Ki fog minket képviselni, hogyan és miért? Mit gondol az általa vállalt feladatokról, rólunk, erdélyi magyarokról az a három ember, aki az utóbbi harminc napban a támogatásunkat kéri a következő négy évre? Van-e humorérzék, játékosság, rugalmasság benne, laza vagy merev, van-e önálló gondolata, kompromisszumkészsége, gyors reagálóképessége, el tud-e vonatkoztatni korábbi sérelmeitől, kreatív, szókimondó, van-e jövőképe, saját elvei, vagy csak az előre bejáratott szlogeneket fújja? Kérdések, amikre szerettünk volna a NAGY választás előtt feleletet kapni. Éppen ezért gyors és hatékony megoldásként egy tesztet írattunk a jelöltjeinkkel. Volt, aki a részvételt is elbukta, más csak a jelenlétet, és olyan is, aki másfél órával meghosszabbította a napját, hogy a kérdéseinkre válaszoljon. Értékeljük.

Egy, csak egy képviselőjelölt jelent meg a parlamenti képességfelmérő vizsgán.

fotó: Pál Edit Éva

Ezt a játékot Zakariás Zoltán parlamenti képviselőjelölt nyerte,

pedig nem is volt verseny.

Ő vette a fáradtságot, és eljött szerkesztőségünkbe csütörtök reggel 8 órára, hogy letegye a parlamenti képességfelmérő tesztet, amit mellékesen a várva várt szabadnapunkon állítottunk össze, hogy a nagy választás előtt valahogy megismerkedjünk a jelöltekkel.

Zakariás Zoltán képességfelmérőjét itt nézheted meg, a Ladányi László Zsoltét pedig itt böngészheted. A kérdéseket az uh.ro szerkesztősége állította össze.

Zakariást még úgy ahogy ismerjük néppártos múltjából, Ladányi László Zsoltról csak gyermekkori emlékeink vannak, tudjuk, hogy korábban polgármesterjelölt meg prefektus is volt.

Úgy képzeltük, hogy a kora és az attitűdje miatt Antal Lóránt szenátorjelölt lesz a leglazább, de igazából ő keményített be legjobban, és nem vett részt a játékban arra hivatkozva, hogy későn szóltunk, egész héten falura jár. Ami igaz is, nekünk is megvannak a korlátaink, de az érveink is: általunk egy órás befektetéssel, egy kis rugalmassággal akár több ezer emberhez eljuthat az üzenete.

A keretet, a kérdéseket és a témát nem akartuk előre elárulni, ugyanis egy politikustól elvárható, hogy tudjon azonnal és jól reagálni váratlan, meglepő eseményekre, tudja kivágni magát és az általa képviselt embereket kényes vagy kínos helyezetekben is. Megtehettük volna, hogy a vagyoni helyzetüket, a feltételezett vagy elkövetett bűneiket, az el- és megszólalásaikat, a hiányosságaikat piszkáljuk, és azokról vallatjuk, jogosan és az olvasóink által is elvárható módon, de nem ez volt a cél. Ezúttal akartunk adni egy esélyt egy tiszta lappal kezdett kapcsolatra a képviselőink, és köztünk, a választópolgárok között.

A vizsgán való jelenlétért a pontot így egyedül Zakariás kapta meg. Ladányi László Zsolt is együttműködési szándékot mutatott, de ő csak e-mailben válaszolt, így akár más is írhatta helyette a válaszokat, ám értékeljük, hogy ha csak péntek este is, végül elküldte azokat. Antal Lóránt szenátorjelöltnek is felajánlottuk mintegy mentőövként, hogy válaszoljon írásban, de az erre vonatkozó kérdésünkre nem felelt, így el se küldtük neki.

Kampányszlogenből tízes

Viszonylag hasonló válaszokat kaptunk a két jelölttől, ami nem meglepő annak ismeretében, hogy a kampányfinisben járunk, amikor minimális kreativitás és beszólás engedélyezett, a párt üzeneteinek a sulykolása kötelező. Zakariásnak annyival nehezebb volt a dolga, hogy másfél óra alatt ad-hoc meg kellett oldania a feladatokat, míg Ladányi később kapta meg azokat, előre kérdezhetett Zakariás Zoltántól róluk, és volt ideje gondolkodni, hogy mit írjon csütörtöktől péntek estig. A Zakariás előnye viszont az volt, hogy bevágódott egy kicsit nálunk azzal, hogy egyáltalán eljött, és személyesen is beszélgethettünk.

Kényelmesen kerülgettük a forró kását,

előbb lehetőséget biztosítottunk a kötelezően elmondandó üzenetekre, hogy ne kelljen végig azon gondolkodnia a megkérdezetteknek, hogy hogy tudnák belecsempészni azokat a válaszaikba, illetve ne dobják szembe azonnal, hogy csak gonoszkodni akarunk, amikor nekik most kizárólag mozgósításra van idejük. Az első blokkban tehát arra kérdeztünk rá, mi az RMDSZ programja, mi abban számukra a legfontosabb, hogyan látják az általuk képviselt erdélyi magyarság helyzetét, a problémákat hogyan oldanák meg.

Megtudtuk, mindkét jelölt fontosnak tartja az RMDSZ programjából (látta ezt valaki?) az együttműködést az önkormányzatokkal, Zakariásban még buzog egy kis ellenzéki vér: a parlamenti tevékenység átláthatóságát első helyre tenné a prioritási listán. A gazdákkal is kiemelten foglalkozna átvéve Sebestyén Csaba volt képviselő szerepéből.

Ladányinak az oktatás és a magyar ügyek külpolitikai képviselete lényeges még, ez utóbbiból nem derült ki, hogy a Minority SafePack-szerű akciókra gondol-e és/vagy a magyar állammal való együttműködésre, esetleg Kim Dzsongunnal, Putyinnal vagy Bidennel kávézna inkább a tulipános asztalnál.

A pártprogramtól eltekintve

a második feladatban Zakariás legsürgősebbnek azt látja, hogy a magyarság világos jövőképpel rendelkezzen a gazdasági biztonság érdekében, itt is visszaköszön esetében az érdekképviselet átláthatósága a választók és a képviselők közti bizalom érdekében. Szerinte ránk, romániai magyarokra nézve az a legveszélyesebb, hogy közönyösek leszünk a közélet iránt, és nem tudunk erőt felmutatni, a legérdekesebb bennünk pedig az, hogy egyszerre tudunk kisebbségként és többségként viselkedni. A legviccesebb Zakariás meglátása szerint a romániai magyarságban, hogy a legnagyobb nyomorúságból is képes tréfát csinálni.

Ladányi László Zsoltnak kevésbé sikerült elvonatkoztatnia az előző kérdéstől (ez a mi kérdőív-szerkesztési hibánk is), a pártnak a kampányszólamait hangoztatja: a járvány kezelését, azt, hogy a legfontosabb bejutni a parlamentbe, és a legveszélyesebb ránk nézve, ha ez nem történik meg. Csak akkor zökken ki ebből a SZAVAZZATOK RÁNK paradigmából, amikor a legviccesebb dolgot kell megnevezni: „A romániai magyarság szempontjából a legviccesebb az, hogy annyiféleképpen beszéljük a magyar nyelvet hogy néha meg egymást sem értjük, ehejt  a bütüben…S az egyik zelegor, a másik caplat, hezsetel vagy hubriskodik, s arról sem jutunk dűlőre, hogy „még eccer” vagy „még öccör”!” Ennél a kérdésnél kezdtünk reménykedni, hogy nincs minden veszve, ha tényleg ő találta ki.

Mit szeretsz a másikban?

A negyedik kérdésben arra voltunk kíváncsiak, hogy képesek-e a pillanatnyilag szövetséges felek egymásban őszintén meglátni a jót, és magukban a rosszat is, de ez sajnos a válaszokból nem derült ki egyértelműen. Nem akartunk túl offenzívek lenni, a kritikát lehetőségként villantottuk fel, de Zakariás Zoltánon még így is látszott, hogy ez a kérdés még ebben a formában is feszültséget kelt benne. Ennek ellenére diplomatikus feleleteket látunk mindkét oldalon, az RMDSZ-es részen hangyányit több az öndicséret, de talán az önkritika is: több jó döntésre van szükség, ahhoz, hogy az emberek bízzanak az RMDSZ-ben, Zakariás pedig mintegy elismerte, hogy nincs, pontosabban nem elég a súlya az EMSZ-nek a „politikai porondon”.

A koalíció kérdését is megvillantottuk egy halvány mondat erejéig: Zakariás Zoltán senkivel se lépne koalícióra, mert nincs garancia az őszinteségre, de nem rajta múlik, jegyzi meg. Ladányi László Zsolt egy kevésbé magyarellenes pártot keresne, amely partnerként kezeli a magyarságot, és képes kormányt alakítani.

Nem hajózunk a Küküllőn

A barátkozósabb, kampányszlogenek megvillantására alkalmas, kényelmes kérdéseknek itt vége, a jelöltek jellembeli, mentalitásbeli és kreativitási képességeit vizsgáltuk ezek után.

Mit tenne, ha korlátlan hatalommal rendelkezne, foglalja össze hat mondatban! A feleletekből az derült ki számunkra, hogy Zakariás Zoltán képes tartani a kereteket: pont hat mondatot írt. Ő a jellemgyenge embereket kiiktatná, világos rendelkezéseket tenne csak közzé, megszüntetné azokat a szervezeteket, amelyek egyéni érdekeket követnek. Az igazságszolgáltatás függetlenségét védené, és eltörölné a közösségek összekovácsolását akadályozó intézkedéseket, illetve azokat, amelyek az emberek közti bizalmatlanságot elősegítik. Kötelezővé tenné az aktív részvételt a közéletben – írja.

Ladányi László Zsolt egy-kettőre lerövidítette a hatot: „Nem szeretnék korlátlan hatalmat. Még játékból sem venném át az Úr szerepét” – szerénykedik.

Hogy mit nem ígérnek a kampányban? Zakariás Zoltán picit földhöz kötöttebb, konkrétabb válaszokat adott az ötödik kérdésre: „Nem ígérek olyant, aminek a pontos hátterét és részleteit nem ismerem. Nem ígérem, hogy mindent meg fogok oldani 4 év alatt. Nem ígérem, hogy elfelejtem a múltat. Nem ígérem, hogy meg fogok változni. Nem fogok. Nem ígérem, hogy mindenkivel jóban leszek”.

Ladányi Lászlónak meglódult a fantáziája. „Nem ígérek megvalósíthatatlant: repülőteret Kadicsfalvára, sem kereskedelmi hajózást a Küküllőre, nem ígérek a következő négy évben törvényt a szilvatermesztés megszüntetésére és nem kezdeményezek törvényt levegővétel adó bevezetésére. Nem tudom megígérni azt sem, hogy Udvarhelyszékre csak útlevéllel lehessen más megyéből belépni”.

Kértük a jelölteket, hogy levezetésképp bizonyítsák be, ismerik az általuk képviselt szervezetek szimbólumait. Zakariás Zoltán lerajzolta a két párt logóját, Ladányi László Zsolt úgy tűnik, nem találta a gépen a paintet, így nem lett logó.

Ha belevisít a Miatyánkba a disznó

Becsapós kérdést is fel akartunk tenni, de magunkat csaptuk be. „Ha három meghívásnak kellene eleget tennie – templomszentelés, disznóvágás vagy hídavatás – melyiket választaná és miért?” – hangzott a kérdés, és szóban elmondtuk Zakariás Zoltánnak, hogy a három esemény közül választani kell, mert egyszerre vannak, Ladányi László Zsolt túljárt az eszünkön, mindhármat bezsebelte egyszerre.

Zakariás amúgy a templomszentelést választotta: „mert a közösségi együttérzés szempontjából az a fontosabb”. Az utolsó kérdés az volt, hogy írjon beszédet a kiválasztott eseményre a „magyar, nemzet, összefogás, Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Erdélyi Magyar Szövetség, érdekképviselet, autonómia, Székelyföld, Erdély, együttműködés” szavak használata nélkül.

Zakariás Zoltán beszédét videón közöljük.

Ladányi László Zsolt ezt küldte:

A templomszenteléssel egybekötött hídavatás és az ünnepi disznóvágás köszöntője:

Tisztelt egybegyűltek!

Egy templom felszentelése és egy híd avatása mindig különleges ünnepi alkalom. Az Úr megsegített bennünket, hogy tiszteletére egy méltó templomot építhettünk, ugyanakkor hidat is adott hozzá, hogy ez a templom bárhonnan megközelíthető legyen. A híd jelképesen is összeköti az eget és a földet, összeköti az embereket, két partot, két eddig elválasztott részt egy egységes egésszé varázsol. Ha gazdasági szempontból nézzük, minden elkészült beruházás egy megvalósult álom, ami megkönnyíti es jobbá teszi a mindennapjainkat az életminőséget javítja. Használják a templomot és a hidat egészségben, békességben!

Ahogyan a régi időkben áldozatot mutattak be az őseink, hogy hálát adhassanak földi javaikért, szerencséjükért, most itt helyben is a templomszentelés és a hídavatás megpecsételésére egy ünnepi disznóvágást tartanak. További szép napot, jó ünneplést kívánok mindannyiunknak! Jó egészséget mindenkinek!

A hányast adna önmagának kérdésre Zakariás Zoltán nem válaszolt arra hivatkozva, hogy azt a választók döntik el, Ladányi László Zsolt pedig azzal kerülte meg a kérdést, hogy „Mire? Politikailag a döntésekre, munkámra, osztályzat négy év múlva várható. A kérdéssorra adott válaszaimat a többi jelölt „dolgozatának” ismerete hiányában nem osztályozhatom objektíven”.

Te hányast adnál nekik?