Török és magyar önkéntesek tanítják angolul a kicsiket és a nagyokat egy egész évig.
A szerző fotói.
Nyilvánosság elé állt az a négy fiatal, aki idén augusztustól költözött Székelyudvarhelyre, hogy önkéntes munkájával segítse a helyi közösséget, és közben ők maguk is tanuljanak a mi kultúránkról.
Ketten Törökországból, ketten pedig Magyarországról érkeztek az Udvarhelyi Fiatal Fórum meghívására, pontosabban az általuk kezdeményezett projektre, amely az Erasmus+ programon belül működő Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) nevet viseli.
Zsuzsi, Merci, Esra és Gökhan fő tevékenysége az önkéntesszolgálatuk során, hogy nonformális oktatási módszereket használva segítsenek az itteni gyerekeknek és fiataloknak az angol nyelv elsajátításában. Ezért heti négy alkalommal látogatnak el egy-egy napközibe vagy középiskolába foglalkozásokat tartani, emellett nemrég indították az angol nyelvű társalgási klubot, amely mindenki számára nyitott, aki gyakorolni, fejlődni, vagy ismerkedni szeretne.
Kik ők?
Hajdú Zsuzsanna Békéscsabáról jött, épp befejezte a középiskolát, és utána úgy döntött, hogy eljön egy évre ide, Erdélybe, amíg eldönti, hogy hová menjen továbbtanulni. „Úgy gondoltam, ez egy jó lehetőség tapasztalatot szerezni” – fogalmazott.
Ugrósdy Mercédesz Flóra egy balatonfüredi lány, frissdiplomás mezőgazdasági biotechnológus. Az egyetem után, de még munkába állás előtt szeretett volna kipróbálni valami mást, ezért döntött az önkénteskedés mellett – mesélte. Erdély számára nem újdonság, volt már itt cserediák, és imádja az itteni tájat, a természetet, és mentalitást. Szerinte az emberek egyszerűbbek, nyitottabbak és lazábbak, mint Magyarországon.
Esra Uz már Törökországban is végzett önkéntes munkát, és szerette volna magát kipróbálni egy idegen országban is. Mielőtt ide jött volna, semmit nem tudott Erdélyről, de most már otthon érzi magát – mondta. Szerinte sok a hasonlóság a magyar és a török kultúra között, de azért a jó török konyhát nagyon hiányolja.
Esra, és a szintén törökországi Gökhan Kırca egyébként ugyanazon az egyetemen végeztek, egyikük ipari-, másikuk gépészmérnöknek tanult, és mindketten szerettek volna egy kis kalandot, mielőtt dolgozni kezdenének a szakmájukban. Gökhan egy hárommilliós nagyvárosból érkezett, ezért neki újdonság az udvarhelyi társadalom. Itt mindenki mindenkinek a barátja, vagy ismerőse, ha valami problémád van, biztos akad valaki, aki segít – fogalmazott.
És mit csinálnak?
A fiatalok egy közös lakásban élnek, akár egy család. Felfedezték már az udvarhelyi szórakozóhelyeket, és örülnek, hogy a péntek esti buli nyugodtan kihúzódhat szombat reggelig. Amikor idejük engedi, szívesen kirándulnak, voltak már Szebenben, Brassóban, Bukarestben, a Transzfogarason, Krajován, a Gyilkos-tónál, múlt héten pedig az Egyeskőnél túráztak.
Hétközben pedig a Kipi-kopi, a Villanytelepi és a Zsibongó napközikben tartanak angol nyelvű foglalkozást, de szeretnék kiterjeszteni ezeket a kis-és középiskolákra is. Csütörtök esténként fél 7-től pedig mindenkit várnak az Uff irodájában tartott English Club-ba, ahol különböző témák mentén folynak az eszmecserék.
A fiatalokkal csütörtök esténként, vagy az UFF más rendezvényein biztosan össze lehet futni, nyitottak és mosolygósak, és aranyos akcentussal mondják, hogy: Köszönöm! Az uff.ro-n pedig havonta beszámolót írnak az élményeikről.