Szinte bizonyos voltam benne, hogy a csillagok és bolygók között lebegek. Egy pillanatra azt is megértettem, hogy mit jelenthet Istennek lenni, kényünk-kedvünk szerint alakítani a világot, tenyerünkön hordozni azt.
Annak érzékelése, hogy súlytalan vagyok és szinte beszippant a semmi, alázattal töltött el.
Elképzelni sem tudom, milyen érzés lehetett Bolyai Jánosnak, amikor felfedezte, hogy szó szerint kinyílik a világ. Ennek az élménynek a megragadására egy ideig lehetőség van Udvarhelyen is.
Fotók: GÁL ELŐD
Ahogy egy forró nyáreleji napon megérkezünk a Haberstumpf-villába, Szász Hunor, a BOLYAI – Erdély géniusza című kiállítás kurátora, a Haáz Rezső Múzeum munkatársa egyből levezet minket az épület alagsorába: ide álmodták meg közösen, egy jelentős szakmai csapattal a Bolyai János munkásságát bemutató és szakmai kanonizálását szolgáló, interaktív és korszerű kiállítást, amely a következő másfél évben lesz látogatható.
A lépcsőkön leereszkedve egy hűvösebb, szándékosan ingerszegény, sötét tér fogad, ami tökéletesen előkészíti az agyat a matekzseni élettörténetének, és egyben az abszolút geometria modern kori alkalmazásának a befogadására. Mert figyelemre, összpontosításra és rácsodálkozásra szükség lesz.
A mai modern világ képét formálta
„A fizika, csillagászat, a felfedezések, egy csomó minden ma nem ilyen lenne, hogyha nem nyílt volna meg az út az új geometriai világban, afelé a geometriai gondolkodás felé, amit Bolyai János felfedezett. És ez nemcsak egyszerűen fekete-fehér matematika, hanem filozófiai gondolkodás is”, avat be Szász Hunor a kiállítás koncepciójába.
Szász Hunor, a kiállítás kurátora
Mint meséli, kurátorként számára is feladat volt, hogy elmélyüljön Bolyai János tudományos hagyatékában, és megértse azokat a matematika- és fizikatörténeti, tágabb értelemben pedig filozófiai összefüggéseket, amelyek nemhogy ma is relevánssá, hanem egyenesen megkerülhetetlenné teszik a fiatalabb Bolyait.
Nem szerettek volna egy száraz, pusztán élettörténeti mozzanatokra fókuszáló kiállítást összeállítani, mondja Hunor, ezért a feldolgozás hogyanja, mikéntje került fókuszba a kurátori felkészülés ideje alatt.
A kiállításmegnyitót nagyjából másfél éves munka előzte meg, amelyből egy év a tervezéssel, a tárlat szövegkönyvének összeállításával telt. „Hónapok csak azzal teltek el, hogy olvastam a tudományos publikációkat, megkerestem az ezzel kapcsolatos szakcikkeket, leveleztem matematikusokkal, beszélgettem, ellenőriztem. Eltelik egy csomó idő háttérmunka, ami alatt úgy tűnik, nem történik semmi, csak ül az ember az asztalánál. Úgy, ahogy János is tette.” – fejti ki a kurátor. A kiállítás megépítését februárban kezdték el, akkor csatlakozott a kivitelezéshez a programozó, az animátorok, a grafikus, a látványtervezők, illetve a zeneszerző – az ő munkájukról egy picit később.
Bolyai János kézirata.
„Azt mondjuk Bolyairól, zseni, oké, de miért zseni? Arra voltam kíváncsi, hogy a zsenialitása hogyan illeszkedik a tudománytörténeti vonalhoz. Nézzük meg azt, hogy amit ő elkezdett, amit ő felfedezett, hogyan élt tovább. Már a saját korában, meg majd később is, egészen napjaink milyen implikációi vannak az abszolút geometriának?”, teszi fel a kérdést Szász Hunor a kutatómunka után körvonalazódó koncepcióról.
A kurátor több hónapos felkészülése során arra jutott, hogy Bolyai János nem csupán egy egyszerű képletet vagy egy matematikai összefüggést fedezett fel, hanem azáltal, hogy behívta a tudományos gondolkodásba a nemeuklideszi geometria fogalmát, egyben új filozófiát és világképet alkotott, „a mai modern világ képét formálta”.
