Fotó: GÁL ELŐD
Valamikor innen, Székelyudvarhelyről elindult egy srác, itt tanulta a kézilabdázás alapjait, azóta elért sok helyre a világon, most pedig saját bevallása szerint búcsúmeccsét játssza a székelyudvarhelyi közönség előtt – konferálta fel a székelyudvarhelyi Ilyés Ferencet, egykori magyar válogatott kézilabdázót Józsa Csongor sportújságíró. Hatalmas morajlásban tört ki a közönség, végifutott a hideg az ember hátán.
Székelyudvarhelyen szervezték meg az első Határok Nélkül elnevezésű kézilabdafesztivált, amelynek programja ifjúsági tornával, koncertekkel és egy gálamérkőzéssel kecsegtetett. Utóbbi során nem csak Fecit, olyan kézilabdázókat láthattunk pályára lépni a csarnokban, mint Nagy László, Carlos Perez, Fazekas Nándor, Császár Gábor, Schuch Timuzsin, Szathmári János, Zubai Szabolcs, Vadkerti Attila, Lendvai Péter vagy éppen az Iváncsik testvérek: Gergő és Tamás.
Az ifjúsági tornára ugyan nem, a péntek délutáni ingyenesen megnézhető gálameccsre dugig telt a csarnok, olyannyira, hogy a szervezők bő félórával a kezdés előtt közölték, aki eddig nem tette, ne induljon el. „1.350 ülőhely van, ami mind foglalt volt, a lépcsők úgyszintén, és a székek mögött is álltak elég sokan a csarnok mindkét oldalán. Egy adott pillanatban legnagyobb sajnálatunkra a csendőrség is jelezte, persze, megértettük, hogy be kell zárni az ajtókat, mert több mint 2.000 ember ment már be a csarnokba” – árulta el megkeresésünkre Jakab Árpád szervező, az Együtt növünk fel! alapítvány elnöke.
Miután a magyar, majd a székely himnuszt is elénekelték az egybegyűltek, a nagy érdeklődést nagyszerű játékkal hálálta meg mind a Székelyudvarhelyi Városi Sportklub felnőtt kézilabdacsapata, mind a magyar all-star csapat, amelynek játékosai összesítve 2.228 alkalommal viselték élesben a válogatott mezét.
Ugyancsak vastaps fogadta a mérkőzés kezdődobását is, amelyet a székelyudvarhelyi Csavar Zoltán végzett el, aki egykoron még a Pick Szeged színeiben magyar bajnoki címet is ünnepelhetett.
A kétszer húsz percig tartó mérkőzésen, amelyen hiába szerezte meg és tartotta egy darabig a vezetést a VSK, kijött a világklasszis, és Ilyés góljainak is köszönhetően felzárkózott, majd átvette a vezetést a magyar sztárokból verbuvált csapat, amely végül 24-14 arányban nyert.
„Van, aki csak 2-3, de van, aki már tíz éve nem játszik. Mi, amit tudtunk, kiadtunk magunkból. Ennyit tudtunk. Fazekas Nándi csodálatos volt a második félidőben” – értékelt Ilyés. Arra még kíváncsibbak voltunk részéről, hogy milyen volt újra és utoljára játszani szülővárosának közönsége előtt. „Nehéz ezt szavakba önteni. Megmondom őszintén, gondoltam, hogy sokan kijönnek, mert olyan játékosokkal jöttünk, akik évekig meghatározók voltak a magyar kézilabdázásban, amelyet itthon is nagyon sokan követnek. Ez a szeretet, ami fogadott minket ez elképesztő érzés volt. Az csak még gyönyörűbbé teszi ezt a búcsúmeccset, hogy itt volt a családom, szüleim, feleségem, kisfiam és az ismerősök” – mondta a több mint 200-szoros válogatott székelyudvarhelyi átlövő. Egykori válogatottbéli társai is „el voltak ájulva a közönségtől, a légkörtől, az emberek kedvességétől”, igaz, legtöbbjük már járt itt a klubjával, válogatottal.
A mérkőzés szünetében a Határok Nélkül fesztivál ifitornájának díjait is átadták. A kis kézilabdázók küzdelmeit is végigkísértük, az edzőkkel, többek között az olimpiai ezüstérmes Pádár Ildikóval beszéltünk az utánpótlásnevelés helyzetéről, erről a későbbiekben bővebben beszámolunk.
