Jó, de a mézesmadzagot ki dugta el?

Fotó: HODGYAI-LŐRINCZ ESZTER

Gyors kiértékelő arról, hogy mi történt az előválasztási kampányban, hogy összefoglaljuk azt a sok megnyilvánulást, amit a viták, beszélgetések és sajtómegjelenések kapcsán tapasztaltunk. 

Összességében elég píszí, de fantáziaszegény kampányt láttunk. Nem volt rossz a hangulata, érződött valamiféle kezdeti lelkesedés, egymáshoz is kedvesek voltak a jelöltek, az RMDSZ munkatársai is nyitottnak mutatkoztak, segítőkésznek. 

Az egész buliból talán még egy kis varázslat hiányzik, ami Demeter Istvánnál jelentkezik leginkább. Nemcsak a spirituális beállítottsága miatt, hanem a szuggesztív erejű megnyilvánulásai, történetei révén. De ezek a varázslatok, talán az egy, építsünk egy új kórházat ötletet leszámítva, nem a jövőképre vonatkoztak. 

A jelöltek nem ígérték meg a csillagokat az égről, talán csak egyszer-kétszer, nem pattogtak a hangzatos és frappáns jelszavak. Kicsit óvatosak. Ha kedvesek vagyunk, lehet realistának is nevezni őket. Ha nem volna ez a “Langyosakat kiköpi az Úr” szöveg a Bibliában, akkor könnyebben tudnánk kedveskedni. 

Az élhető város szlogen már 2012-ben is unalmas volt.

2008-ban talán az RMDSZ már a mosolygós város szlogennel nyert választást, Geréb 2016-ban kidolgozta a Szerethető Udvarhely városfejlesztési stratégiát. Nem elég álomnak, hogy élhető és tiszta legyen a város. Tisztább lehetne. Már így is élhető, hisz benne élünk. Ezeken a közhelyeken kicsit túl kellene lépni, s valamit a mennyországból leseperni a választók elé. A mézesmadzagot el kellene húzni az orrunk előtt. És aztán persze hatékonyan dolgozni érte. De vágyak, álmok kellenek. Még ha mindannyian tudjuk, hogy rövid távon megvalósíthatatlanok, akkor is. Fantázia kell, pezsgés, élet kell és annak a hite, hogy együtt képesek vagyunk nagy dolgokat elérni. 

Két nagyon hasonló profilú és egy tőlük nagyon eltérő karakterű személy méretkezett meg. Szakács-Paál István és Ilyés Szabolcs György eléggé hasonló vonalon mozog, szinte meg se lehet különböztetni őket, fejben élnek, a fejekhez szólnak. Demeter István pedig pont az ellentéte, a szívekhez szól.

Együttműködésre hajtottak a versenytársak, és ennek lett egy kellemes hangulata, meg az az érzés többekben, hogy ez a három ember együtt lenne egy viszonylag jó polgármester. Egyelőre csak polgármester-jelölt. 

A kultúra nem tréningnadrág, de otthonosabban kellene mozogni benne

Mindhármuk hiányossága, hogy sem a kultúrára, sem a kultúra színhelyeire, sem a szociális témákra nem reflektáltak igazán. Például Szakács-Paál István elmondja, hogy mindenkinek adna ingyenjegyeket, elfeledkezve arról, hogy ami ingyenes, az elveszíti az értékét, márpedig a kultúra egy nagyon értékes dolog, rengeteg pénzbe kerül, és lehet, de nem érdemes nélküle élni. Közös ügy kellene hogy legyen, mindenki pótoljon csak bele ügyesen a pénztárcájából. 

Ilyés Szabolcs György pedig egymilliószor elmondta, hogy mennyire gazdag a kulturális élet Székelyudvarhelyen. Ami igaz, ha más településekhez hasonlítjuk magunkat. De a régi önmagunkhoz képest sokkal szegényebb. Sokkal több alternatív lehetőségre lenne szükség, pici, önálló kezdeményezések támogatására, és arra, hogy ne csak a naftalinban tartsuk a kultúrát, merev keretek közt találkozva vele, hanem komfortosan mozogjunk benne. Ez is sok fiatalt hazavonzana egyébként, ahogy bennünket is hazavonzott korábban például a Tánc tavasza, s ahogy hazavonzott Szentgyörgyre sokakat, akik tréningnadrágban élik a Bookfestet, annyira otthonosak benne.

Fotó: EGYED Ufó Zoltán

Lehet, az igazgatók fejbe vernek, hogy miért szólok bele, de a vak is látja, és ők is péstelgetik időnként, hogy új infrastruktúra kell, új székek a termekbe, új vetítők, moziterem, de inkább új, jó akusztikával rendelkező, kiállításokra is alkalmas moduláris terek építésére lenne szükség. Ennyit a kultúráról, amiről Demeter István például nem is igen beszélt.

Kit vág el a szociális olló?

Szociálisan nem különösebben érzékeny Ilyés és Szakács-Paál, pedig rengeteg fejleszteni való lenne ezen a téren a romák integrációjától a társadalmilag hátrányos helyzetűek felzárkóztatásáig, az esélyegyenlőség biztosításáig, amelyek nyilván állami feladatok lennének, de helyi szinten is sokat lehet tenni értük, és jelenleg szinte teljesen a civil szervezetek vállát nyomja. Ez a terület szinte meg sem jelenik a programjukban, ha van ilyen. Az utolsó, SZMVSZ-es vitájukon beszélt egy keveset Demeter az öregotthonokról, a fogyatékos gyerekek központjáról. Bár nála már elejétől fogva felmerült az idősgondozás. 

A nőket szeretik, de

Bár nem volt női jelölt, a női esélyegyenlőség kimaradásáról ne is beszéljünk: a nők foglalkoztatása, félmunkaidős vagy rugalmas munkaidős lehetőségek támogatása számukra gyermekvállalás után, a női vállalkozók helyzete, közéleti szereplésének támogatása, a láthatatlan munka (legalább) elismerése elmaradt. Egyáltalán, a nőkhöz nem szólt senki, ahogy a románokhoz sem, pedig ők is vannak páran, és franc se tudja, hogy mit csinálnak. Szakács-Paál múltjában találunk némi érdeklődést: a Harghita Business Centerben szoktak nőnapi konferenciák lenni. 

Iskola a határon

Mindenki az iskolavárosról beszél, de az oktatásról látványosan nincs elképzelésük azokon a sokat hangoztatott szlogeneken túl, hogy legyen duális képzés, adjuk vissza a szakmák becsületét. Ilyés Szabolcs a délutáni oktatást, Demeter István a fogyatékos gyerekek központját említette a kampány vége felé.

De nem tudom, tudnak-e a jelöltek arról, hogy készült valamikor 48 ezer lejből egy oktatási stratégia? Nem kell feltétlenül azt megvalósítani, hisz hét évvel ezelőtt történt, de elég sok információt gyűjtöttek a készítői, amelyek kiindulópontként szolgálhatnának.

Az iskolaépületek épp aktuális biztonságosságát se említette senki. Vagy azt, hogy talán el lehetne gondolkodni azon, hogy a Pallónak kellene egy teljesen új épület. Mert a kultúra, a művészet ugye érték – lásd fennebb –, ami nélkül élni lehet, csak nem érdemes. Csak mi beszorítjuk kevéssé élhető körülmények közé, és várjuk, hogy szárnyaljon és minket is szárnyaltasson. 

Az Eötvösről volt még szó, de csak abban az értelemben, hogy most, hogy a vár túllépett az iskolakerítés funkción, talán el kellene gondolkodni azon, hogy mit csináljunk az épülettel. Szinusz új iskolát építene helyette, Foreszt szerint az túl sok időbe telne, addig is valami élhető alternatívát kellene ajánlani az intézménynek. 

Gazdaság

Ebben eléggé otthon van Ilyés és Szakács-Paál. Mindketten ígérik a helyi vállalkozók segítését, Ilyés a készruhagyáraknál megszűnt munkahelyeket fájlalja. Bár nem igaz, hogy a 150 ember elbocsátásának nem volt hírértéke, ahogy állította. Csak a városvezetés nem reagált rá semmit. Egyikük sem ígért adócsökkentést, de növelést sem. Szakács-Paál bevezetné a turisztikai adót, amit a vendégek zsebéből vennénk el, és visszafordítanánk a turizmus ágazat bővítésébe. De minimis támogatásokat adna az adókból.

Ilyés visszavág, hogy azokat nem a helyi adókból kellene, van rá más forrás. Ilyés előnybe helyezné a romániai forrásokat, hisz ide fizetjük mi az adót, és csak arra hozna Magyarországról pénzt, amire Romániában nem akad, hisz úgy véli, Romániában dől a lé, csak el kellene venni. Ha polgármester lesz, elhozza a lepattanókat. A BMW, az Audi-gyár, a szegedi akkugyár van nála képben, s Emil Boc meg a teljes kapcsolatrendszere a telefonja végén. 

Szinusz gazdaságfejlesztő irodát ígér a városházán, folyamatos egyeztetéseket a vállalkozókkal, mentorprogramot, mely szakmai segítséget nyújt. A munkaerő átképzéséről is beszéltek. 

Demeter István gazdasági szempontból nem túl felkészült, de vannak ötletei és ha veszi a fáradságot, hogy utánanézzen, akkor nem lehetetlen ezt neki sem megtanulni. 

SWOT-analízis

Az éjjel nagyon unatkoztam, és hogy ne maradjon haszontalan az a sok beszélgetés (3 vita), összeírtam az amúgy is divatos SWOT-analízisben a jelöltek erősségeit, gyengeségeit, veszélyeit és lehetőségeit. Kezdjük a D betűssel:

Demeter István

Erősségei:

 Gyengeségei:

Veszélyek:

Lehetőségek:

Ilyés Szabolcs György:

Erősségek:

 Gyengeségek:

Veszélyek: 

Lehetőségek:

Szakács-Paál István

Erősségek:

 Gyengeségek:

 Veszélyek:

 Lehetőségek:

Összegzés (Bea kérte, hogy legyen): reméljük, hogy előkerül a mézesmadzag is, és egy rendes, komplex programot láthatunk majd a nyertes jelölttől és csapatától, nem csak hevenyészett ötleteket.

FIGYELEM

A cikket közszolgálati természeténél fogva minden látogatónk szabadon olvashatja, de ha támogatni szeretnéd munkánkat, megteheted itt egy előfizetésselMost épp akciós: az éves előfizetéssel 5 hónapot ajándékba adunk.