Tessék, tessék, hazajött a Míves Emberek Sokadalma, sziporkázott, zsibongott a székely támadt vár romjai közt az embersereg. Volt ott míves, hímes termék, jó zene, nagy tánc, babasátor, gyerekprogram, gólyalábas, mesemondó, mesterségbemutatók, előadások, bor és kolbász, szép viseletek, értékes emberek, jó hangulat. 

A nagy találkozások rendezvénye nagykorú lett, s bár kamaszkorát nehezen viselte, benőtt a feje lágya, méltósággal érkezett vissza szülővárosába.

A pénteki egész napos konferencia után két nap vásár és programsorozat várta az érdeklődőket. A konferencia címe Valódi értékeinkért: kézművesség és népművészet, a megújulás és együttműködés lehetőségei volt.

Szombat reggel elkezdődött a vásár, és a hőség meg a világjárvány ellenére visszatértek az ismerős arcok, ellátogatott az új generáció is, megtelt élettel a sokadalom. Lőrincz Zsuzsanna és az Artera Alapítvány mellé csatlakozott Czirjék Katalin, mint fesztiváligazgató, a Hagyományőrzési Forrásközpont is jócskán kivette a részét a szervezésből, és a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal is támogatta a rendezvényt. A szervezőkkel készített interjúnk ide kattintva elérhető.

A megnyitón Bíró Barna Botond, Gálfi Árpád, Bartalis Izabella és Czirjék Katalin beszédei után átadták az Artera Díjat, amit idén Kolumbán Imola, az alapítvány kezdetétől nyújtott segítségéért, és Dávid Alpár viseletkészítő, kiemelkedő szakmai tudásáért kapott.

Mindkét nap egyik fénypontja volt a Vaga Banda gólyalábasok előadása. Bár az ég felé nem szívesen nézett az ember a nagy hőségben, az óriás bábokért érdemes volt egy kicsit megvakulni. 

A gyerekeket és szüleiket a sportpályán állandó programokkal várták. Az Udvarhelyszéki Anyák sátrában szoptatási és hordozási tanácsadó is segítette az érdeklődő anyukákat, lehetett hordozóeszközt is kölcsönözni a helyszínen. Szombaton Lukács Gabriellával mondókáztak a legkisebbek.

Ezen kívül népi játékokat, különböző kézműves foglalkozásokat, íjászatot próbálhattak ki a gyerekek. Volt mesemondás, bábelőadás, sütés-főzés, mókázás. 

És volt, aki minden Míves Emberek Sokadalmán részt vett, mióta létrejött a rendezvény. Szabó „Bimbi” Erzsébet jókor volt jó helyen, véletlenül találkozott a csuhéval, a szobrok azután kezdtek készülni, mikor a konyhapolcon felfedezte a szegfűszeget. „Életem legszebb teljében voltam az első Míves Emberek Sokadalmán, akkor népszokásokról készítettem szobrokat. Nekem az a legemlékezetesebb, én Udvarhelyre mostmár úgy tekintek mintha szülővárosom lenne, habár kézdivásárhelyi vagyok, de az emberek itt is meleg lelkűek, közlényekek, itt a MES-en mi egy nagy család vagyunk. Én már nem is járok nagyobb rendezvényekre, ez a családias hangulat megfizethetetlen, és nem sok helyen van.”

A fesztivál területén folyamatos mesterségbemutatót tartottak a kézművesek az érdeklődöknek, az igazán kíváncsiak (és bátrak) ki is próbálhatták a helyszínen a mesterségeket.

Az esti szórakozást idén a Legato, Riverenza, Lelkes, Kedves, Tokos zenekar, és utolsó este Koszika & The HotShots szolgáltatta.

Czirjék Kati fesztiváligazgató szerint „Erdélyben nem volt még ilyen népes rendezvény, átlagban napi 2.000 ember megfordult, tehát ez azt jelenti, hogy itt hatalmas nagy igény volt arra amit mi kínáltunk, egyrészt az értékekre, másrészt arra, hogy találkozzanak egymással az emberek. A kézművesek elégedettek voltak, volt, akinek nagyon sok eladása volt, volt olyan is aki egyáltalán nem adott el. Egy része eleve azért jön, például akiknek nagy értékű tárgyai vannak, hogy a köztudatban maradjon, de idén még nekik is volt eladásuk”.

Lőrincz Zsuzsánna még fontosnak tartotta kiemelni, hogy a polgármesteri hivatal műszaki igazgatóságának a műhelycsapata nagyon nagy segítség volt nekik, és nagyon hálásak érte, mert “vannak olyan dolgok, amit nem lehet pénzben megfizetni, az a kedvesség, igényesség, pontosság megfizethetetlen”.

„Ha mindenki felismeri benne az értéket, és a lehetőséget, akkor lesz jövőben is MES!” – válaszolta Czirjék Katalin arra a kérdésre, hogy jövőben is megszervezésre kerül-e a rendezvény.

Az eseményről készült galériánk: