Az internetnek hála nincs titok. Sokan tudják a környéken, hogy Miklósi Ildikó beleszeretett egy virágba. Ő sem takargatja, folyamatosan posztolgat a közösségi oldalon a levendulásban zajló aktuális munkálatokról. 

Nagygalambfalva után vettünk egy hirtelen kanyart balra, a Nagy-Küküllőn átkelve érkeztünk meg Kisgalambfalvára. Olyan érzésem volt a kiskörúton meg a nagykörúton járva, hogy külföldön vagyok: aszfaltozott utcák, felújított régi házak, gondozott virágágyások mellett sétáltunk. 

Fotók: Pál Edit Éva, Gál Barna

Udvarhelyen búcsút ülnek, de a református falucskában más jelentéssel bír az úrnapja előtti nap. Az égés ünnepére emlékeztek a galambfalviak, akik egy nap alatt háromszor tartanak istentiszteletet annak emlékére, hogy három alkalommal égett le településük. A templomban a századokkal ezelőtti tűz miatt imádkoztak, míg az utcákon lévő hordalék a két nappal ezelőtti felhőszakadásról tanúskodik.

Kiérünk a nagyobbik levenduláshoz közben, ahol szabad programot adunk egymásnak a kollégámmal, pillangókat és méheket kergetünk a fényképezőgépekkel.  

– Vajon nem lopják el innen a mezőről a levendulát? – kérdezi.

– Ejsze nem, de itt van Ildikó, megkérdezzük tőle – mondom neki.

Csattan a piros járgány ajtója, kiszáll belőle Ildikó egy kosárral, az elektromos ollójával, és egy pótkalappal, hogy napszúrást ne kapjunk. 

Míg Ildikó szed egy kosár virágot a 21 áras területről, elmagyarázza, hogy korábban rendes ollóval gyűjtötte be a termést, de egész télen ápolnia kellett a kezeit, úgy tönkrementek. 

Egy ekkora földet nem tudna a munkahelye mellett egyedül megművelni, ezért gyakran szorul  szomszéd település, Vadgalambfalva lakóinak segítségére, akik velendulásnak, vagy mandulásnak nevezik a területet.

Belekezdtünk a mezőn a “hogyan kezdődött” kérdések kitárgyalásába, de a tűző nap nem bizonyult partnernek ebben, behúzódtunk a faluba, a templom melletti virágoskertbe, ahol egy felvirágozott kerékpár jelzi, hogy nem akármilyen kertbe érkeztünk. 

Innen indult minden, mikor a központi négy áras földecskét megvették egy nénitől. Az ilyen helyeken gyakran fordulnak meg az emberek, szégyen lett volna gazosan hagyni – magyarázza, hogy mire kerestek megoldást, Ildikó. 

Miért döntöttél a levendula mellett?

A levendula szép, mutatós növény, emellett sok bajt lehet vele kezelni, széles felhasználási lehetősége van a népi gyógyászatban. „Évekig ismerkedtem vele, mielőtt termeszteni kezdtem volna”. 

Nagyapám a Rák-tavából gyűjtötte a piócákat, a házuknál kezelte az érszűkületes betegeket, piócás emberként tartották számon. 

– Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy levendulát termesszek, nem állt távol tőlem a gyógyítás, a természetes gyógymódok keresése. Figyelmemet még inkább ráirányította az egészséges életvitelre édesanyám súlyos betegsége 2011-ben, azután megnéztük, hogy mit eszünk meg, mit kenünk magunkra. Addig nem vettük komolyan. Sunyi a betegség, mert nem fáj semmid, aztán hirtelen minden bajod lesz – idézi fel meghatározó élményeit Kisgalambfalva levendulás asszonya. 

Mire jó a levendula? – kérdezem tőle.

Inkább kérdezd úgy, hogy mire nem jó! – javasolja kacagva, utalva arra, hogy a gyógynövények között igazi jolly joker-nek számít a levendula, sok mindent lehet gyógyítani vele. Mostanság sokat töltünk a napon, elkerülhetjük, vagy enyhíthetjük a leégés okozta kellemetlenségeket gyulladáscsökkentő hatása miatt. De a szúnyogok elleni harcban is hatásos fegyver, állítólag nem szeretik szagolgatni a vérszívók. 

A helyiek vénasszonyvirágnak hívták a levendulát, az idősebb nénik tették a ruha közé, népszerű volt a molyok ellen. 

A falubeliek kérdezték ültetéskor, hogy mit vetek, szerelemmagot? Olyan sokan érdeklődtek az elején, mivel foglalkozok, hogy az útnak háttal állva tudtam csak haladni a munkámmal – eleveníti fel az ültetés körüli élményeit. Első évben még kíváncsiságból kértek csokrot, hogy a házat díszítsék vele, mostanra ez teljesen megváltozott. Megismerték a jótékony hatásait, tudatosan vásárolnak levendulát az emberek, mert volt lehetőségük kipróbálni. 

Büszkén mutatja különlegességeit, a sárga, a francia és az Assisiben vásárolt levenduláját. A kert szélén tea- és fűszernövények sorakoznak, de „babalevendulák” is cseperednek a nagy bokrok árnyékában. Sokkal jobban fejlődnek a szabadföldbe ültetett palánták, mint a cserepesek – jegyzi meg Ildikó. 

Tudom, nem szép dolog egy napsütötte levendulásban árnyékért kiáltani, de jobban esik a hűvösben beszélgetni Miklósiék házában. 

Láttam már levendulás termékeket, olyanokat, amiket kenni lehet, vagy szagolni. De olyat nem, amit meginni kellene. Itt pedig az történt, hogy a szilvát és barackot összekomáztatták a levendulával, pálinka néven kínálják a vendégnek. Ha ilyen sok jót tud a levendula, akkor tényleg gyógyszerként lehet iszogatni az illatos italt! 

A pálinkafőzés témája közelebb csalogatja Ferencet,

Ildikó férjét, ő az, aki felel cipőcske formájú üvegben található nedűért. Nem szerette volna, ha lefényképezzük, nem akart szerepelni. Mégis fontosnak tartottam pár mondat erejéig beleírni azt, hogy munkájával és támogatásával élteti a levendula-projektet. Fiúk, Hunor is besegít, s lányuk Angliából küldi ötleteit édesanyjának. 

Galambfalván vagyunk, ezért mondhatjuk azt, hogy a gyermekek kiszálltak a családi fészekből. Felnőttek, saját életüket élik. 

Elérkezettnek látta az időt arra Ildikó, hogy saját álmait megvalósítsa, belevágjon valami újba. Hívhatjuk ezt karriernek is, ha a család-karrier párosában gondolkodunk. Átlépte a saját és a falu, a környék határait. Sok helyen megfordult a növénynek köszönhetően, kezdetben az internetet bújva informálódott, később képzéseken vett részt, bekapcsolódott a gyógynövénnyel foglalkozó megyei, térségi szervezetek munkájába is. Új kapukat nyitott számára, „jó útlevélként” szolgált, új emberekkel és tapasztalatokkal találkozott. Régen képtelen volt nagyobb tömeg előtt beszélni, a levendula által most ez is megy. 

Nekem pedig a levendulaszörp megy, kérek még egy pohárral gyorsan, ha a pálinkát nem kóstolhatom meg. 

Még a legfontosabb terméket nem is említettem, az olajat. Másfél liter jön ki hozzávetőleg a 25 áras területről. Magyarországi szakemberek a dörgicsei olajhoz hasonlítják a kisgalambfalvit, csak ezt jobbnak tartják. Az olajat borsos áron lehet beszerezni a piacon, nem csoda, hogy a bolgárok is próbálkoznak gyenge minőségű olajokkal, természetesen jó áron. 

Összedolgoznak a konkurenciával

Pályáztak a csekefalvi levendulás tulajdonosával egy lepárlóra, közösen használják az eszközt. 

Tetszik nekem az, hogy együtt gondolkodnak, dolgoznak a gyógynövényesek, segítik egymást. Talán így nagyobb eséllyel lobbizhatnak egy olyan törvényért, ami nem érinti őket hátrányosan a gyárakkal, nagyobb termelőkkel szemben. Mert gondot jelent a gyógynövények engedélyeztetése, „egyféle növényből öt próbát kérnek”, aminek költségei vannak és rendkívül bonyolult folyamat jelenleg.

Kígyót-békát varázsol

Közben átmegyünk a kicsi házba, ahol a kreatív munka zajlik. Olyan, mint egy tájház: régen használatos eszközökkel, korabeli bútorokkal van berendezve. De élet is van benne, Ildikó édesanyjának varrógépe, előtte pedig a párnás szék erről tanúskodik. 

Az ablakon egy baba figyeli az eseményeket, ahogyan a levendulát szalmával és csipkével társítjuk. Természetes a természetessel jól passzol! – mondja a házigazda. A varrás nem idegen tőle, kislánykorában már a babái ruháit is el tudta készíteni. Leül, és „csak a fantázia szab határt számára, kígyót-békát” varázsol a levendulás zsákocskákra, párnácskákra. 

Van egy cseppnyi megszállottság azért Ildikóban, ha a szoba sarkában helyet foglaló üvegszekrényre nézek. Lilás üvegcsék, flakonok, párnácskák hada sorakozik a polcokon. Azt is látom, hogy ezeket az „apróságokat” nem lehet sorozatban csinálni, csak amikor jön az érzés. 

Amikor kipattan valami a fejéből és nekiugrik megcsinálni, amitől boldognak és hasznosnak érzi magát. A motivációja mellett szükség volt arra, hogy képezze magát, de a marketinges végzettség se esett kárára. Jelenleg a gyógyszerészeti technikumot járja, mert a kozmetikumok gyártásánál érteni szeretné a miérteket. 

Nincs szabad hely a fényképezőgépen, annyit kattogtattam a nap folyamán. Régen azt mondták, ilyenkor, hogy kifogyott a film. Miközben kijövünk az udvarra, azon gondolkodom, hogy miért tetszik nekem annyira a mai történet. Sok vele egykorú embernek bolondul meg az iránytűje ebben a korban, miután a gyermekek felnőttek. Nem a levendula látványa, íze, vagy illata nyűgözött le, ez biztos. Inkább az, ahogyan egy nő gyerekei felnevelése után meri követni az álmait.