargita megyében.” Ezért tartja ő fontosnak az eseményt, hogy „mi is hallatni tudjuk a hangunkat, hogy a mi véleményünk is megjelenjen a köztudatban, tudják meg, hogy mi itt Hargita megyében közvetlen közelről érintettjei vagyunk a problémának.”

Őt Szakács Szabolcs, siménfalvi mezőgazdasági referens követi, aki 2017 óta dolgozik a siménfalvi önkormányzatnál, azóta ő foglalkozik a vadkárfelmérésekkel. 

Statisztikailag a vadkárok csökkentek, de a gyakorlatban nőtt a számuk,

mert belefáradtunk abba, hogy órákat töltsünk el azzal, hogy kimenjünk terepre, vissza az irodába, megírjunk minden jegyzőkönyvet, aláírják, igazolásokat kérjünk ki a mezőgazdasági osztályról, állatorvostól  mutat rá. 

Ezzel az a probléma, hogy „nincs papír ha mi nem küldjük, akkor azt mondják, hogy nincs probléma.” Az emberek félnek, nem mernek hátramenni a kertbe Tarcsafalván, Kadácsban, kihívják a csendőröket, de ők sem tudnak mit tenni. Azt tanácsolja mindenkinek, hogy feltétlenül jelentsék a vadakkal kapcsolatos tapasztalatokat: ha csak látják, akkor is, nem muszáj kár is keletkezzen. 

A medvék által egyik legkedveltebb helyről, Tusnádfürdőről, Kolozsvári Tibor helyi lakos és megyei tanácsos osztja meg a tapasztalatait: a házukba két alkalommal tört be a medve. Az egyik gyereke negyedmagával biciklizett, amikor megtámadta őket egy három bocsos medve. A vadállat sírokat dúl fel, üzleteket tesz tönkre, emberek megélhetését bántja. A sarki boltba is kocsival kell menni miatta, a gyerekeket nem lehet nyugodt szívvel egyedül engedni az iskolába. Gyakran nem tudnak aludni a kutyák csaholása és a Ro-Alert értesítések miatt. 

Amikor elutazok valahova, eltűnik a stressz, 

akkor jövök rá, hogy milyen jó úgy élni, hogy nem jön a medve, nyugodtan ki lehet engedni a gyermeket az utcára fejezi be a felsorolást. 

Tusnádfürdőn mindenkit érint a medvék problémája, állandó a fenyegetettség, az életveszély: „oly mértékben tolerálva vannak, hogy ideális feltételek lévén túlszaporodtak, invazív fajjá változtak, veszélyt jelent a gyerekekre, az emberre, annak javaira és az állatvilág többi tagjára is.”

Térségükben minimum tizenkét medvetámadás általi halálos áldozat van évente, és ez a szám évről évre nő, „ez azt jelenti, hogy lehet ma, jövő héten, a nyár folyamán lesz emberi áldozata a medvék és emberek harcának. A kérdés az, ki lesz a következő.” 

Ennek ellenére érvényesülnek a medvéket védő törvények az ember testi, lelki, anyagi jogaival szemben. Szerinte a jelenlegi medvetörvény nem védi és nem szolgálja a biztonságot, az életet. Sőt, a medvét sem, „mert elsatnyul, gyengébb lesz, koldul, lop, kisajátít és öl is – akár egy bűnöző”

Egy rossz, elhibázott, szakmai alapokat figyelmen kívül hagyó törvény van érvényben. 

Egy antiszociális törvény”. És emiatt napi szinten életveszélyben vannak. Egy antiszociális törvény teremt nekünk elviselhetetlen életfeltételeket, pedig a zöldpolitika lényege nem az élet védelme?  kérdezi. Majd hozzáteszi, ezért követelik a változást: „a problémás medvék azonnali kilövését és az állomány oly módon való visszaszabályozását, hogy az szakmailag is racionalizálva legyen.”

Benke József, a Zetelaki Területtulajdonosok Társulásának elnöke mutatta be a megfogalmazott petíciót. Nagyon magas a medvepopuláció száma, ezt nem lehet orvosolni, csak úgy, ha „kihoznak egy prevenciós kilövési kvótát, amit aztán be is tartanak. Minden jogi keret megvan arra, hogy ezt kiadják őszig” ismertette, de ehhez szükség van arra, hogy a vadászok és a lakosság összefogjon. 

Ezután derül ki, mit keres a téren az 58 üres szék és piros lufi: amióta megszüntették a medvékre vonatkozó kilövési engedélyek kiadását, azóta ennyi ember lett medvetámadás áldozata. 

– Ha nincs ez a törvény, talán ők is itt lehetnének

– mondja László Csongor.

A magasba engedik a léggömböket azzal az üzenettel, hogy „az emberi élet többet ér minden medve életénel”, s remélik, hogy eljut a bukaresti törvényhozókig. 

A beszédek lejárnak, egy pillanatig csend lesz, majd egy tüntető hangosan kezd kiabálni, próbálják páran megkérdezni a problémáiról, köztük mi is, de nem hajlandó halkan nyilatkozni. Majd egy rövid ordibálós párbeszéd kezdődik a tér két oldaláról. „Vigyék a medvéket Bukarestbe a parlamentbe” – kiabálja. „Lőjék ki őket”– válaszolnak a másik oldalról többször is. 

A tér szép lassan kiürül, mindenki elindul haza, otthon mindenkinek dolga van ma még, az állatokat meg kell etetni, s reménykedni, hogy nem tesz kárt bennük a medve.