Itt a tavasz, de síznél még egy jót?

Szilágyi István

A szerző felvételei.

A kilátás, a hőmérő és a naptár szerint is nagyon úgy néz ki, a végét járja a tél, pedig alig kezdődött el. A téli sportok kedvelőinek legnagyobb bánatára ráadásul hó is alig volt ebben a szezonban, állandóan lesni kellett, hol havaz egy kicsit, hogy ne a földön, a köveken kelljen lesiklani. Az egész országban a sípályák a szokásosnál egy bő hónappal később, december végén-január elején nyithattak, ráadásul a szezoneleji tömegnyomor sem akart elmúlni, sőt, rátett egy-egy lapáttal a két iskolai vakáció meg az, hogy nem nagyon mehettek külföldre az emberek.

Szóval úgy telt el a január és a február, hogy emberek ezrei lepték el hétköznap is a népszerűbb pályákat, és félórákat vagy még többet álltak sorba minden egyes ereszkedéshez. Okkal érezhették magukat csalódottnak vagy elégedetlennek azok is, akik a pályán voltak és azok is, akik éppen a tumultus miatt inkább otthon maradtak, nekik üzenem, hogy nincs minden veszve. Ugyanis márciusban még bőven szokott hó lenni a hegyekben, több helyre is lehet menni, például a Madarasi Hargitára, de ha többre vágynál, akkor a Transalpina sítelepet ajánlanám.

Hol is van ez?

Emlékszel még a Vidra-tóra földrajz óráról? Na, pont ott van. Udvarhelyhez egyébként egyáltalán nincsen közel, autóval négy és fél órára van, ezért némi tervezést meg többletköltséget is feltételez, de minden percet, minden lejt megér – erről majd később. Szeben felé vesszük az irányt, majd az autópálya-terelőn lekanyarodunk az Olt völgyére, és három óra után érünk Brezoira, ahonnan jobbra térünk a Lotru folyó völgyére, másfél óra kanyargós, helyenként gödrös úton érünk célba.

Ha nappal autózunk és kedvező az idő, akkor maga az út is nyújt bőven látnivalót: megcsodálhatjuk Segesvárt, Medgyest, Szelindek (Slimnic) várát, a Fogarasokat, a Vöröstornyot (Turnu Roșu) meg a két völgyet, amin a két folyó áttör. Ha tudunk még másfél órát szakítani, akkor érdemes Brezoi után pár kilométerrel a Lotrișor-szurdokot és a hozzátartozó vízesést is meglátogatni, olvadás utáni fagyban jégfüggönyök is képződnek a túraösvény menti sziklafalakon.

Miért mennék el odáig?

Először is a páratlan kilátás miatt, ami a pálya szinte minden szakaszáról adott. Képzelj el egy eléggé eldugott hegyoldalt, amit még több hegyoldal vesz körül, alatta egy nagy tóval. Tiszta Svájc, igaz? Most képzelj el egy három kilométer hosszú (Madarasi Súgó négyszerese), többnyire széles, gondozott sípályát az erdőben, a legkényelmesebb, kabinos felvonóval ellátva, aminek a magasságából az egész pályát és a környékét be lehet látni. S ha ez sem volna elég, az erdőben kivájtak egy kanyargós, félcső alakú pályát is, amit a felvonó kiszállójától balra találsz, és picivel a pálya közepén alább csatlakozik vissza a fősodorba.

Ha elég ügyes vagy és bátor, akkor – a szerpentinből kilépve – a porhóban a fák között is beereszkedhetsz, csak vigyázz, nehogy eltévedj és valahol a főúton köss ki. Egyébként ezek a részek inkább deszkás birodalomnak számítanak, így szent is a béke, a síelőké lehet a főpálya, ami piros, haladó kategóriásnak számít. De ha kezdő vagy, az 1.850 méterig emelkedő kabinból kiszállva két tányéros (teleski) felvonó vár az erdős rész feletti kopár hegyoldalban, hogy addig gyakorolhass, amíg a nap végére egészen a tóig be mersz ereszkedni. S ha mégsem, vagy elfáradtál, egyszerűen visszaszállhatsz a kabinba, ami levisz. Jövőre ígérik, újraindítják a székes felvonót is, amelyre a kabinból lehet átszállni és egészen a hegycsúcsig (1940 m) visz, így még hosszabb lesz a pálya.

Egy másik nyomós ok, amiért érdemes nekivágni a hosszú útnak, hogy eldugottsága miatt feleakkora a zsúfoltság is, mint a hasonló kategóriás sítelepeken (Brassópojána, Predeal, Sinaia), és az árak is barátságosabbak:

Aki pedig nem szereti időhöz kötni magát, az válthat pontokat is, egy kabinos felvonásért 10 pontot, a tányérosnál 3-4 pontot von le, 50 pont 60 lejbe kerül. A teljes árlista itt található.

Túl szép, hogy igaz legyen

A Transalpina nagy előnye egyben a legnagyobb hátránya is: a patent sípályán és a betonmonstrum parkolóházon (20 lej/nap) kívül szinte semmi nincs körülötte az égvilágon, néhány síbérlőt, egy kürtőskalácsost és egy gyenge hamburgerest leszámítva a felvonó aljában, meg egy-két butikot a tetején, ahol aranyárban lehet jégerezni, üdítőzni, kolbászt vagy grillcsirkét majszolni. Szóval éhen-szomjan nem halsz, de érdemes otthonról készülni egy-egy szendviccsel, vízzel, csokival, egy flaska pálinkával, ha nem akarod otthagyni minden pénzed. Előre feltankolni egyébként lehet útközben is, Brezoit elhagyva találsz egy Pennyt és Voineasá-n is van egy Annabella (regionális üzletlánc).

Még egy dolog van, ami nem olyan egyszerű, mint gondolnád: szállást találni, főleg csúcsszezonban, de márciusban nagyobb eséllyel keresgélhetsz a Trivago, Booking, Travelminit oldalakon, fejenként 50 lejből már decens kétágyas szobát lehet bérelni, saját fürdővel. Mi február közepén a síteleptől másfél órára lévő Brezoiban találtunk ilyet, a főút mentén. Az Olt völgyéről letérve nem rossz az út, de azért vigyázni kell a sunyi gödrökre, inkább lassabban, de biztosabban, mint hogy autómentőt kelljen hívnod a világ végére.

Mivel számoljak még?

Mielőtt belevágnál a nagy kalandba, érdemes folyamatosan követned az üzemeltető hivatalos Facebook-oldalát, az időjárást, mert a viharos szél nem a barátod és leállhat a felvonó miatta, illetve vannak Facebook-csoportok, ahol friss infókat kaphatsz, és leskelődhetsz a webkamerán is. Nem árt, ha a szállás visszamondható, de ha már rászántad a hétvégét, vagy kivetted a szabadságot, készülhetsz B tervvel is: két síbottal és egy vízhatlan bakanccsal jókat lehet kirándulni a környéken (pl. a Lotrișor völgyén vagy Voineasán), akár hegyet mászni is (Cozia-csúcs), fürödni a közeli termálvizekben (Călimănești, Căciulata), felfedezni a környék épített örökségét, az Olt menti ortodox kolostorokat, köztük a Cozia-monostort, ahol Mircea cel Bătrân havasalföldi fejedelem is nyugszik.