Tűzpróba-sorozatunk korábbi interjúiban több alkalommal is szó esett arról, milyen meghatározó szerepet játszik a csíksomlyói roma közösség életében a vallás és a hit.
Simon Ferenc és Rostás János – mindketten annak a pünkösdista gyülekezetnek a pásztorai, amelyhez mások mellett a somlyói közösség tagjai is tartoznak. Simon Ferenccel és Rostás Jánossal Csíkszeredában, a Tavasz utcai imaházban beszélgetett Márkos Tamás fotóriporter, önkéntes.
Házról házra mentünk, ott imádkoztunk, ott tartottam istentiszteleteket
Simon Ferenc szülőfalujában, Csíkmindszenten él, itt indította el a cigánymissziót 2005-ben. Úgy fogalmaz, „az első megtértek, a gyülekezet ősöreg tagjai” is többnyire csíkmindszentiek.
Meséljen kicsit a gyülekezet és az imaház történetéről.
Magyarországon dolgoztam, ahonnan 2005-ben jöttem haza, és akkor kaptam megbízást, hogy vállaljam el ezt a cigánymissziót. Akkor még a baptista gyülekezetbe jártunk mindannyian, az első megtértekkel együtt.
Simon Ferenc a Tavasz utcai imaházban. Fotók: Márkos Tamás
Nagyon gyorsan gyarapodtak, egymás után tértek meg. Kezdetben egyedül mentem, később aztán János testvér is megtért, azután együtt mentünk a cigány családokhoz a környékbeli falvakba. Házról házra mentünk, ott imádkoztunk, ott tartottam istentiszteleteket.
Amikor már annyi tag összegyűlt, akkor megszerveztük az első keresztséget is, az első alámerítkezési ünnepséget. Székelyudvarhely felé, ahogy megyünk, van az Olt hídja, ott volt a keresztség, ott volt megkeresztelve 37 személy, és így indult el a gyülekezet.
A somlyói testvérekkel inkább János testvér foglalkozott többet. Most már azok a zenészek, akik dicsőítik a dicsőítő csoportot, mind somlyóiak, s ügyesek.
Milyen szerepet játszik a somlyói romák életében a vallás? Mennyire fontos számukra? Úgy látom, hogy elég sokan a közösségből ide tartoznak, ide járnak az imaházba.
Látom én is, hogy nagyon szívvel-lélekkel jönnek és dicsőítik a Jóistent. Igazi megtérés van az ő szívükben és nagy változás van az ő életükben.
Rendbe jött a civil életük, a családjuk rendbe jött, szépen rendezik magukat, dolgoznak, már nincsenek abban a szegény sorsban, mint ahogy voltak, már egészen megváltozott az életük.
Már kocsit is tudnak venni maguknak, a lakásuk szépen be van rendezve. Nagy a változás, ez el van ismerve megyei szinten, magas szinten, prefektustól elkezdve rendőrség és mindenki tisztelettel van és elismeréssel.
Önnek pásztorként milyen üzenete lenne azok számára, akiknek bármiféle előítéletei, fenntartásai vannak például a tűzeset kapcsán a somlyói közösséggel szemben?
Én nagyon értékelem az összefogást a magyarok részéről. Amikor megtörtént a tűzeset, nagyon összefogtak a magyarok, egy nap alatt annyi minden összegyűlt, hogy már a sportcsarnokban nem is fért. Ágyneműtől elkezdve élelmet, mindent odaadtak.
Tehát a magyar közösség részéről, a város részéről és a környék részéről nagy volt a fellendülés és a segítség, nagyon sokat segítettek. Viszont voltak olyanok is, akik elítélték ezt. Üzenem azoknak is, akik elítélték, hogy el kell fogadjuk egymást úgy jóval, mint rosszal.
A cigány közösség a társadalomnak egy háttérbe szorított közössége volt. Mi most azt akarjuk, abban igyekszünk, hogy ez a különbség eltűnjön, ők is beilleszkedjenek a társadalomba úgy, mint egy hasznos állampolgár ebben a városban és a környéken. Sajnos még nem jutottunk el oda, de lassan-lassan haladunk előre, ebbe az irányba haladunk.
Az emberiségnek legnagyobb százaléka értékeli ezt a munkát (a roma közösség megsegítését célzó küldetést – szerk. megj.) és örvendenek ennek, de mindig nem lehet az, hogy mindenki száz százalékban jó legyen vagy száz százalékban értékelje ezt a munkát. Vannak ellenségek is, viszont a többség mellettünk van.
A legfontosabb, amit szeretnék mondani, hogy szűnjön meg ez az előítélet egyház és egyház között, keresztények és keresztények között, mert mindannyian Istent keressük, mindenki a maga módján.
Sem katolikus, sem református, sem evangélikus, sem a történelmi egyházak, sem a neoprotestáns egyházak ne legyenek konfliktusban egymással, ne ítéljék el egymást, mert mindegyiknek van egy doktrínája, van egy alapszabálya. Értékeljük egymást Isten szemszögéből nézve, mert Isten azt akarja, hogy mindnyájan üdvözüljünk.
Nem fogja senki Isten országában vinni a zászlaját, hogy én katolikus voltam, én református voltam, én ilyen hívő voltam, én olyan hívő voltam. Isten országába csak Isten gyermekei fognak bejutni, azok, akik Jézus Krisztust befogadták az ő szívükbe.
Én hiszem azt, hogy minden egyes egyházban vannak Istennek gyermekei. Ezért mondom azt, hogy a békességet keressük, a szeretetet keressük és egymást tiszteljük. Ha egy helyre akarunk jutni – mert mennyország csak egy van –, akkor egymást kell szeressük, tiszteljük és elfogadjuk.
Azzal a hittel, amilye van, mindenki úgy higgye az Istent és úgy imádja, ahogy neki jólesik, de ne ítéljük meg egymást.
Nekem az a kötelességem, hogy mindenkiért imádkozzak
Rostás János, a Hargita megyei Roma Párt elnöke és a Hargita megyei pünkösdisták pásztora Simon Ferenccel együtt végzi a cigánymissziót. Úgy fogalmaz, hálás azért, hogy Isten nagy ébredést adott a romáknak, meg tudtak térni, azt az utat tudták választani, „amit Jézus Krisztus mondott, hogy elmegy és előkészíti nekünk, hogy ahol ő van, mi is ott legyünk”.
Meséljen kicsit a somlyói közösségről és a pünkösdista gyülekezetről.
Nagyon sokan megtértek, nagyon sokat alámerítettünk Simon Ferenccel, vele kezdtük el ezt a munkálatot. Az Olt vizében keresztelkedtünk meg, az első keresztelkedők mi voltunk.
Rostás János a Tavasz utcai imaházban
Egyszer nagy betegség történt Somlyón, páran annyira elbetegedtek, hogy a kórházból kicsit kiengedték őket és azt mondták, amit kérnek, adják meg nekik. Miután engem megcsengettek estefelé, elmentem náluk imádkozóba. Hálát adok a Jóistennek, hogy nyomban meggyógyította őket.
Aztán nagy ébredés volt Somlyón, megtértek a romák, közel vannak az Úrhoz. Örvendek azért, mert ez a munkálat nem tőlem van, ez az Istentől van. Isten segítségével és a Szentlélek segítségével sok romát megtérítettem, alámerítettem, sok áldást csináltunk és gyógyulások történtek ebben a gyülekezetben.
Szeretném azt, hogy ne csak a romák között legyen ez a nagy ébredés, hanem legyen meg minden nemzetben. Mi itt a magyarok között lakunk, de hálát adunk a Jóistennek, hogy tiszteletben tartanak minket, nincsen problémánk.
Milyen változásokat lát a közösség életében a vallás gyakorlásának hatására? Meséljen kicsit arról is, milyen vallás a pünkösdizmus.
Ez a vallás nagyon szigorú. Egy vallásban sem változott a tíz parancsolat, de mi, amennyire, tudjuk, be is tartjuk.
Járok más megyékbe is, de ez a vallás itt, Hargita megyében, nagyon sok romát megtérített. Nem lopnak, nem isznak, nem verekednek. Bizonyosságot tudok tenni, hogy Somlyón is, Mindszenten is, más községekben és falvakban is, akik megtértek és elfogadták ezt a vallást, őrizkednek pálinkától, szivartól, lopástól, verekedésektől.
Ez nagy ajándék az Istentől, mert Isten adta nekünk, romáknak, cigányoknak azt, hogy ennyire meg tudtunk változni. Bizony, volt elég nagy problémám nekem is, de hálát adok az Istennek, hogy ad nekem annyi erőt, hogy most már a Hargita megyei Roma Párt elnökeként is tudom vezetni őket.
Milyen nehézségekkel szembesül most a somlyói közösség? Milyen támogatásra, segítségre lenne szükségük?
Megkapták ugye a konténereket, miután leégtek a házaik. Most arra van legjobban szükségük a somlyóiaknak, hogy onnan, a konténerekből emeljük ki őket, hogy éljenek ők is normális életet.
Szeretném, hogyha az elöljárók segítenék valamilyen lakással őket, mert az a konténer megy egy darabig, de aztán elrothad, és akkor nem lesz, ahol lakjanak.
Építsünk házakat mindegyiknek, akinek leégett a háza. Nagyon jó volt ez a segítség a konténerekkel, de én járok oda imádkozóba, és látom, hogy megjelenik a penész, kezd rozsdásodni, télen pedig nagyon hideg. A penész a legveszélyesebb az egészség szempontjából.
Milyen üzenete lenne azok számára, akik bármilyen okból előítélettel vélekednek a somlyói közösségről?
Imádkozunk érettük, hogy ők is térjenek meg, mint mi, és kössenek szövetséget az Úr Jézus Krisztussal, mert közel van az Úrnak az eljövetele. Nagyon-nagyon örvendek és nem tudok elég hálát adni a Jóistennek, hogy mennyire munkálkodik, hogy nem csak Hargita megyében, hanem mindenütt mekkora nagy ébredés van a romák között.
Én szeretném azt, hogy a magyarok is térjenek meg. Nem akarok én senkit gyalázni, nem akarok senkit elítélni, nekem az a kötelességem, hogy mindenkiért imádkozzak. Mindenki térjen meg abból a rosszaságából, amiben rengetegen vagyunk, hogy egymást elítéljük. Ahelyett, hogy egymást elítélnénk, imádkozzunk egymásért, hogy az Úr Jézus bocsássa meg a bűneinket.
