Így néz ki az udvarhelyi bíróság budija

Fogadunk egy láda sörbe, hogy a bírók és az ügyészek nem ebbe a budiba járnak?

Van egy hely ebben a városban, ahova senki nem kívánkozik. A bíróság. Akár felperesként, akár vádlottként, akár tanúként kerülsz oda, idő és pénzpazarlás az egész. Ha kevésbé vagy szerencsés, az életed, az egészséged és az idegrendszered is rámehet. Ha nagyon szerencsés vagy, akkor csak a fél napodat kell elpazarolnod egy lerohadt váróteremben, kókadt arcú emberek között búslakodva.

Ha már a fél napodat ott töltöd a bíróságon, szinte biztos, hogy elkap a pisilhetnék. Ha peched van, pont úgy kap el, hogy lekésed a bejelentést, és lemaradsz a tárgyalásról, amire egész nap vártál. Pont így járt egy ismerősöm a legutóbb, mikor a bíróságon jártam. Mert az azért úgy eléggé követhetetlen, hogy épp melyik dossziénál tartanak, és épp melyik fog következni. Csak állsz ott és fülelsz, hogy hátha valami ismerős név hangzik el. A budiban pedig nincs hangszóró.

Tegyük fel, hogy épp utolért a bajod, annyira, hogy úgy döntesz, ezt már kínosabb lenne hazavinni, mint itt hagyni a sok bánattal együtt. Bemész a budira.

Az ajtót nem hogy bezárni nem tudod, de becsukni sem, nincs kilincs. Hónapok, évek óta le van törve ez a kilincs, időtlen idők óta. Sebaj, férfi vagy.

Az az érzésed, hogy férfibudiban vagy, mert rögtön ott egy piszoár. Nekiveselkedsz, elkezded engedni. Egyszer csak ott áll melletted egy cigányné, és néz. Láthatólag kellemetlenül érzi magát. Te kérsz bocsánatot. Nem hallottad, hogy bejött. Nem is hallhattad, mert nyitva volt az ajtó, még a kilincset sem kellett lenyomnia.

Rájössz, hogy ez egy uniszex budi, tényleg nem volt kiírva rá, hogy férfi vagy női. Sebaj, férfi vagy, pisiltél már az út szélén is. A nő is rájön, hogy nem muszáj téged néznie, elhalad tőled fél méterre, és bemegy a vécékagyló részlegre. Megkönnyebbülsz, sokkal könnyebb szívvel csöpögteted le az utolsó cseppeket.

Kezet mosnál, mert úgy tanítottak. Szappan sehol. A folyékony szappan tartóját évek óta szemetesnek használják, jobb szemetes hiányában. Felmerül a kérdés, valaha egyáltalán volt szappan ebben a tartóban? Te nem láttál soha.

Törülköző? Hogyne, hogy leszakadjon tőle a törülközőtartó!

Kéztörlő? Budipapír? Álmodsz? Egy ilyen világban, ahol a globális felmelegedés uralkodik, te képes lennél fákat kivágatni, hogy a szőrös fenekedet törölgessed? Te velejéig bűnös, te! Nem hiába hívattak téged a bíróságra, romlott fajzat!

Megérdemelnéd, hogy megbotolj a felszakadozott padlócsempében, és fejjel nekiess a falnak, hogy szotyogjon rád a felpattogzott vakolat.

Az.

Gamat és ócska minden. Fogadunk egy láda sörbe, hogy a bírók és az ügyészek nem ebbe a budiba járnak?

Kimész. Undorodnál megfogni a kilincset, amit mindenki mosatlan vagy félig mosott kézzel megfog, de szerencsére ez a veszély nem áll fenn, nincs mit megfognod. Lásd az első képet.

Kívülről nem mered becsukni az ajtót, habár kívül van kilincs. De ha te becsukod, mi lesz szegény nénivel, ha bent reked? Mert bentről nincs kilincs. Igaz, dörömbölhetne, és a szolgálatot teljesítő csendőrök kiszabadíthatnák. Poénos lenne? A váróteremben kókadó sok szomorú arcból egy-kettő legalább elmosolyodna?

Na szóval, kimész a budiból. A budiajtó egyik oldalán a fenti kép fogad. A másik oldalán a lenti.

A falon egy régi reklám: În caz de corupţie spargeţi tăcerea. Már csak egyik sarka a tartja, a többi lerohadt. Szerencse, hogy ez a város csendszerető, senki nem akar hangoskodni. És természetszerető is, így már vakolni sem kell. Aki megy a bíróságra, vigyen egy cserepes virágot a bírónőnek. Minél nagyobbat, hogy takarjon.

Így néz ki a fal az előtérben. Nyilván, nem a bírók és az ügyészek koszolták össze, hanem az álldogáló emberek, haragudhat is a vezetőség rájuk. Nemrég a kórházban is ugyanezzel a jelenséggel találkoztam, ott a pácienseket hibáztatták, hogy amíg sorukra várva álldogálnak a folyosón, összekenik a lábukkal a falat. Én akkor is azt kérdeztem, miért kell a betegeknek órákon keresztül lábon állni a folyosón? És most is azt kérdem itt a bíróságon: miért kell órákon keresztül feleslegesen álldogálni a váróteremben?

Értem, hogy nem tudják előre kiszámítani, hogy melyik tárgyalás mennyit tart, de azért valahogy nem lehetne csoportosítani óránként tízesével-húszasával, hogy ha a tied az ötvenharmadik ügy a listán, akkor ne hívjanak reggel fél kilencre, s ülj ott 5 órát hiába? A múltkor, mikor Séra tárgyalására várakoztam, kiolvastam ott egy százoldalas könyvet, olyan későn került sorra az ügy. Hogy lehet az, hogy húsz éve, mikor érettségiztem, a szóbeli érettségire, amiről senki nem tudta, hogy mennyit fog tartani, mégis tudtak adni egy hozzávetőleges időpontot? Hogy ha arra az időpontra odamentél, akkor max. egy órát kellett várnod, s sorra kerültél. Nem hívták reggel nyolcra oda azt, aki csak délben kerül sorra.

Lehet, hogy van valami logikája, hátha valaki elmagyarázza nekem: mi a poén abban, hogy azt sem lehet megnézni sehol előre, csak a helyszínen reggel, hogy a téged érintő ügy hányadik lesz aznap? Nem elég fejlett a számítógépes technológia még ehhez?

Állsz ott az előtérben órákon keresztül, s azt sem tudod, hogy hol tartanak épp, támasztod a falat. Egy számlálót nem képesek ezek kirakni, hogy tudjad, épp hányasnál tartanak, elmehetsz-e még egy cigire, vagy nem.

Őszintén, mennyibe kerül egy veder diszperzit és egy munkásnak a két órás bére, hogy nyomjon egy réteget erre, hogy ne látsszon a sok lábnyom a falon?

A cégtábla. Ugyanolyan szétrohadt, szétrepedezett.

A bíróságon zajló jogi munkáról nem szeretnék ma sokat beszélni. Egy ügyvéd ismerősöm szerint családias, odafigyelő hangulatban zajlik a munka itt ezen a bíróságon, más bíróságokhoz képest. Nem tudom cáfolni állítását, mert nincs akkora tapasztalatom, mint neki. Fogalmam sincs, hogy máshol mi lehet, én csak annyit tapasztaltam, hogy az eddigi ügyeim során ugyanazt az emberek iránti odafigyelést és törődést tapasztaltam, mint a budiban. Ugyanazt a családias hangulatot, hogy szépen fogalmazzak.

Ugyanazzal a szájízzel távoztam a tárgyalóteremből, mint a budiból. Nem csak én. Nem csodálkozom, hogy a legtöbb ember, akivel találkozok terepen, panaszkodik nekem, hogy az igazságszolgáltatás nem a becsületeseket, hanem a tolvajokat és a gazembereket védi. Egyik kedvenc ügyvéd ismerősöm szokta nekem mondani, mikor panaszkodom neki: a bíróságon jogot szolgáltatnak, nem igazságot. Minden bizonnyal igaza van. Hiszek neki, mert jó ügyvéd.

Ezzel a képpel búcsúzom, ez Bukarestben készült, ugyancsak bíróságon. Köszönöm a kép szerzőjének. Ajánlanánk az udvarhelyi bíróság vezetőségének figyelmébe. Vajon, illik arra hivatkoznunk, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő?

Címkék:
Kattints a hozzászólások megjelenítéséhez

Korábbi képriportok