A képet a szerző, Miklós Alpár bocsátotta rendelkezésünkre, tablókép, Elekes Csaba készítette 2016-ban.
Cseresnyés Attila matematika–fizika szakos tanár, iskolaigazgató, elöljáró volt. 1953-ban született Cseresnyés Ferenc parajdi származású, Felsősófalván szolgáló református lelkész második fiaként. Fiatal éveit itt, Felsősófalván töltötte. Pedagógusi pályáját Parajdon 1980-ban kezdte. „Egy kissé szorongva jöttem vissza nevelőnek volt nevelőim közé, amit még tetézett az igazgatói kinevezésem” – írja pályakezdéséről egy visszatekintésében. A parajdi iskolát igazgatóként 1990 júniusától (megszakítással) mintegy 25 éven át vezette; 2018-ban négy évtizedes tanári pályát zárt le.
Id. Cseresnyés Attila 2023. január 4-én hunyt el váratlan hirtelenséggel, temetése január 8-án volt a parajdi református temetőben.
Munkásságának súlyát nehéz felmérni.
Egyrészt, mert közösségben dolgozott. Beszédes, hogy írásaiban rendszerint többes számot használ, amikor a megvalósításokat veszi számba; és az is, hogy nincs olyan közleménye, amelyben ne fordítana figyelmet arra, hogy köszönetet mondjon a munkatársainak, segítőinek. Másrészt, mert eredményei jórészt latens munkának (szervezésnek, ügyintézésnek, pályázatírásnak) a gyümölcsei. Harmadrészt, mert szükséges, de hálátlan, sziszifuszi munkát vállalt, amikor a mindig amortizálódó és elavuló oktatási infrastruktúra jobbításának rugaszkodott neki, újból és újból. Negyedrészt pedig azért, mert a diákok lelkületének és világképének formálása olyan pedagógusi teljesítmény, amely nehezen ragadható meg.
Történetéből, mindezek ellenére, kirajzolódik: személye azok közé sorolandó, akik életük folyamán ténylegesen formálták e lokális világot, Parajdot – méghozzá annak javára. Az 1989-es rendszerváltással kezdődő új korszak első évében ült a parajdi iskola igazgatói székébe, ereje teljében (a harmincas évei közepén), és 25 éven át igazgatta az iskolát. Egyike azoknak, akik történelmi pillanatban vállalták a megújulás-megújítás (ugyancsak történelmi) felelősségét; egyike azoknak, akik nemcsak remélték a változást, hanem igyekeztek tenni is érte.
„1990. október 21-én az itteni általános iskola Cseresnyés Attila igazgató és a tanári kar csapatmunkája eredményeként felvette az Áprily Lajos nevet” – idézi fel egy 2022 decemberében közlésre került interjúban Csiki Zoltán. Valóban, ez volt az első jelentős esemény, amelyre az igazgatósága alatt sor került. E névadó ünnepség adott alkalmat az első személyes találkozásra a testvériskolai kapcsolatot létesítő parajdi és visegrádi Áprily Lajos Általános Iskola képviselői között. 1991 áprilisában Mezei Anna és Cseresnyés Attila iskolaigazgatók aláírása hitelesítette azt a dokumentumot, amely formálisan is intézményközi kapcsolatot teremtett. Ugyanebben az időszakban többedmagával alapítója volt az Áprily Lajos Közművelődési Egyesületnek, amely kollektíva megálmodta és létrehozta az Áprily Lajos Emlékházat – az avatásra 1991. október 19-én került sor. Mindezek jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy ma Áprily Lajos személye és életműve Parajd összképében markáns vonalakkal jelenik meg – Parajd turizmusának kulturális szegmense ma jórészt erre, a költő emlékezetére épül.
Cseresnyés Attila egy helyen így ír: „Úgy éreztem, hogy a gyakorlati tantárgyak művelői – így a fizika szakos tanárok is – lépést kell tartsanak a legújabb kutatási eredményekkel, naprakészen kell álljanak az újjal. Én sem maradhattam az iskola padjaiban tanultakkal.” Hogy esetében e szavak nem csupán jól csengő frázisok, kellőképpen szemlélteti az, ahogyan tanári és intézményvezetői évei alatt minduntalan új vívmányokkal ismertette meg az ifjúságot. A ’80-as évek elején diákjaival barkácsolt erősítőt a kültéri rendezvények hangosításához. A ’90-es évek első felében pedig már gyűjtögette (külföldről, adományokból – legelőbb Norvégiából, 1993-ban) azokat a számítógépeket, amelyeken parajdi iskolások először rögzíthettek digitális szöveget, először gyakorolhattak egérhasználatot (előbb tanórákon kívül, majd tanórák keretében). Mindez történt azokban az években, amelyekben leginkább csak elvétve akadt magántulajdonban levő számítógép a térségben. Egy egyszemélyben végrehajtott digitalizációs program volt ez, az első törekvés a mindennapokban hasznosítható digitális kultúra hozzáférhetővé tételére Parajdon – bármely diák számára, a Cigány utca és Zsögöd végétől a Harom aljáig. Törekvése jó évtizeddel előzte meg az ilyesfajta országos programokat. Ablakokat nyitott egy új világra.
A határok megnyílta korszakos élmény volt az egész ország számára. A ’90-es évek parajdi diáksága ezt a visegrádi iskolával kötött új szövetség révén élhette meg: parajdi iskolások egész generációi számára visegrádi kirándulással nyílt ki első alkalommal a szűk sóvidéki–székelyföldi világ, és mutatkozott meg „a külföld” minden inspiráló és gondolatébresztő jegyével. E testvériskolai kapcsolat szövetét parajdi és visegrádi szülők kötődése, parajdi és visegrádi gyermekek barátsága, diákszerelme adta, de kétség kívüli: a kapcsolat fedezete évtizedeken át az az igaz barátság volt, amely Mezei Annát, a visegrádi iskola igazgatónőjét (2014-től Visegrád díszpolgárát) a Cseresnyés családhoz kötötte élete végéig.
2003-ban létrejött egy újabb egyesület a parajdi iskola támogatására, a Pro School of Praid – Parajdi Iskoláért Egyesület, amelynek alapítói és működtetői között ugyancsak Cseresnyés Attilát és társait találjuk.
Az iskola 2016-ban, Cseresnyés Attila szerkesztésében összeállt évkönyve ennek az egyesületnek az emblémája alatt jelent meg. Az iskola korábbi, 2009-es emlékkönyvét ugyancsak Cseresnyés Attila szerkesztette. Ugyanezen évben, 2009-ben jelent meg az Annakidején című fényképalbuma is, amely gyűjtőmunkáját láttatja. Az ebben közkézre adott fényképfelvételek utóbb falinaptárakban, nagyított reprintekben, filmes anyagokban kerültek ismét megjelenítésre. Állítható, hogy albumával Cseresnyés Attila segített újra felfedezni, értékként látni Parajd kulturális örökségének e részét. Kiadványaiba foglalt írásai nyilvánvalóvá teszik: úgy végzett hasznos helytörténeti munkát, hogy közben nem tetszelgett a tudományművelő szerepében – primér forrásanyagokat adott közre, figyelmeztetve az olvasót azokra a bizonytalan adatokra, amelyeknek ellenőrzése nem állt módjában.
A Magyar Nagylexikon definíciója alapján értelmiségi az,
aki magas (felsőfokú) iskolai végzettséggel rendelkezik; hivatásszerűen, rendszeresen részt vállal a társadalom szervezésében (a köz ügyeivel foglalkozik); ismeretekkel bír, tudást közvetít; és a tudomány, művészetek stb. terén önálló alkotótevékenységet folytat – értéket teremt. Az értelmiségiek ekképpen meghatározott körébe Parajd jelenkori társadalmából tulajdonképpen kevesen férnek be – e kritériumok mindegyikének csak kevesek felelnek meg. Cseresnyés Attila azonban közéjük tartozik. Ugyanakkor ma, erről gondolkodva, szükségét érzem annak, hogy valamiképpen tovább finomítsuk ezt a kritériumrendszert. Lényeginek, napjainkban egyre fontosabbnak érzek ugyanis egy bizonyos attitűdöt, amely értelmiségiek között sem mindenkinek sajátja. Ebben az attitűdben harsányság helyett csendesség, gőg helyett alázatosság, tetszelgés helyett önvizsgálat érvényesül. Az igazán nagy tudású ember bölcsessége leginkább abban áll, hogy képes felmérni a tudásának végességét, és érzékelni azt, hogy mi mindenre nincs kellő rálátása. Ebből a felismerésből természetszerűen fakad az alázatosság, a kimértség – olyan jegyek, amelyek egyre kevésbé jellemzik a világunkat; olyan jegyek, amelyek jellemezték Cseresnyés Attilát.
2007-től Cseresnyés Attila Visegrád tiszteletbeli polgára. A visegrádiakban olyan közösségre lelt, amely inkább gyakorolja a méltányolás nagyvonalú gesztusát, mint mi, parajdiak. Tanuljunk tőlük – és lapozzuk Cseresnyés Attila kiadványait; böngésszük a fényképeket, amelyek felfedezésében ő is örömét lelte; szólaltassuk meg azokat a dalokat, amelyek őt is éltették.
