Az a fajta turizmus, amit én ebben az anyagban népszerűsíteni fogok, nem mindenkinek való. Nem is akarom senkire ráerőltetni. Különbözőek vagyunk, nekem ez tetszik, másnak más.
Tisztában vagyok vele, hogy ahogy nő az életszínvonalunk, és nőnek az igényeink, ez a fajta nyaralás egyre inkább visszaszorul. És sokaknak visszatetsző, vagy egyesekben akár szégyenérzetet is kelt, mert túl csendes, túl egyszerű és túl olcsó, és a szegénység érzetét kelti. Semmi gond. Mindenki ott nyaral, és úgy, ahol és ahogy jól érzi magát. Vagy pedig nem nyaral, mert nincs pénze azt a színvonalat megfizetni, amiben jól érezné magát.
Sokan panaszkodnak, hogy egy udvarhelyi 2-3000 lejes fizetésből nem lehet a megélhetési költségek és mostani árak mellett annyit kispórolni, hogy elmenjenek a tengerre, nem hogy egy külföldi tengerpartra. Szerintem csak az igényeink nagyobbak, mint az életszínvonalunk. És túl sok felesleges tevékenységet, mondhatnám felesleges zajt akarunk megfizetni, mert úgy érezzük, hogy azzal lesz teljes az életünk. Kár a sok szenvedésért. Mi évek óta úgy megyünk a világ egyik leggyönyörűbb tengerpartjára nyaralni, hogy meg sem érezzük a költséget, alig kerül többe a nyaralás, mintha itthon töltenénk azt a tíz napot.
