Felmentem Csíkba, hogy elvegyem a sajtóakkreditációmat a pápalátogatásra. Mert nyilván, nem lehet felvenni aznap, hogy nehogy megússzuk olcsón, hanem csak azelőtti két napon, hogy minél többször kelljen felmenjünk Csíkba. Nyilván, csak Őszentsége biztonságának érdekében. És a megjelölt napokon is csak 13 és 15 óra között, hogy nehogy normálisan haza tudjam vinni a gyerekeimet az iskolából.
Tépettem, mint az őrült, sikerült felérnem időben, elvettem az akkredet, és meghallgattam, hogy ez arra jó, hogy reggel 7 és 9 között beülhetünk vele a sajtószektorba, ami elég közel van a pápához, és nem mozdulhatunk onnan ki délutánig. Bezárnak oda. Nyilván, Őszentsége biztonságának érdekében. Egész életemben erre vágytam, hogy be legyek zárva egy napra egy pápaközeli karámba. És ne tudjak fotózni az emberek között egy ekkora rendezvényen. Én szeretem ezt a pápát, megnézném őt közelről, de a munkámat is szeretem, és nem tudom úgy végezni, ha be vagyok zárva a pápa mellé.
Megköszöntem az akkredet és az információkat, majd kimentem Somlyóra, mert kollégáim javasolták, lőjek pár képet az előkészületekről is.
A kegytemplomnál olyan hangulat fogadott, mint egy román katonai bázison. Egyenruhás katonák úgy mászkáltak gépeikkel a kolostorban, mintha otthon lennének.
A templomot szépen kidíszítették műanyaggal. „Íme az úr szolgáló leánya. Isten hozta Szentatyánk Csíksomlyóra!” Katolikus vagyok, de ejsze hiányoztam azon a hittanórán, mikor erről volt szó, ezért nem értem, mit jelent klerikális körökben, ha egy férfit lelányoznak. Ez valami magasztos dolog?
A templom elé egy rögtönzött oszlopra egy profi térfigyelőt állítottak, és egy lesötétített ablakú csendőrdubából figyelőznek a tavaly augusztus óta nagy közkedveltségnek örvendő embertársaink. Somlyón több helyen is látni ilyet felszerelve, utcasarkokon, stratégiailag fontos helyeken. Ferenc pápa boldogan mosolyog a templom ablakából: „Téged is várlak Csíksomlyóra 2019. június 1-jén!”
Amint gyalogolok ki a nyeregbe, helikopter köröz folyamatosan felettünk.
A csíksomlyói új román katonai támaszpont bejáratánál díszeleg Borboly Csaba új székely kapuja. Innen már nem engednek tovább a csend őrei, ez már a marhakarámos zóna kezdete.
Íme, a bizonyíték, hogy ezt nem a román katonák állították fel előbb. Mostanság így szokás az állíttatót felírni a székely kapura, nem a tükör alá. Az előző képen látszott, a kapu tükre úgy van hagyományosan kialakítva, hogy oda lakatokat lehessen akasztani. Arra az esetre, ha esetleg egy ortodox beton kaput építenének román testvéreink valamikor, akkor felrakunk három székely lakatot a székely kapura, s meg van oldva a dolog.
A megyeházán, miután felvettem az akkredet, összefutottam egy ismerőssel, aki szombaton a VIP-karámban fog üldögélni, a pápához közvetlen közel, de nincs jó véleménnyel a pápalátogatásról. Ne legyen igaza, mondja, de ő úgy látja, hogy 10-15 év múlva majd úgy fognak jönni a románok a búcsúba, hogy ők 110 éve ide járnak. És ez a pápalátogatásnak lesz köszönhető.
Az egész terület karámosítva van. De nem csak azért, hogy Ferenc pápa nyájának tudjon nevezni minket, hanem főleg azért, hogy Krisztus földi helytartója nehogy életét áldozza bűneink megváltására. Hiába van tele a biblia azzal, hogy „Ne féljetek!” A bibliát már úgy írták, hogy a népnek szóljon, ne a vezetőknek? Pont, mint a tízparancsolatot? Vagy nem úgy írták, csak akkor még nem tudták, hogy ezer év múltán ilyen vezetőink lesznek? Lehet, hogy Krisztus tanításaikor is karámba terelték kétezer évvel ezelőtt a nyájat, s nem engedték kijönni őket az esemény végéig? Lehet, hogy Krisztus sem volt olyan, mint amilyennek mi tiszteljük, csak jó volt a PR-ja? Ejsze nem, reméljük, hogy nem.
Az úgy somlyói Hollywood-felirat. Azt jelenti a latin szó, hogy könyörületesség, részvét, szánalom. Az ember nem is gondolná, hogy ők is érzik, mennyire szánalmas, amit itt művelnek. Persze, lehetne ezt másképp is látni, sokkal pozitívabban. Nem muszáj ezt úgy felfogni, mint egy vatikáni láger, hanem inkább mint egy lehetőség. Lehet dicsérni a szakembereket. És lehet azt mondani, hogy már ez is egy komoly tudományág, hogy hogyan tartsd távol az embereket a szeretett vezetőiktől.
Így néz ki az új román katonai támaszpont a csíksomlyói nyeregben. Katonai sátrak a Kis-Somlyó csúcsán (a kép felső felében), katonai teherautók a nyeregben, lépten-nyomon csendőrök és katonák. A nagy kivetítőt kivéve az összes led-falon egy olyan film megy folyamatosan, amiben katonai helikopterek üldözik egymást, és az egyik lelövi egy rakétával a másikat, amelyik felrobban. Amúgy semmi köze a filmnek a román hadsereghez, de jól kiegészíti a hangulatot. Végigtekintve a réten, egy román katonai bázis és egy vatikáni láger hangulata ötvöződik a szent búcsújáróhely szelídségével és csendességével.
A román katonákról, a hagyományok megőrzéséről és főleg a keresztekről még eszembe jut egy másik történet is, ami most zajlik, de nem mondhatom meg, mire gondolok, mert nincs rá engedélyem a megyei tanács elnökétől, és az övé a privilégium, hogy erről beszélhessen.
Fent a Kis-Somlyón, a Salvator-kápolna és a Szenvedő Jézus kápolna mellett álcázott katonai sátrak állnak. A kápolnákhoz sem szabad közel menni, mert, mondja az őrzésre kiparancsolt katona, „avem aparatură în cort”. Hogy milyen elektromos felszereléseik vannak a sátorban, nem tudom. Azt sem, hogy miért ide kellett ezeket felszerelni, a kápolna mellé, ami sokak szerint a búcsújáróhely fontos energetikai pontja. Nem szeretem a konspirációelméleteket, de abban biztos vagyok, hogy ha bármikor máskor felállítottak volna ide pár román katonai sátrat „aparaturával”, óriási botrány lett volna belőle. Most így kuss van. A román katonaság a pápa jóbarátja, s ugyebár nem sérthetjük meg a pápát mint vendéget.
Nem szeretné senki megsérteni a pápát, és mindenki örül, hogy jön, köszönjük, hogy hoz aranyrózsát Máriánknak, meg minden, de azért szinte mindenkinek van valami felrónivalója ezzel a pápalátogatással kapcsolatban, nem olyan általános népöröm ez a pápalátogatás, mint amilyen lehetne. Mi az, hogy nem volt jó neki a hármashalom oltár és letakartatta? Mi az, hogy nem pünkösdkor jön? „Ha meg akarsz tisztelni valakit, és elmész az ünnepére, akkor az ünnep napján mész el, ugye, és nem előtte egy héttel?” – kérdi ismerősöm. Sokan ennél is durvábbak, felháborodottabbak. Mi az, hogy nekünk ez az anti-pápa jutott? Miért pont ez a migráns-pápa? Fáj nekem, hogy így beszélnek a pápáról, de az is fáj, hogy egy szaros pápalátogatás miatt olyan lett egész Székelyföld, és főleg Somlyó, mint egy háborús övezet. Itt, nálunk Udvarhelyen is tízpercenként elrepül valami harci gép fölöttünk, pár napja katapultáltak is itt a repülőből, lehet, hogy nincs a kettőnek semmi köze egymáshoz, de azért furcsa ez a fokozott erőfitogtatás itt az elmúlt egy héten úgy, hogy előtte évekig csend volt.
S aztán ez a baromhizlalda jellegű bekarámozása a hívőknek, ez több a soknál. Ez már a gusztustalanság határát súrolja. Vagy az emberi mizéria húrjait feszegeti, hogy maradjunk a misericordia-nál. A pápa is egy ember, miért fontosabb ő több százezer embernél, kérdik jogosan egyesek. A „miserico” az latinul nem mizériást jelent? Mindettől függetlenül, én szeretem Őszolgálóleánya Ferenc pápát és kívánom, hogy jól sikerüljön a holnapi miséje. Adja Isten, hogy ne essen az eső, hogy a marhák ne ázzanak el. Nem tudjátok, hol lehet kapni jó esernyőt Udvarhelyen?
