És hogy örültek neki a nagy barna szemű manócskák! A szeptemberben gyűlt adományokat kézbesítettük, mosolyt kaptunk cserébe.

Fotó: SIMÓ VERONIKA

Miután közel egy hónapig gyűjtögettük és ugyanannyi ideig őrizgettük, csütörtökön végre átadtuk a tőletek, aranyszívű olvasóinktól kapott adományokat a Budvár negyedi gyerekeknek. Legalábbis egy részét.

Nektek hála, rengeteg játék és ruha gyűlt össze, ezért különválogattuk a kicsiknek, vagyis az ovisoknak és a nagyobbaknak, az iskolásoknak való dolgokat. Elsőként a Ficánka napközihez tartozó, a régi Ucecom épületben működő ovit látogattuk meg.

Az épület kívülről nem egy csodák palotája,

kicsit rozoga a bejárati ajtó, ridegek a folyosók, de a Fecske csoport termében azért van móka és kacagás, annak ellenére, hogy a berendezése nem olyan modern, mint a többi óvodáé, nyomokban még 80-90-es éveket tartalmaz.

Az ajtó előtt először a 12 éves Jánoskával találkozunk, ő már nem óvodás, csak az édesanyjának segít a takarításban. Minden nap. Az ő feladata a folyosó feltörlése. Gyakorlott mozdulatokkal, vidáman végzi a dolgát.

A teremben egy asztal körül ülnek épp a csöppségek, rajzolgatnak valamit, és kíváncsi, kicsit gyanakvó tekintetekkel fordulnak felénk, ahogy belépünk.

Most többen is hiányoztak a csoportból, egyeseknél a vakációs hangulat ütött be korán, másokat a nátha marasztalt otthon, de olyanok is vannak, akik általában a tiszta ruha hiányában inkább nem mennek az oviba. Ezért is volt szükség az őszi angyalok segítségére, hogy könnyebben kezdődhessen a tanév ezeknek a gyerekeknek.

Amikor az óvónénik elmondják, hogy miért jöttünk, már kicsit bátrabban mosolyognak, hálából el is énekelik a Hull a szilva a fárólt, és csak utána bontják ki az ajándékokat.

Az ovisoknak főleg játékokat vittünk,

egy zsáknyi plüssállatot, mindenféle építőkockákat: puhát és keményet, kirakóst, kicsi- és kicsit nagyobb vonatot, Bogyó és Babócás fakockákat, nagyon sok házi- és vadállatfigurát, játékgitárt, mesepárnát, de akadt még számukra is jópár ruhadarab, ovis hátizsák is.

Az öröm határtalan, nem is tudják, melyiket csodálják meg először, a síneken futó vonat mindenkit lenyűgöz, de a puha plüssök is vonzóak, a kislányok azt sem tudják, melyiket ölelgessék meg jobban.

Az óvónénik szétválogatják a ruhákat, mindenki megkapja a neki megfelelőt, és egy-egy játékot is magukkal vihetnek. Nehéz kiválasztani, de megszületnek a kedvencek, és arra már az anyukák is szállingózni kezdenek a csemetéik után, hogy hazavigyék őket.

A játékok visszakerülnek a dobozokba, bőröndbe, hogy a vakáció után ismét előkerülhessenek, Istvánka az utolsó, aki körbehúzza még párszor a guruló csigát a szőnyegen, majd a helyére teszi, és indul haza ő is.

Mi pedig feltöltődtünk mosollyal és szeretettel, legközelebb a Caritas Budvár negyedi délutáni iskolájába megyünk az adományok másik felével. Már alig várjuk!