Másfél év. Közel ennyi ideje más az életünk. Néha kicsit, néha nagyon. Van, ahol már rutinnak számít egy-egy gyorsteszt, máshol azt sem tudják, mit hova kellene dugni. Van, ahol jobban viselik, máshol tüntetésekig fajulnak az indulatok. Van, ahol már látják a végét, máshol még mindig újabb hullámokat várnak. Egy a közös: mindenki egy kicsit másképp harcol a koronavírussal.

Öt, Udvarhelyről külföldre költözött fiatalt kértünk meg arra még májusban, aztán két hónappal később megint, hogy meséljenek arról, hogyan változtatta meg a világjárvány az életüket az elmúlt időszakban. 

Dánia

Tóth Barbara Dániában él, jól halad ott az oltáskampány, de ha valaki mégis úgy dönt, hogy nem kérné, helyettesítheti a gyorsan és ingyenesen elkészülő tesztekkel, kezdi a beszámolót. Bulik még nincsenek, de már nem kell maszk a belterekben, csak a tömegközlekedési eszközökön mindaddig, amíg helyet foglalsz. Májusban még kötelező volt a maszk használata a belterekben tavaly szeptembertől, azonban kint soha nem, teszi hozzá. 

A többi májusban hozott lazítás még mindig érvényes: újra nyitva lehetnek a különböző helyek: színházak, éttermek, edzőtermek, a szépségszalonok is működhetnek korlátozott kapacitással, az éttermek, kávézók teraszára le lehet ülni bármikor, a belső terekbe pedig foglalással lehet bejutni, és legtöbb 72 órája készült tesztet kell mutatni. De ez nem olyan nagy dolog, mint elsőre hangzik, magyarázza még májusban, rengeteg központ van, a dán múzeum előtt is ott áll egy kis mikrobusz-szerűség, mond egy példát, de egyébként van egy adatbázis az összes mobil és stabil tesztelő ponttal. Teljesen ingyenes, soha nincs sor, előre nem is kell regisztrálni, 15 perc után kész az eredmény, és ezzel szinte bárhová be lehet menni. 

A legtöbb korlátozás decembertől májusig tartott, ekkor bezártak az éttermek, kávézók, nagyobb bevásárlóközpontok, tér át a tavalyi eseményekre. Az oltáskampányt januárban kezdték meg, csináltak egy felmérést, hogy ki szeretné, és az emberek 80 százaléka mondta, hogy igen: „És tényleg mennek, és oltatnak. Sok központ van, egyetem méretűek, Koppenhágában például a kórház udvarán alakítottak ki egy központot konténerekből. Jól koordinált a rendszer”, sorolja.

Majd hozzáteszi: Dániában nem az van, mint Romániában. „Ha az államfő azt mondja, hogy be kell oltatni magadat, akkor mennek az emberek, és beoltatják, nem filozofálnak, olyat sem lehet látni, hogy az állukon hordják a maszkot. Ha valakinek az antigéntesztje pozitív, akkor biztosan elmegy PCR-tesztre, nem otthon titkolózik”. 

Van applikáció, ott vannak a teszteredmények, meg tudod nézni a statisztikákat, vagy azt hogy körülötted van-e koronás. De a kórház is sokkal nagyobb, hely is sokkal több van, lélegeztetőgép is, nem kell félni, hogy összeomlik az egészségügyi rendszer. Nem is fektetik be az embereket, csak ha nagyon muszáj, folytatja az összehasonlítást. Ha ott valaki koronavírusos lesz, tudja, hogy otthon kell maradnia, nem kell naponta rendőrök ellenőrizzék, ha pedig a saját lakásodban nem tudsz elszigetelődni a többi családtagtól, akkor hotelszobát és ételt biztosít az állam, vagy ha nincs, aki bevásároljon, akkor intézi azt is az állam, ingyen. 

Debrecen májusban

Fotó: Pap Bencze Ábel

Magyarország

Pap Bencze Ábel orvosnak tanul Debrecenben, az újabb lazítások szerint Magyarországon lehet rendezni zenés-táncos eseményeket. Egy hete például megtartották az első nagyobb fesztivált a koronavírus megjelenése óta: a Campuson az előadók magyarországiak voltak, és kötelező volt a védettségi igazolvány felmutatása; az EB-n is teltházas meccsek voltak. A belterekben nem kell már a maszkot hordani, csak a gyógyszertárakban és a kórházakban, sorolja, aztán hozzáteszi:

„Mondhatni normalizálódott az élet, az ezzel kapcsolatos kormánykommunikáció teljesen leállt, meg az ellenzéké is, sehol nem lehet koronavírusról olvasni cikkeket, hébe-hóba ha írnak egyet, hogy hány beteg van, de teljesen leszálltak a témáról”. 

Magyarország egyébként a lazítások bevezetését a beoltottak számához kötötte, illetve bevezették a plasztikkártya használatát, ami a koronavírus elleni védettséget igazolta, nyilatkozta még májusban Bencze. Akkor szüntették meg egyébként a kijárási tilalmat, és akkor döntöttek úgy, hogy többé kültéren nem kötelező a maszk. 

Tokaj februárban

Fotó: Pap Bencze Ábel

Előtte, november elejétől április közepéig sokkal korlátozottabb volt a helyzet, este nyolc és reggel öt között kijárási tilalom volt, zárt térben tíz főnél nagyobb társaságok nem gyülekezhettek, éttermek/vendéglők, uszodák, konditermek, szinte semmi sem volt nyitva. Ekkor váltak szokássá a „szobabulik”, a kollégiumi szobákban ültek össze a barátokkal. Hozzáteszi, viszonylag elnézőek voltak a rendőrök, több embertől hallotta, hogy 20 óra után 10-20 perccel az utcán találták őket, de nem büntették meg.

Ausztria

Péter Róbert épp a júliusi beszélgetésünk előtt kapta meg az oltását. Két hónappal ezelőtt nem nagy esély látott még erre a magas oltási kedv miatt, és amiatt sem, mert először az idősek, a veszélyeztetett csoportok tagjai voltak jogosultak az oltásra, illetve azok, akiknek muszáj országok között ingázniuk. Jól haladt az oltáskampány, így mindenki beoltathatja már magát, aki szeretné. Sőt, egyes szakmák esetében, akik több emberrel együtt dolgoznak, felmerült az is, hogy kötelezővé tennék azt.

A jelenlegi lazítások közül azt emeli még ki, hogy a boltok, múzeumok, könyvtárak belső tereiben már nem muszáj maszkot hordani, és azt, hogy megnyíltak a szórakozóhelyek, ahová azok mehetnek be, akikre érvényes az úgynevezett 3G szabály valamelyike, azaz teszteltek (Getesten), gyógyultak (Genesen) vagy oltottak (Geimpft). Ezeket ellenőrzik a hatóságok, de így is nagy tömegek gyűlnek össze szórakozni. Hozzátette, a koronavírusos számok ismét növekedni kezdtek, a fertőzöttek nagy része pedig 25 év alatti. 

Ausztriában is lámparendszert (piros, sárga, zöld szerinti besorolás – szerk. megj.) alkalmaznak, akárcsak itthon, Bécsben például május közepétől újra lehetett színházba, múzeumba menni. Megengedték, hogy nyissanak az éttermek korlátozott létszámmal, ahová akkor még maszkkal – kizárólag FPP2-es maszkot fogadtak el a hatóságok – lehetett bemenni. A belépést egy úgynevezett zöldkártya könnyítette, ezen jelezték, ha valakit már beoltottak, vagy volt korábban koronavírusos, így akinek volt, azt nem kellett tesztelni. De a tesztelés nem nagy dolog, magyarázza, mindenhol van ingyenes tesztlehetőség, patikákban is csinálnak tesztet. Ha bejelentkezel egy tesztállomásra, gyorsan helyben letesztelnek. 

Látlak még valaha?

Fotó: Péter Róbert

Május 19-én ért véget a kemény rész, ami öt-hat hónapig tartott, ez volt a második lezárás. Az elsőt sokkal jobban kezelték az emberek, 2020 márciusában sorra leállt minden, egy-két héten belül. Ekkor még tiszteletben tartották az emberek a szabályokat, minden üres volt egészen nyárig. A másodikra azonban már elfáradtak, hasonlítja össze, voltak megmozdulások, tüntetések: „kimentek az utcára, nem hordtak maszkot, nem tartottak távolságot, és sokat megbüntettek, el is vittek a rendőrök” – idézi fel. 

Egyesült Államok 

Albert Előd még májusban arról számolt be, hogy mivel a 18 év feletti lakosság nagy százalékát beoltották már, és az új esetek száma a januári rekordérték körülbelül tíz százalékára esett vissza, jelentős lazításokra számítanak: „Ohio állam kormányzója június 2-án tervezi eltörölni (ez később meg is történt – szerk. megj.) az összes koronavírussal kapcsolatos megszorítást, mint például a kötelező maszkviselés, social distancing illetve az összes kültéri és beltéri éttermek, bárok, stb. kapacitásának korlátozását”. Májustól pedig már az irodákban nem kötelező a maszk viselése azoknak, akik mindkét oltást megkapták, a konferenciatermek befogadóképességének száz százalékát használhatják. 

Két hónappal később kevésbé sejtet szép hónapokat a helyzet: bár rengeteg az oltóanyag, egyre lassabb ütemben haladnak az oltásokkal, s a delta variáns miatt is tervezik a beltéri maszkviselet visszavezetését egy-két államban.

Előd egyébként úgy gondolja, a legkorlátozottabb tavaly április és május, illetve a késő őszi periódus volt, ekkor kötelezően hordani kellett a maszkot a belterekben, kijárási tilalom volt érvényben este 10 és reggel 5 óra között – pontosabban arra buzdította a kormány az embereket, hogy minél több időt töltsenek az otthonaikban, de erre vonatkozó szabály vagy büntetés nem volt. A belföldi közlekedést tekintve minden állam különböző megszorításokat hozott, például 14 napig karanténba kellett vonuljanak azok, akik bizonyos országokból, államokból érkeztek, de a repülőjáratok, buszok, vonatok folyamatosan közlekedtek. A helyzet az év elejétől kezdődően folyamatosan javult, január végén például már NBA meccsre tudtak menni, bár ekkor még a stadion 15%-át használhatták csak.

Egyébként úgy látja, hogy az amerikai korlátozások enyhébbek voltak, mint az itteniek, az emberek is elfogadóbban álltak a témához, és „nagyjából betartották a szabályokat”. Ezen a ponton azonban hozzáteszi, valószínűleg nem ezt mondaná, ha nem kezdődtek volna el a tömeges oltások, mert „sokan belefáradtak már”. Valóban könnyen lehet már oltást kapni, mondja, február-áprilisban még nagyobb volt a kereslet, mint a kínálat az oltóanyagra, májusban azonban már bármikor besétálhat bárki egy gyógyszertárba, és kérheti az oltást. Azoknak, akik ezt elmulasztják, továbbra is maszkot kell viselniük, és távolságot kell tartsanak a többiektől, azonban ezt senki nem ellenőrzi, egészíti ki, „becsület alapon megy”. 

Németország

„Mindenki meg volt botránkozva, hogy én haza tudok jönni, és be tudnak Pfizerrel oltani” – Nagy Levente az oltásért jött haza Németországból még májusban, mert szeptember előtt Pfizer-BioNTec vakcinával nem lett volna esélye beoltatni magát, először a veszélyeztetetteket és időseket oltották. „Ha a németek tudnák, hogy itthon állnak az oltások kihasználatlanul, aranyárat fizetnének érte, mert annyira kell nekik, ez a nagy különbség”, hasonlítja össze a két ország helyzetét. A rendszer is eltérő, míg itthon több kisebb központ van, Berlinben négymillió embert 6-7 oltóközpontban oltanak, de ezek hatalmas terek, ahol több ember kaphatja meg egyszerre a vakcinát, mint például az egyik stadion vagy a bezárt repülőtér. Emiatt több idő ott az oltás, a párja körülbelül másfél óra alatt ment végig a rendszeren, amíg ő 30 perc alatt bőven végzett itthon. 

Szinte mindent bezártak, az utcák mégis tele voltak

Fotó: Nagy Levente

Az esetszámok a nyár folyamán csökkenőben voltak, így sorra nyitottak meg mindent. De még mindig vannak szabályok: belterekre és egyes kültéri eseményekre, mint például a Berlinale filmfesztiválra negatív teszteredmény vagy oltási igazolvány kell, a moziban üres székek vannak a nézők között. A boltok elől eltűntek a sorok, és megjelentek a divatos vendéglők előtt. Az utóbbi időben azonban megint növekedni kezdtek a számok, „az emberek nyaralnak, hozzák haza magukkal a vírust”, mondja két hónappal később. Számára az a kérdéses most, hogy majd az ősszel hogyan fog terjedni a vírus a többnyire beoltott lakosság között. 

Németországban az első korlátozásokat tavaly márciusban hozták, akkor még mindenki komolyan vette, emlékezik vissza. Az emberek rövidített munkaprogram szerint dolgoztak azért, hogy ne növekedjen meg a munkanélküliség, a különbséget pedig az állam kompenzálta: Levente 50-60 százalékon dolgozott, és a fizetése 90 százalékát kapta meg. Közben az üzletekben óriási sorok voltak, mindenki WC-papírt vásárolt. Igazolásokat, mint itthon, nem kellett írjanak, a rendőrök kint voltak az utcákon, de csak akkor szóltak rá az emberekre, ha csoportosultak. Szinte mindent bezártak, az utcák mégis tele voltak, mindenki biciklit vásárolt, elfogytak az üzletekből. A bicikliket árusító boltok akkor is nyitva maradhattak, amikor szinte minden más bezárt, létszükségletté kategorizálták őket. Mindenki biciklizett, szaladt, a tapasztalt biciklisek, futók pedig mérgelődtek, hogy nem ismerik az etikettet, eleveníti fel az emlékeit nevetve. Bulikkal is próbálkoztak, dj-pultokat állítottak fel, de a rendőrök szétverték őket, és nagy összeggel bírságoltak miatta. 

A nyár lazább volt, május végén már vendéglőben szülinapoztak: „néztük, hogy hú, két és fél hónap után milyen vagány, ülünk, felszolgálnak”. Szinte minden nyitva volt, a kulturális események és a fesztiválok maradtak el, a focimeccsekkel megpróbálkoztak. Lehetett kirándulni, mindenki megjárta magát. A munkahelyek is megint megteltek szinte karácsonyig. De már előtte keményebb szabályokat hoztak: „a gondolat az volt, hogy lesz egy nehezebb hónap, majd karácsonyra jobb lesz, de nem működött”. Megint jöttek a hosszú sorok a boltok előtt, ugrottak a számok felfelé. 

„Adott ponton Merkelnek volt egy híres beszéde a parlamentben, ahol nagyon vehemensen kérte a népet, hogy üljenek meg a fenekükön, ez karácsony előtt volt, a minisztériumokat kérlelte, hogy zárják be az iskolákat. Hogy üljön otthon mindenki egy-két hetet, mert utána jött a karácsony, volt egy ilyen, hogy nem akarjátok, hogy a nagyszüleitekkel az utolsó karácsony legyen. De ő nem szokott ilyeneket mondani, mindig nagyon óvatos, precíz. Ha ő elkezd vehemensen beszélni valamiről, az nagy dolog”. Ekkor és januárban voltak a legmagasabbak a számok. 

„Úgy tűnt, hiába van karantén, lockdown, nem működik. Mindenkit frusztrált ez” – aztán karácsonykor lazítottak, utána pedig megint jött egy olyan bizonytalan időszak, amikor hosszabbították folyton a korlátozásokat, iskola sem volt. Mindenki besokallt, és jöttek a tüntetések: „Kis százalék ment ki, a többiek is morgolódtak, de ők azért nem mentek ki, mert mégiscsak bíznak a kormányban. Téma volt, hogy ez azért még meddig lesz, miért ez van bezárva és miért az nincsen”. A capitoliumi események után a németek is bejutottak a parlamentbe: „a németek ezen nagyon kiakadtak, azóta el van kordonozva a német parlament is. Ott volt a rendőrség, de erre nem voltak felkészülve, nem gondolták volna, hogy betörnének egy állami intézménybe. Ez nagyon nem német dolog, ők tisztelik az intézményeket.” 

A téli szezon, ami a kirándulásokat illeti, teljesen kimaradt. Az országon belül nem lehetett szállodai szobákat, hétvégi házakat kivenni. Amikor lazítottak, Mallorcára – ami kedvelt német úticél – 48 órán belül már nem lehetett repülőjegyet kapni, és persze az árak is megugrottak, máskor 100 euróból el lehetett repülni oda-vissza, ehhez képest ekkor egyesek 1000 eurót fizettek ugyanezért.  

A Brandenburgi kapu előtti tér üresen

Fotó: Nagy Levente

A tavasz aztán hozta magával a lazításokat, egymás után nyílt meg minden, „mindenki meg volt szédülve attól, hogy végre fél év után lehet valamit csinálni”, akárcsak itthon, annyi különbséggel, emeli ki, hogy Németországban nagymértékben elkezdtek tesztelni: heti egy ingyen teszt volt mindenkinek, azonkívül a munkahelyek  kötelesek voltak mindig ingyen tesztelési lehetőséget biztosítani. „Vettem itthon egy gyorstesztet, nagyon néztek. Azt hiszem, nem szoktak hozzá az emberek, pedig hozzá lehet, meglepően jól”. Ahogy a lazításokat sorolja, elmondja azt is, hogy szerinte „mostmár ki fogunk futni, hiszen jön a nyár, tesztelnek, oltanak”. 

És a többi? 

A Bloomberg havonta közzétesz egy rangsort, amiben a világ legnagyobb 53 gazdasági egységét vizsgálják. A listát aszerint állítják össze, hogy melyek azok az országok, ahol a bevezetett intézkedések a leghatékonyabbnak bizonyultak, anélkül, hogy a legkevesebb gazdasági és társadalmi kár keletkezett volna. 

A listát sok ideig Új-Zéland vezette. És nem csak a Bloomberg, de több más oldal is úgy beszélt Új-Zélandról, mint akik a legjobban tudták kezelni a koronavírus okozta problémákat. A BBC cikke szerint Új-Zéland tavaly júniusban feloldotta szinte az összes járványügyi korlátozását, miután már két hete egyetlen új koronavírusos esetet sem regisztráltak. Az idegenek számára azonban a határaik zárva maradtak. Ők egyébként négyszintes rendszert alkalmaztak a vírus megfékezésére. Tavaly március 25-én a legkeményebb szabályokkal kezdtek: az iskolák, a vállalkozások bezártak és az embereket arra kérték, hogy maradjanak otthon. Öt hét múlva engedélyezték az éttermek működését – kizárólag elvitelre – és néhány nem létfontosságú bolt is megnyitott. Május közepén megint lazítottak, majd júniusban, miután már 17 napja nem jelentettek új esetről, megnyíltak az üzletek, iskolák, a temetéseket, esküvőket korlátozások nélkül lehetett megtartani. Azonban az utazók előtt a határok továbbra is zárva maradtak, a külföldről hazaérkező új-zélandiak pedig 14 napos karanténba vonultak. A gyors és kemény válasznak egyébként a mai napig megvan a pozitív hatása, a Bloomberg-listáján még mindig a harmadik helyen szerepelnek, annak ellenére is, hogy az ország átoltottsága rendkívül alacsony, 15,8%, pláne ha a többi vezető országot nézzük: a 21-ik helyig az összesben az emberek legalább felét már beoltották. 

Az itthon is sokat emlegetett Svédország Új-Zéland ellentéte volt, amikor mindenhol máshol kijárási tilalom volt, Svédország megpróbálta elkerülni a szabályozások bevezetését. De ők sem tudtak kibújni a korlátozások bevezetése alól, a the Guardian például arról írt április közepén, hogy itt volt Európa-szerte a legmagasabb az egymillió emberre vetített új fertőzések száma. Végül az üzletekben, nyilvános helyszíneken, kávézókban, vendéglátóegységekben korlátozták a létszámot. Az ország egyik legsűrűbben lakott részét, Uppsalát arra kérték, hogy úgynevezett “személyes lezárásba” vonuljon. Ugyanakkor arra kérték a lakosokat, hogy a tömegközlekedési eszközökön és a belterekben, például üzletekben viseljenek maszkot. Jelenleg ők a Bloomberg-lista 15. helyezettjei.

A júliusi jelentés szerint a Bloomberg-listát Norvégia vezeti, itt az élet egyre inkább kezd hasonlítani a pandémia előtti időkre, alkoholt felszolgálhatnak éjfél után is, és kültéri eseményeken akár 7.000 ember is részt vehet. Emellett Norvégia – a listán 24-ik Romániával, Svájccal és Finnországgal együtt – egyike azoknak az országoknak, ahol a leginkább van lehetőség karantén nélküli utazgatásra. Egyébként az ország folyamatosan benne volt a legjobb 15 között, kezdetben arra koncentráltak, hogy az emberek betartsák a szabályokat, szigorú határkorlátokat is alkalmaztak, majd jelentős mennyiségű oltóanyagot szereztek be, jelenleg a lakosság 48 százaléka oltott. 

A rangsor alján Indonézia szerepel, itt naponta több mint 1.300 ember hal meg, és nincs elegendő oltóanyag a lakosság lefedéséhez. Ezzel a problémával más szegényebb országok, mint például Malajzia, a Fülöp-szigetek és Banglades is szembesülnek, sőt, Afrika, Délkelet-Ázsia és Latin-Amerika egyes részein sincsenek készletek.