Kapusi Rozália keresett meg azzal a panasszal, hogy nem hagyja őket nyugton létezni szomszédjuk, Sebestyén Csaba, volt RMDSZ-es parlamenti képviselő, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének elnöke. Sebestyén nemcsak a saját nevére íratta Kapusiék örökölt házát, de el is adta azt, majd amikor Kapusiék megnyerték a pert, és visszakapták a házat, bosszúhadjáratot indított ellenük.
Hogy miben áll a bosszúhadjárat? Átjár az udvarukba, magáénak tartja a kertjüket, kamerát szerel az udvarukba, a szomszédra nyíló ablakokon át leskelődik, és gorombaságokat kiált át nekik, a törvénytelenül felépített kerítését nem akarja lebontatni, de mindenáron megakadályozza, hogy Kapusiék hátul kerítéssel elválasszák a telküket az övétől. Kiszedi a földmérő által bevert karókat, részegen döntögeti a frissen bebetonozott kerítésoszlopokat, majd feljelenti Kapusiékat a polgármesteri hivatalnál.
Amikor Rózsika néni végső elkeseredésében a nyilvánossághoz fordul, Sebestyén részegen engem is kritizál, és kioktat arról, hogy hogyan kell egy újságírónak a feleket megkérdezni. Ezzel szemben, amikor megkérdezem, semmilyen csatornán nem válaszol, és amikor kimegyek hozzá, négykézláb elkúszik az ablak alatt, majd elbújik az asztal alá.
„Nem tudják, hogy hol bosszúskodjanak” – mondja Rózsika néni Sebestyénékről. „16 éve nehéz, egyszer biztos.”
Nézzük a történet érdekes részleteit:
Sebestyén Csaba házat szerez, de elveszíti
Rózsika néni örökölt egy házat a Szent János utcában. Nagynénjééknek nem volt gyerekük, ő gondozta az idős házaspárt, cserébe megörökölte a házukat. Volt egy eltartási szerződésük is. Csakhogy Sebestyén Csaba igényt tartott a házra és a teljes bennvalóra.
A történet 20 évvel ezelőttre nyúlik vissza. 2004-ben meghalt Sebestyén Csaba édesapja, Sebestyén Mihály. Sebestyén Csaba intézte a hagyatékot, és „egyben vitte ezt is”, mondja Rózsika néni az örökölt házáról. Még éltek az öregek (a nagynénjéék), meséli, mikor Sebestyén magára íratta a házukat. Sírtak, hogy elvették tőlük a házat, bele voltak keseredve, hogy nincs semmijük, emlékszik vissza.
Pirossal jelöltük Sebestyénék házát, kékkel a vitatott, jelenleg Kapusiék birtokában lévő ingatlant.
2007 szeptemberében és 2008 januárjában meghaltak az öregek, előbb a férj, aztán a feleség. 2008-ban Sebestyén felszólította Kapusiékat, hogy „vigyenek ki mindent a házból, mert a többi az övé”.
Kapusiék nem tudtak ebbe beletörődni, elmentek Brassóba ügyvédet fogadni, mert itt nem bíztak az ügyvédekben, mert attól féltek, hogy Sebestyén mindent „elrendezett” volna, állítja Rózsika néni.
Megnyerték a pert Sebestyén ellen, de addigra Sebestyén átírta a házat Halmágyi Csaba nevére adásvételi szerződéssel. Ismét pereltek. Azt is megnyerték. Visszakapták a házat.
2013. július 1-én vették át a házat. De újabb pert kellett indítaniuk, mert jelzáloghitelt vett fel rá Sebestyén cége, az Altagra Kft. Végül 2022-ben szabadította fel a bank az ingatlant.
Sebestyén Csaba bosszúskodik
Mielőtt bemehettek volna a házba, Sebestyén levágatta a gázórájukat, azóta sincs visszakötve. Rózsika néni kellett, hogy kifizesse a levágást, hogy maradjon meg a joga, hogy visszacsatlakozhasson. Aztán kiderült, hogy így is új rajzot kell készíttetni, sokba fog kerülni az újracsatlakozás.
Amíg Kapusiék beköltöztek volna, Sebestyén épített három kerítést Kapusiék területére. Egyet lészákból (deszkákból összeácsolt kerítéselemekből) végig a telek mentén, és kettőt betonból: egyet a ház elé, egyet a ház mögé. Kapusiék végrehajtóhoz fordultak. Mire jött a végrehajtó, Sebestyén lebontotta a lészás kerítést. De a betonkerítéseket otthagyta, ezért most külön be kell, hogy pereljék, mondja Rózsika néni.
A hátsó betonkerítés egy ajtóval, amin átjár Sebestyén
A két udvar között van egy kiskapu is, azon is járt át Sebestyén. Hiába kérték, hogy azt számolja fel, nem tette meg. Rózsika néni rózsát ültetett a kapu felőlük lévő oldalára. Sebestyén átjött és kitépte, hátrébb eldobta. Rózsika néni összeszedte, és nekidöntötte a kapunak. Rózsika néni deszkákat tett a kapuhoz, hogy Sebestyén ne tudjon átjárni, de a szomszéd azokat is leborította. Rózsika néni visszaállította őket.
A volt parlamenti képviselő Kapusiék bejárati kapuzárát elrontotta. Be akarta fúrni a kaput, de nem sikerült, mert beletörött a szeg, mondja a régi fotót mutatva Rózsika néni.
Sebestyén átjárásával az a legfőbb gond, hogy folyton kis bosszúságokat okoz Kapusiéknak. Volt olyan például, hogy az ajtó elé a lábtörlőre ganét raktak. Ezt egy fotóval is alátámasztja Rózsika néni. Kihívták a rendőrséget, azok kiállítottak egy papírt, aztán nem történt semmi.
Sebestyénék házának több ablaka is nyílik Kapusiék udvarának irányába. Ezeken keresztül folyamatosan figyelik őket, meséli Rózsika néni, és időnként át is szólnak nekik. „Táncolt a kicsi unokám az udvaron, s kiszólt az ablakon, hogy »mit csinálsz, te bolond leányka?”
Rózsika néni olyanokról is panaszkodik, hogy például Sebestyén Csabát hallotta, hogy mondja a nyakában ülő unokájának: „itt van a vén kurva, né, mert az ajtaja nyitva van”.
Hogy Sebestyénék megfigyelik Rózsika néniéket, én is alá tudom támasztani. Amikor hozzájuk is elmentem, már mindent tudtak az előző látogatásomról Rózsika néninél, akinek az udvarán végighallgattam a panaszait.
Sebestyén kamerát is szereltetett a háza hátához, azaz gyakorlatilag Kapusiék udvarára. Kapusiék ügyvéd segítségével panaszt tettek a rendőrségen. A rendőrség kiszállt, és úgy találta, hogy Sebestyén csak a saját területét védi a kamerával. A helyszínen én azt tapasztaltam, hogy Kapusiék udvaráról látom a kamera objektívjét. Hogy mekkora látószögű az objektív, nem tudom, de elvileg, ha én látom az objektívet, akkor az is láthat engem.
Sebestyén magáénak tartotta Kapusiék kertjét, és úgy is kezelte, mintha sajátja lenne. Rózsika néni szedte hátul a ribizlit, mire Sebestyén Csaba azt mondta, hogy ne szedje, mert azt ő ültette. Erre Rózsika néni visszaszólt, hogy nem kellett volna más földjébe ültetni.
Rózsika néniék csak a telek első részét kapták vissza a per után, a hátsó rész Sebestyénéknél maradt. Hogy Sebestyén ne járjon át hátulról, és rendeződjön a kert kérdése, Kapusiék földmérőt hívtak, hogy meghatározzák a határvonalat és kerítéssel elválasszák a két telket. Négy földmérő járt kint, de Sebestyén egyiknek a mérését sem fogadta el. Ötödik földmérőként érkezett Rákossy Botond. Ő 2022-ben kicövekelte a határt, és szerencsére le is fotózták.
A képen a cövekeléskor készített fotót tartom a Sebestyén által cövektelenített kertben. A határvonal kicövekelése után Sebestyén kiszedte a cövekeket, és a málnás mellé hajította azokat. Amikor kimentem ezt lefotózni, a régi képek alapján a földben még megtaláltam a karók helyét.
Rózsika néninek azt mondta az ügyvéd, hogy most már nekiállhat kerítést csinálni. Több céget megkeresett, de senki nem akarta vállalni a munkát, mikor meghallották, ki a vetélytárs. Végül egy ipari alpinista cég bevállalta.
Sebestyén Csaba kerítést hajlítgat
Amíg 2023 nyarán a kerítés épül, Sebestyén a saját kertrészén álldogál és figyel. Mialatt a munkások dolgoznak, ő engem leckéztet újságírásból, hogy miként kellene mindkét felet megkérdezni. Nagyon magabiztosan, mert ő a MÚRE (Magyar Újságírók Romániai Egyesülete) tagja, és tudja ezeket a dolgokat.
Délben hazaviszem a gyerekeket az iskolából, óvodából. Megkérem az ipari alpinistákat, hogy ha azalatt balhé van, hívjanak telefonon. Még haza sem érek, kell is megfordulnom, mert hívnak, hogy Sebestyén kidöntögette a még teljesen meg nem kötött betonból a karókat, amíg ők előrementek.
A helyszínen azt tapasztalom, hogy a kerítés tartóoszlopai tényleg ki lettek mozdítva a függőleges helyzetükből. Sebestyén nem ismeri be, de nem is tagadja, hogy ő volt a tettes, ellenben nagyon furcsán beszél és viselkedik. A lelassult, összefüggéstelen beszéde alapján úgy tűnik, valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt áll.
A volt képviselő kikéri magának, hogy ő már csak nyugdíjas, nem képviselő. „Engem elengedett az RMDSZ” – panaszolja. „Seggbe rúgott téged az RMDSZ” – javítja ki a felesége. Tehát ez az ügye már magánügy, nem tarthat számot közérdeklődésre. Én azzal érvelek, hogy a Rózsika néni által felsorolt panaszpontok javának az elkövetésekor képviselő volt és gazdaszervezeti elnök.
Sebestyén Csaba mámorosan, feleségestől támad
Áthív, hogy megmutassa a rózsáit. Szépek a rózsái. Közben csatlakozik hozzánk a felesége is, aki férjéhez hasonlóan időnként nagyon kedves velem, időnként gúnyolódik a munkámmal és személyemmel, máskor pedig hisztérikus nevetés közben lelkendezik, hogy nekik ez a kerítés jó, mert felméretik, és visszanyernek mindent, akár még a házat is. Megvetően beszél szomszédasszonyáról, s azzal is megvádolja, hogy nem rendezték jól az időseket.
Engem azzal vádolnak, hogy egy Teodorescu Constantin nevű börtönigazgató, szekus megrendelésére zaklatom Sebestyént, mert sok-sok éve zaklatják őket. És sorolnak furcsa dolgokat, hogy felgyújtották a házukat, meg egy hatalmas összeesküvést emlegetnek ügyvédek-közjegyzők-ügyészek között, mert ez a hely egy stratégiai pont valamiért. Sebestyén azt állítja, hogy az apja kétszer vásárolta meg ezt a területet, ő pedig harmadszor. Homályos ez az egész, nem beszélnek tisztán, s megígérem, hogy majd visszajövök máskor, hogy meséljék el, abban a reményben, hogy józanabb állapotban fogom elkapni őket.
Egyik pillanatban dicsérik írásaimat, a következő pillanatban a fejemhez vágják, hogy valaki megbízott, hogy járassam le Sebestyént, mert sokak számára kényelmetlen ember. Mikor mondom, hogy engem Rózsika néni keresett meg, akkor azt mondják, hogy Rózsika nénit is valaki megbízta. Aztán azt is mondják, hogy Rózsika néni lánya és veje, aki Sebestyén feleségének a testvére, ott lakott a házukban elöl, és az ő papírjaikat ellopták. És papírokat szereztek, hogy meg tudják kaparintani a házat. De erről többet nem akarnak mondani.
Sebestyén felesége elmondja nekem, hogy nagyon odaállt, hogy Rózsika néni számára ez egy költséges folyamat legyen. Beszélgetésünk pillanatában épp a városból tért haza, minden lehetséges helyen feljelentette őket a kerítésépítésért. De lehet, hogy Rózsikát finanszírozza valaki, mondja. Arról is bőven elmélkedik, hogy engem is finanszíroznak, és hiába magyarázom, hogy én csak a munkahelyemről kapok fizetést, eljátsszák, hogy ezt nem hiszik.
Hangulatuk nagyon hullámzó. Egyik pillanatban azt játsszák, hogy valamilyen nagy hatalmak támadják őket Rózsika nénin meg rajtam keresztül, máskor pedig azt, hogy ők nagyon barátságosak, nyitottak, és még közös fotót is kérnek tőlem. Elkészítem.
A fotózás után ismét támadóvá válik a hangulat, Sebestyén felrója, hogy a múltkor, mikor itt jártam Rózsika néninél, csuha volt rajtam. Arra gondol, hogy kapucni volt a fejemen a beszélgetés végén, mert épp hűvös volt és fázott a fejem. Ezt ő bizonyítéknak szánta arra, hogy nem jó szándékaim voltak. A felesége magyarázza, hogy kapucnival nem veszik a kamerák az embert, ezt tudja a filmekből. Sebestyén azt állítja, hogy akkor nem köszöntem vissza neki. Én pedig nem is emlékszem, hogy akkor láttam volna őt, nemhogy még köszönt is volna nekem.
Elmondják, hogy ők szoktak figyelni mindenkit, aki itt eljár, védekezésből. Sebestyén irodája olyan, mint egy kirakat, ő kilát, mások belátnak. Rejtegetni való dolgaik nincsenek, nagyon nyitottak. Ők akkor úgy értékelték, hogy nekem van rejtegetni valóm, mert kapucni volt a fejemen.
Ekkor már a kapuban álldogálunk, közben az ipari alpinisták elbúcsúznak, mert mennének el, s megkérdik, hogy mehetnek-e (a kérdés arra vonatkozott, hogy itthagyhatnak-e magamra a furcsán viselkedő Sebestyénnel, biztonságban érzem-e magam). Sebestyén kap az alkalmon, hogy ebből azt kezdje el bizonygatni, hogy együvé tartozunk, és ugyanaz pénzel minket. Aki nyilván őt akarja támadni. „Gyenge a szervezés, jó a pénz” – mondja. Próbálja bizonygatni, hogy én pénzt kapok azért, hogy őt mint az RMDSZ volt képviselőjét lejárassam. „Van egy olyan, hogy újságírói deontológia, ezt kell követni. Nem pénzért, ugye?” – mondja immár újságíróként, mert pár perce ismét felhozta, hogy ő újságíró. Ő engem tisztel, becsül, egyetlen olyan írásom nem volt, amit elítélne, mondja, de ez most…
Megegyezünk, hogy fogom keresni, hogy elmondhassa ő is a verzióját. Erre búcsúzásként összegyűri és a kezembe adja saját névjegykártyámat, amit reggel adtam neki. „Mindig várjuk szeretettel” – mondja hűvösen utolsó szavaival.
Sebestyén Csaba tovább zaklatja Rózsika nénit
A kerítés megépítésekor Kapusiékat feljelentették Sebestyénék, hogy építési engedély nélkül építették a kerítést a kertjük végében. Tény, hogy Rózsika néni nem kért erre építési engedélyt, mikor azt mondta neki az ügyvédje, hogy most már építhet kerítést, nem gondolta, hogy arra még engedély is kell, miután a földmérők meghúzták a vonalat. A polgármesteri hivatal megbüntette Rózsika nénit 2.000 lejre, és felszólította, hogy bontsa el a kerítést, majd váltson ki engedélyt a kerítésépítésre.
A pereskedés a két fél között tovább folyt, és folyik a mai napig. Rózsika néni minden találkozásunk alkalmával tud mondani valami újabb szóbeli gorombaságot, amellyel Sebestyén megpróbálta őt bántani.
Pár hónap múlva a Lidl parkolójában találkoztam Sebestyén feleségével, az autóból szól ki utánam gúnyos-nyájas hangon: „Hogy megy a nyomozás, Ufó úr?” Majd hozzátette: „Szép a családja.”
Idén tavasszal összefutottam Rózsika nénivel egy üzletben. Mondta, hogy Sebestyénék tovább folytatják a zaklatást és a csúfoskodást, és szeretné, ha mihamarabb megjelenne a cikk, ami a sürgősebb munkáim miatt hónapokat halasztódott.
Sebestyén Csaba bemászik az asztal alá
Fel is hívtam április végén Sebestyént azon a telefonszámon, amit ő adott meg nekem kerítésdöntögetős találkozásunk alkalmával. Nem tudtam elérni. Írtam neki WhatsAppon üzenetet, a két pipa jelezte, hogy megérkezett a telefonjára, de semmi reakció. Írtam neki e-mailt, hogy találkozzunk szerdán-csütörtökön, és beszélgessünk erről. Hatszor olvasta a levelem április 25-én csütörtökig, de nem válaszolt.
Kerestem Facebookon, hogy írjak rá Messengeren, de nem találtam. Utólag kolléganőm átküldte a profiljának a linkjét, de nem tudtam megnyitni, mert letiltott.
Gondolkodtam, hogy elég-e ennyi megkeresés, vagy még jobban kellene törekednem, hogy elérjem őt, és megadjam neki a reagálás lehetőségét. A levelemben javasolt két nap másodikán, csütörtökön elmentem az irodájához is, megkeresni őt.
Az iroda ezúttal nem volt olyan, mint egy kirakat, szalagfüggöny takarta teljesen. Kopogtattam az ajtón. Semmi reakció. Elmentem a kapuhoz, sehol egy csengő. Gondoltam, benézek az irodájával szomszédos ablakon, van-e valami mozgás. Hát, amint benézek, látom, amint Sebestyén Csaba négykézláb kúszik el óvatosan az ablak alatt, be a sarokba. Onnan óvatosan rám néz, látja, hogy láthatom, ezért óvatosan megfordul, és kúszik be az asztal alá, mint egy határozatlan iguána. Pár másodperc múlva óvatosan kikukucskál, s mikor látja, hogy a veszély nem múlt el, gyorsan visszabújik.
A cikk megjelenését a Journalismfund Europe támogatta:
