Czine Corina négygyermekes édesanya a csíksomlyói romatelepen. Tizenhárom éves korában került a közösségbe, ekkor ment ugyanis férjhez Czine Vilmos Pufihoz, akivel korábban már olvashatták interjúnkat. „Négy gyermekem van és egy csodálatos férjem, aki mindenben segít” – fogalmaz Corina, akinek anyanyelve román, így a somlyói telepre kerülve egyetlen szót sem tudott magyarul, hét-nyolc éve tanulta meg a nyelvet. Czine Corinával somlyói otthonában Márkos Tamás fotóriporter, önkéntes beszélgetett.
Czine Corina somlyói otthonában. Fotók: Márkos Tamás
Mesélj picit arról, hogy milyen az életetek itt, Somlyón. Milyen jellegű nehézségekkel szembesültök nap mint nap?
Somlyón nagyon, vagyis kicsit nehéz az élet. Mi jelenleg konténerben lakunk, ami nem megfelelő, mert télen nagyon hideg, nyáron nagyon meleg, télen vizesedik, a falak penészesednek. Nem tudom, valahogy nem nagyon jók a konténerek.
Milyen pozitív és negatív változások történtek a tűzeset óta a telepen?
A tűzeset óta az lett jobb, hogy nagyjából mindenkinél be van vezetve a víz és van fürdő. Máskülönben majdnem semmi nem változott a telepen.
Az, hogy itt vannak a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai, milyen változást hozott a gyermekek vagy a közösség életében?
A máltaiak segítettek, mert tisztelettudóbbak a gyermekek, már nem annyira rosszak, mint amilyenek voltak, s még a felnőttek sem. Most van egy kicsi összetartás, úgymond, de az sem mindenkivel.
Kaptok-e bármiféle segítséget, akár a Caritastól vagy a Csíkszeredai Városházától, és ha igen, akkor milyen jellegűt?
Segítséget kaptunk, amíg az arénában voltunk, de azután nem kaptunk semmilyen segítséget. Segítettek, hogy iratkozzunk be a sofőriskolába, de az még 2021-ben volt. Azután még egyszer segítettek ebben a 18 és 25 év közöttieknek.
Most a máltaiak szoktak segíteni ruhákkal néhányszor, és abban is segítenek, hogy meleg ebédet adnak a gyermekeknek.
Milyen a viszonyotok a környékbeliekkel, a csíkiakkal?
A környéken, akik itt laknak, azokkal viszonyunk van jó is, van rossz is. Vannak, akik egyáltalán nem akarták, hogy visszaköltözzünk ide a tűzeset után, aztán kellett is szavazzanak erről, de nem sokan egyeztek bele, hogy költözzünk vissza.
Volna egy üzenetem azoknak, akik rossznak tartanak minket. Azt szeretném mondani, hogy mi nem vagyunk annyira rosszak, s nincs, amiért féljenek tőlünk. Ha gondolják, hogy bántanánk valakit, ne higgyék, mert mi nem vagyunk rosszak. Hogyha eljönnének ide és megismernének, majd ők is meglátnának, hogy nem vagyunk rosszak.
Ha lenne lehetőségetek, elköltöznétek innen a családoddal?
Ha volna lehetőségünk, elköltöznénk innen, igen. Valahová a környéken, valahová, ahol kapnánk egy házat, olcsóbbat, mert olyan nagy, drága házra biztos nem volna elég pénzünk. Elköltöznénk innen szívesen, elmennénk innen, mert jobb volna. Jobb körülményekben felnövelni a gyermekeket, az nagyon jól volna.
Szerinted visszajárnátok a telepre látogatni? Fontos számotokra ez a hely? Otthonotoknak tekintitek?
Ha elköltöznénk innen, Somlyóról, persze még jönnénk látogatni. A közösség egy család, mert mindannyian rokonok vagyunk. Minket összetart egyik a más – testvérek, unokatestvérek, nénék, bátyák.
Milyen lehetőséged van munkát vállalni, vagy milyen alkalmi munkákat szoktál vállalni?
Februárban bejelentkeztem munkahelyekre, több munkahelyre is. Vártam, hogy válaszoljanak, hogy ha felvesznek, akkor menjek dolgozni, de még nem válaszolt senki.
Olyan munkahelyre akarnék menni, hogy vagy takarító, vagy boltokban árusító, vagy valahol étteremben dolgozni.
Napszámos munkában nincsen annyi lehetőség, novembertől egészen áprilisig munka nincsen. Még a szezonban van a pityókaszedés, amire napi 150 lejt szoktunk kapni, de tavaly nem nagyon volt ilyen napszámos munka sem, mert a magyarok legtöbben gépeket vásároltak, s azokkal dolgoznak. Nem nagyon kellenek már az emberek.
Most szeretnénk menni külföldre. Én és a párom, s még innen Somlyóról sokan szeretnénk, hogy menjünk ki Németbe dolgozni. Mezei munkával fogunk dolgozni, s egy kicsivel jobb ottan.
Egy olyan ideális világban, amiben bármi megtörténhetne, mi az, amit magadnak, a családodnak vagy a közösségednek kívánnál?
Azt kívánnék a családomnak, hogy legyen egy szép életik. Ne nőjenek úgy, ahogy mi nőttünk, hanem jó körülményekben nőjenek. Azt kívánnám, hogy éljünk úgy, hogy ne legyenek annyi problémák, anyagi nehézségek.
Legyünk mi is úgy, ahogy vannak egyesek, hogy nem panaszkodnak az életről, nem mondják, hogy ez hiányzik, az hiányzik, nincs, mibe öltözködni, nincs, amit enni. Valamilyen jobb körülményeket szeretnék a családomnak, s bárkinek.
Mi abban reménykedünk, hogy majd a gyermekeink elvégeznek minden egyetemet, lesz belőlük valami és nem fognak úgy élni, mint ahogy éltünk mi. Például a lányom szeretne fodrászatot nyitni magának, az nagyon jó volna neki. Az már egy változás volna.
Ilyen vállalkozás nincsen még senkinek a telepen. Próbálkoztak, de nem sikerült odáig eljutni, mert nem volt annyi jövedelmük. Mi reméljük, hogy ha megyünk külföldre dolgozni, akkor majd tudjuk segíteni a gyermekeinket, hogy valami legyen, valamit tudjanak csinálni.
Mesélnél kicsit a vallásotokról?
A mi vallásunk penticostal (pünkösdista, szerk. megj.), szoktunk imádkozni, énekelni, örvendezni. Ez a vallás nagyon sokat változtatott az életünkön. Nem szabad inni alkoholt, nem szabad szivarazni, nem szabad irigykedni egyik a másra, nem szabad pletykálkodni, rosszindulatból mást elmondani, másnak rosszat csinálni.
Ez a vallás arra tanít, hogy legyünk jók, összetartók, hogyha látjuk, hogy a szomszédnak vagy egy jó barátnak nincsen például, amit egyen, de nekünk van, akkor meg kell osszuk vele, hogy ő is úgy éljen, mint mi. Amikor nincs, mit enni, az rossz, s ha egynek van, akkor valahogy jólesik, ha megosztja közöttünk.
