Ilyenkor, tavasszal, virágzó gyümölcsfáink legnagyobb ellensége a fagy. Nappal gyönyörű idő van, süt a nap, rövidujjúban mászkálunk, a méhek járják az illatos virágokat, de éjjel lemegy a hőmérséklet mínuszba, akár -5 fok alá is. Egy ilyen jó fagyos éjszaka, és elszáll egész évi termésünk. Mit tegyünk? Locsoljuk fáinkat vízzel, hogy az fagyjon rá.
Nem hiszitek, ugye, hogy működik? Hallottatok arról hogy ilyenkor tüzelni kell a gyümölcsösben, füstölni meg hasonlók, de hogy jeget kell a virágra fagyasztani, arról nem. Én először Gergely Levente tanáromtól hallottam róla, de nem vettem komolyan, azt hittem, viccel, mert szokott. Aztán mikor a legkeményebb szakkönyvekben olvastam róla, akkor már kezdtem elhinni a dolgot, habár megnéztem párszor a könyvek borítóját, nem szerepel-e rajtuk a Móricka szó. 2014 tavaszán, mikor virágzott a kajszi, a nektarin és az őszibarack, kipróbáltam.
A folyó mellett lakunk, minden hideg ide ereszkedik, -6-7 fok volt hajnalonként, 10 centis jégcsapok lettek a fákra. Az egyik szomszédom, aki úgy tartja magáról, hogy ért a gyümölcstermesztéshez, idegesen járkált fel-alá a kerítés mellett, időnként átkukucskálva. Amint kimentem, azonnal megszólított, mérgesen: „Szomszéd, az egész … meg van b*szva!” Hiába magyaráztam neki, hogy nincs, nem hitte el, váltig azt hajtogatta, hogy én lefagyasztottam az összes virágot. Levente tanár bácsi kijött megnézni a jeges kertet, azzal kezdte, hogy huncutul vigyorogva megkérdezte, a szomszédok mit mondtak. Mondták-e, hogy hülye vagyok?
Mondták. S azt is mondták, hogy az összes virág lefagyott. Pedig nem. Meg lehet nézni, hogy a jég alatt látszik, a bibe és a porzók is épek, világosak. Ha lefagytak volna, akkor barnák lennének. A csel a fizikában rejlik, a víz fagyáskor felszabadít egy látens hőt. Ez a rejtett hő, mikor felszabadul, fűti a virágot, nem hagyja, hogy megfagyjon.
Vigyázat! A dolog fordítva is igaz, a jég mikor felolvad, akkor elnyeli ezt a látens hőt, ami lefagyaszthatja a virágot, ezért a fák locsolását nem hagyjuk abba, míg a jég teljesen le nem olvadt róluk, vagy addig, míg a nap melege nem annyira erős, hogy pótolni tudja az olvadás és párolgás által előidézett hőelszívást. Mivel ez eléggé mérhetetlen, én mindig addig locsoltam, míg a jég teljesen le nem olvadt.
A gyakorlati megvalósítása a dolognak úgy történt, hogy: a csirkéknek fenntartott fémkerítést odavittem a kajszi, a nektarin és az őszibarackfák által leírt kör középpontjába. Hozzáfogtam egy hosszú, 4 méteres lécet. A léc tetejébe erősítettem egy gyep locsolására való szórófejet, s egy cső segítségével rácsatlakoztattam a hidroforra. 6 méteres sugarú körben mindent fagyasztott. Többféle fejjel próbálkoztam. A K-classic márkájú Kauflandos szórófej bírta vagy két órán keresztül, majd egyre lassabban forgott, és leállt. Kifogyott belőle a kenőanyag. Azt hittem, gutát kapok reggel hatkor, -6 fok volt, és megállt a locsolás. Azután több éjszakán keresztül egy Gardenás fejjel locsoltam, olyannal, amelyiknek olyan hangja van, hogy ciki-ciki-ciki-ciki-ciki-cííííííííííííííííííí. Az bírta, habár nem szórta olyan egyenletesen a vizet, mint a másik. Ellenben megnyugtató volt, mikor megpattintottam az ablakot, már hallottam is a hangját, hogy működik.
A technikának előnyei és hátrányai is vannak. Legfőbb hátránya, hogy elég nagy a vízigénye. Nagy kert vagy ültetvény esetében nem kis technikai tudást igényel megépíteni az öntözőrendszert, és a vízmennyiség előteremtése sem kis feladat. Másik hátránya, hogy éjjel folyton kell lesni a hőmérőt, hogy ha közeledik a hőmérséklet fagyponthoz, akkor lőjük be a rendszert. Ezt persze egy kis termosztátos automatizálással könnyen meg lehetne oldani, és más fagyvédelmi rendszerekhez képest igazán kényelmes, nem kell a füstben köhögve szaladgálni a vasvillával a kertben fel-alá. A tüzes-füstös megoldáshoz képest sokkal tisztább is, nem köhög a fél falu a füsttől, a tűzoltókat nem riasztja senki stb. Hátránya lehet azonban, hogy a sok víztől felázik nagyon a föld, nem lehet traktorral rámenni, ha permetezni akarunk (amit virágzáskor azért szokás). Én nem szoktam permetezni, és traktorom sincs, ezért nem zavart ez a rész, ráadásul jól is jött, hogy egy olyan szárazságban, mint amilyen az utóbbi időkben tavasszal szokott lenni, jól átáztattam a talajt a gyümölcsnövekedés kezdete előtt, látszott is ez a termésen.
A nektarinfa kiolvadás után. Olyan, mintha fagy nem is járt volna erre.
Sikerült-e megmenteni a termést? A fagytól sikerült. A gyerekektől nem. A kajszifa akkor termett először, volt rajta vagy 40-50 gyümölcs. Sajnos, Kicsike másfél éves fejének nem sikerült elmagyarázzuk, hogy nem szabad bántani a fát. Úgy gondolta, hogy azok a zöld golyócskák ott a fán azért vannak, hogy ő játsszon velük, így amit elért, leszedegette egy vödörbe. És sajnos elég sokat elért, mert nagyon alacsony törzsűre van nevelve a fa, hogy a gyerekek tudják elérni.
A nektarinfa is tavaly termett először, pont akkor érett be gyümölcse, mikor odavoltam kalákázni tíz napra. Mire hazajöttem, az asszony aggódó arccal magyarázta, hogy muszáj volt megenniük az összest, mert féltek, hogy túlérik. De nagyon finom volt, azt mondták.
Az őszibarackot szerencsére nem sikerült felzabálniuk előlem. A hároméves fa annyit termett, hogy másfél hétig ettük, mindenki jóllakott belőle, ajándékba is vittünk, és lekvárt is készítettünk belőle. Megérte lefagyasztani a fát néhány éjszakán keresztül.
Kukuc fiam és a nagy kajszi. Hegyvidéken, cúgos folyóparton is lehet immár korai virágzású gyümölcsöt termeszteni. Éljen a fizika! Na, hagylak benneteket, megyek, hogy üzemeljem be a hidrofort, mert az előrejelzés szerint a napokban fagyni fog.