Fotó: a Magyar Kézilabda Szövetség/KOVÁCS ANIKÓ

Debrecen, Bázel, Innsbruck, Bécs – e négy házigazda vendégeli meg a 16. női kézilabda Európa-bajnokságot, amelyet huszonnégy résztvevősre bővített az európai szövetség. A magyarok harmadszor lehetnek házigazdák, tökéletes időzítés annak a generációnak, amelyik ugyancsak Debrecenben, hat évvel ezelőtt, ifi vébét nyert Vlagyimir Golovin szövetségi kapitánnyal a kormánynál. A folyamatos fejlődés következő lépcsőfoka az lehetne, hogy dobogóra álljanak ezen a részben hazai rendezésű kontinensviadalon, mindent alá is rendelt ennek a magyar szövetség.

Gördülékeny a Főnix Aréna megközelítése, a vasútállomáson minden kitáblázva, a szurkolói busz bevárja a késő vonatokat is, tényleg csak a beharangozott 2024 forintos vonatjegy megvásárlása lehetetlen, bár ezért nem az ötletgazda a hibás.

Feladták a leckét az elődök

Évtizedenként fókuszálnak Debrecenre a magyar női kézilabda/válogatott szurkolói decemberben, igaz, húsz éve épp keserű szájízzel érkezett a féltucatnyi udvarhelyi, hisz pár nappal az emlékezetes népszavazás után keltek útra és molinón osztották meg véleményüket.

Akkor a budapesti hétvégéig menetelt a csapat, a franciáknak például kilencgólos győzelemmel vágtak vissza az egy évvel korábbi, zágrábi vb-döntőért. Pesten viszont az elődöntőben belefutottak a norvég késbe (29-44), a kisdöntőben azonban verték az oroszokat (29-25), a bronzérem mellé Bojana Radulovics gólkirálynő is lett.

Tíz évvel ezelőtt Győrben eléggé döcögősen kezdtek a magyarok – az oroszok ellen iksz, a spanyoloktól vereség –, de a debreceni középdöntőben újból sikerült kiharcolni a pesti végjátékot, köszönhetően a románok elleni, felejthetetlen 20-19-es győzelemnek, illetve az addig százszázalékos norvégok utolsó fordulóbeli megpihenésének (29-25 ide). Így az ötödik helyért meccselhettek Budapesten a magyar lányok, de akkor a francia válogatott túl nagy falatnak bizonyult, 26-25 lett oda.

Tehát a leckét feladták az elődök, még akkor is, ha idén nem a magyar főváros a cél, mivel egy éve a kormány visszalépett, így a helyosztók szervezését Bécs vállalta magára. Nem kerek az évforduló, 29 éve már indultak konvojok az osztrák fővárosba is, ugyanis az 1995-ös világbajnokság döntőjét ott játszotta a Kökény Beatrix vezérelte magyar válogatott. Nem sikerült legyőzni akkor a koreaiakat, de az ezüstéremnek is nagyon szólt a Szállj el, kismadár.

A hivatalos célkitűzés idén is az, hogy a final weekend hat résztvevője között legyen ott a Golovin által irányított magyar válogatott, kimondatlanul azért mindenki éremben bízik.

De ne szaladjunk előre Bécsig,

a nyitó meccsen a román nemzetiségű Costica Buceschi által edzett törökök következtek, aki most debütálhattak kontinensviadalon és nem is tették olyan rosszul, mert 4-1-re is vezettek a kissé indiszponált magyarok ellen. A végére azonban kiütközött a tudásbeli különbség, szinte mindegyik magyar mezőnyjátékos gólt szerzett és sima, hatgólos győzelem lett a vége.

Szombaton, december 2-án már igazi rangadó következett, idén harmadszor meccselhettek Klujber Katrinék a svédek ellen. A Mocsai-éra alatt megszokhattuk, hogy az aktuális világverseny előtt hónapokkal ki volt jelentve, melyik az a kulcsfontosságú meccs, amit meg kell nyerni és biztosak lehettünk benne, hogy az meg is lesz. Azóta is tudjuk, de már sokszor csalódnunk kellett. Viszont áprilisban ugyanitt Debrecenben már sikerült legyőzni a svédeket – és önmagunkat – az olimpiai selejtező tornán, de az ötkarikás játékokon a negyeddöntőben hosszabbításban a skandinávok harcolták ki a továbbjutást.

Tomas Axner svéd edző azt hihette, nem vésődött be minden magyarnak a négylövős játékuk, pedig be, nagyon is, hisz az okozta az olimpiai érmes reményeink vesztét. Ezúttal viszont a védőfalunk kilépegetett egészen a kilencesre, belenyúltak a passzsávokba, így az első öt svéd támadásból háromnál el is adták a labdát. Úgy vezettünk 3-1-re, hogy két ziccert kihagytunk. Klujber legjobb lövő formáját hozta, Kuczorának pedig láthatóan jót tett a légióskodás. A svédek már a 11. percben Schatzl félpályás gólja után időt kellett, hogy kérjenek, mert nem állt jól a szénájuk, 7-3 volt ide. A közönség hajtotta kedvenceit, de a csajok szerencsére higgadtak tudtak maradni. Vámos kitűnően mozgatta és szolgálta ki társait, kiállítását pedig köszöntük szépen, mert jött a helyére Simon, a bal kettesüket kívülről támadta s jobbal pattintotta be a labdát, 16-13 ide a szünetben.

A második félidőben is a magyarok domináltak, a negyvenedik percben végleg el is dőlt a meccs: Kuczora sokadik bombája után (22-16) svéd időkérés, felrajzolt figura, de nagyon pörögtek a magyar lábak, fent volt a kéz, helyzet nélkül kényszerből lövés, a kapufáról kipattanót összeszedte Hagman, második nekifutásra nagy nehezen végig vitték a figurát, de Carlsson lövését Szemerey két kézzel fogta. A svédek nem akarták elhinni, de gyorsan kaptak még egyet. Majd miután a bírók megvideózták a nagy semmit és két percet fújtak Tóvízire, az emberhátrányt 2-0-ra hozták a magyarok.

Rászámolás után már azért szorítottunk, hogy hozzuk le az utolsó tizenhárom percet kapott gól nélkül. Ez nem jött össze, de legalább mindenki kapott játékperceket, zúgott a Szép volt, csajok és megérdemelten, mert Golovin irányítása óta nem játszott még ilyen tökéletes meccset a válogatott. Megkockáztatom, az utóbbi két évtizedben sem.

Kissé félő volt, hogy a nagy eufóriában nehogy

megbotoljanak hétfőn a magyarok, vezettek is a macedónok 8-7-re, de a második sor rutinból hozta a meccset, szünet után 14 perc alatt már tízzel vezettek – 29-19-re vezettek –, és innen nem volt vissza az ellenfélnek, nyerték is a meccset.

Következhet a folytatás, azaz a középdöntő, elsőként Montenegró december 5-én, majd Lengyelország december 6-án, a cseh-román-szerb trióból, aki elcsípi az Innsbruck-i csoport második helyét december 8-án és végül és Franciaország december 10-én.

Ha a papírformát hozzák, a magyar lányok éremért játszhatnak jövő hétvégén Bécsben.