Én kérek bocsánatot, hogy folyton ilyen kellemetlen helyzetbe hozom ezeket az üzletláncokat. Szégyellem magam.

Fotó: EGYED UFÓ ZOLTÁN

Bementem a Kauflandba, az asszony adott egy elég nagy vásárlási listát. Megvettem mindent, kivéve a mákot. Mákot nem találtam, csak őröltet, de az asszony a lelkemre kötötte, hogy szemeset vegyek, ne őröltet, mert az őrölt gyakran avas. Cserébe a paprikás humuszból kettő helyett négyet vettem, mert leszállított áron volt, s úgyis megesszük egy hét alatt, szeretik a gyerekek.

Ahogy a kasszát elhagytuk, gyanúsnak tűnt nekem, hogy 100 lej fölött vásároltunk, ezért ránéztem a kasszaszalagra. Nem lepődtem meg nagyon, mikor láttam, hogy a humuszt ismét dupla áron számolták fel nekem, 3,75 helyett 7,49-be került. Ez már ilyen hagyomány itt a Kauflandban.

Kértem, hogy beszélhessek egy főnökkel. Jött is egy hölgy. Megmutattam neki a polcon az árat és a kasszabont. Lecsipogtatta egy készülékkel az árakat, tényleg hibás volt a polcon az ár. Kérte az elnézést, mondta, hogy visszaadják a pénzt. Én mind mondtam, hogy nem érdekel a pénz, inkább az érdekel, hogy hogyan lehetne megoldani, hogy ez a jelenség eltűnjön. Magyarázta, hogy túl kevesen vannak, ezért fordul elő, hogy figyelmetlenség miatt nem aktualizálnak adott címkéket.

Amíg ott beszélgettünk, megjelent a helyszínen Komoróczy Zsolt is, az udvahelyi Kaufland-guru, aki elmondta, hogy sajnos ez van,

nem lehet kapni munkaerőt,

aki képes lenne erre. Most is tíz állásuk van meghirdetve, nyár óta nem kapnak embert, aki dolgozni szeretne. Biztosított, hogy ez a csalás nem szándékos, csupán a véletlen műve. Ezt nem először mondja, több előző beszélgetésünk alkalmával állította.

Már-már kezdem ganénak érezni magam, hogy ügyet csinálok egy ilyen kis véletlen, szándékosság nélküli tévedésből. És folyton ügyet csinálok belőle. És folyton olyan emberekkel találkozom, akik panaszkodnak, hogy őket is átverték a Kauflandban. Már megint. Tudom, szép lenne hallgatni, és nem lovagolni annyit ezen a témán, mikor nem is szándékos a dolog, csak véletlen az egész. De ami sok, az sok, még véletlenből is sok.

A hölgy ragaszkodik ahhoz, hogy visszaadják a pénzt. Közben beszélgetünk. Mondom, hogy én szívesen bedolgoznék napi két órában, megoldanám ezt a lejárt címkés ügyet. Sajnos, csak teljes normával tudnának felvenni, mert csak olyan állásuk van, s ez a címkés történet csak kis része a munkának, de amellett sok más mindent kell csinálni. Sajnos, annyi szabadidőm nincs, hogy napi nyolc órában dolgozzak a Kauflandnak, ezért vagy felmondok itt az uh-nál, és átmegyek, vagy startból

le kell mondanom a Kauflandos karrieremről.

Azt is megtudom, hogy a Kauflandos fizetés kajabonokkal együtt körülbelül akkora, mint az én újságírói fizetésem, sőt, ha leszámoljuk a fotós cuccom amortizációját, illetve a cégügyben elhasznált üzemanyagot, akkor több, mint amit én innen hazaviszek. Kár, hogy szeretem a munkám, mert ha nem szeretném, s a pénz számítana, egyből mennék át.

Közben az információs hölgy kiszámolja a visszajárót, s a kezembe nyomja a pénzt. Reflexszerűen elrakom, csak hazaérkezéskor jövök rá, hogy 3,75 lejt kaptam. A hölgynek nem volt honnan tudnia, hogy négy humuszt vettem, s csak eggyel számolt. Üsse kő. Ha pozitívan akarom nézni a dolgot, örülhetek annak, hogy ezúttal 15 lej helyett csak 11 lejjel verettem át magam.

Mivel nem találtam szemes mákot a Kauflandban, beugrottam másnap a Merkúrba.

Megtalálom gyorsan a mákot, megfogok három zacskónyit, megyek is a kasszához. Kifizetem, igyekszem kifelé, a kasszaszalagot egy mozdulattal összegyűröm, s pattintom bele a kukába a kijáratnál. Lépek még pár lépést, mikor beugrik, hogyan lehet 11 lej három darab 2 lej valahány banis cucc? Visszalépek a kukához, első pillantásra megtalálom a galacsint a sok egyenes papír között. Kibontom, nézem, hát itt is átvertek.

Kérdem a polcot rendező lányt, egy másik hölgyhöz irányít. Az jön, megnézi. Hatalmas elnézést kér, elfelejtették az árcímkét kicserélni. Ez a régi címke, augusztus óta kint van. Kérdem tőle: mi az oka ennek a jelenségnek? Túl kevesen vannak, válaszolja. Kevesen vannak alkalmazottak? Igen, mondja határozottan.

Sajnos, itt most annyira sietek, hogy nincs időm megérdeklődni, hány üres állásuk van, és mennyit fizetnek. A kasszához megyünk, a pénzemet visszaadják. Közben a hölgy még néhányszor elnézést kér. Most mit tehetek? Nem vagyok haragtartó fajta.

Tegnap este megnyírtam magam. Kiterítettem magam alá egy régi újságot, hogy a haj arra hulljon. Egy nyári Székelyhon volt. Amint lenéztem rá, ez a kép mosolygott velem szembe.