2006 januárjában exkluzív interjút adott a Bihari Naplónak Tőkés László. A református lelkipásztor akkor már 15 éve a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke volt, de a politikától sem szakadt el: a székelyföldi autonómiatörekvéseket zászlajára tűző Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeként is gyakran nyilatkozott.
A beszélgetés végén a lap riportere rákérdezett: igaz-e a hír, hogy Románia európai uniós csatlakozásával kapcsolatban felkérték, hogy jelöltesse magát EP-képviselőnek?
– A javaslat valóban elhangzott – jött a válasz, ha összefogást alakítanának ki minden magyar életterület irányában, és ennek az összefogásnak egy olyan európai parlamenti jelöltlistája lenne, amely nemcsak az RMDSZ tagjaiból állna, hanem egy nemzeti jelöltlista lenne, és ehhez az összefogáshoz ő is hozzá tudna járulni, szívesen megtenné. Ha jelölik, meggondolja, hogy elfogadja-e. Az az interjúból nem derült ki, hogy ki kérte fel Tőkés Lászlót az indulásra.
Tőkés László és Orbán Viktor székelyföldi kampánykörúton. Fotó: Haáz Sándor / archív
Ebben az időszakban nem a magát polgári oldalként definiáló jobboldalnak állt a zászló sem Magyarországon, sem Erdélyben. A Fidesz újra elveszítette a választást az akkor éppen Gyurcsány Ferenc vezette MSZP-vel szemben, az erdélyi magyarok soraiban pedig a Bukaresttel és az MSZP-SZDSZ kormánnyal is jó viszonyt ápoló RMDSZ dominált. Az RMDSZ konkurenciájaként létrehozott erdélyi magyar jobboldali tömörülésben, a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Szövetségben pedig belső harcok dúltak, éppen a Szász kontra Tőkés törésvonal mentén. A romániai magyar sajtó léte az RMDSZ-által Bukarestben kikunyerált pénzektől, illetve a budapesti, baloldali-liberális kormány által osztogatott támogatásoktól függött.
A püspök végül úgy döntött, független jelöltként elindul
az első romániai EP-választáson, amit 2007. november 25-én tartottak. Megalakult a kampánystábja, Szilágyi Zsolt lett a kampányfőnöke, de ember- és forráshiánnyal küzdöttek, és elég reménytelennek tűnt a helyzet.
Velük szemben a harcot az erdélyi magyar voksokért az RMDSZ rengeteg emberrel, területi irodákkal, bukaresti, valamint budapesti pénzekkel vette fel, ráadásul ők is a listájukra tettek befutó helyen egy református lelkészt Sógor Csaba személyében. Tőkésnek viszont volt egy titkos aduja: Orbán Viktor.
Orbán Viktor, Szász Jenő és Tőkés László gyárlátogatáson a székelyudvarhelyi Norada készruhagyárban. Fotó: ifj. Haáz Sándor / archív
Egy, a Tőkés-kampányban dolgozó forrásunk így emlékszik erre az időszakra: krónikus emberhiánnyal küzdöttek, különösen jó íráskészségűekből volt kevés, amikor valaki szólt nekik, ha szétnéznek a Partiumi Keresztény Egyetem irodáiban, egy sarokban találnak egy vékony, szakállas, unatkozó fiatal oktatót laptoppal, őt érdemes kipróbálni.
Megtalálták, megbízták, hogy írjon meg egy hírt, percek alatt megcsinálta, jól. A következő feladat egy hosszabb anyag elkészítése volt, azt is hamar megcsinálta, még jobban. Utána már ő jött ötletekkel, így hamar a kampánycsapat része lett.
A filozófia adjunktust úgy hívták: Demeter Szilárd.
A Fidesz vezetése akkoriban az RMDSZ-t baloldali pártnak könyvelte el, többek között azért, mert Markó Béla akkori elnök jó viszonyt ápolt a budapesti szocialista-liberális koalícióval. A Fidesz abban volt érdekelt, hogy Erdélyben is létrejöjjön egy jobboldali, velük szövetséges erő, ezért teljes mellszélességgel beálltak Tőkés László mögé. Orbán Viktor személyesen kampányolt a püspöknek, elkísérte a székelyföldi kampányzáró körútra is.
– A Kárpát-medencében minden magyar ügy közös ügy – jelentette ki a Fidesz elnöke Székelyudvarhelyen, ráerősítve a püspök szlogenjére: „Unió, Erdéllyel!”
Túlzás lenne azt mondani, hogy az EP-választás megmozgatta a romániai szavazópolgárokat, hiszen mindössze a voksolásra jogosultak 29,46 százaléka jelent meg az urnáknál. A székelyek viszont elmentek, és megtörtént a csoda: Tőkés 176.533 szavazatott kapott (3.44%), ezzel függetlenként bejutott. Az RMDSZ is örülhetett: a 282.929 megszerzett voks (5.52%) két európai parlamenti helyett ért neki.
A siker új állást is hozott a Partiumi Egyetem adjunktusának:
Demeter Szilárd Tőkés László sajtófőnöke lett.
A püspök sikere a Fidesz vezetését is megerősítette abban, hogy érdemes erőt és energiát fektetni abba, hogy megtörjék az RMDSZ hegemóniáját, és tevékenyen támogassák egy deklaráltan jobboldali párt létrejöttét.
Szász Jenőnek 2008 januárjában sikerült pártként is bejegyeztetnie szövetségét (Magyar Polgári Párt), és bár a Fidesz beállt mögéjük, az önkormányzati választásokon nem tudta megszorítani az RMDSZ-t. A kudarc miatt felerősödtek a belső viták, ami oda vezetett, hogy a Tőkéshez hű emberek 2011-re létrehozták az Erdélyi Magyar Néppártot.
Demeter Szilárd és Tőkés László 2014-ben, együttműködésük vége tájékán. Fotó: MTI.hu
Ekkor már Tőkés a második mandátumát töltötte az EP-ben: az első, csonka ciklus után másodszor az RMDSZ-lista első helyéről jutott be 2009-ben mint a párt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közös jelöltje.
A kétszeres sikert értékelte Orbán, aki egyre komolyabban vette Tőkést és csapatát. A háttéremberek rendszeresen feljártak Budapestre (gyakori volt a találkozó Kubatov Gábor pártigazgatóval is), és ahogy egyik forrásunk fogalmazott, erre „táskahordozónak elvitték Demeter Szilárdot is.”
Néhány ilyen megbeszélés után fordult a kocka:
egyszer csak azt vették észre, hogy Demeter megy be elsőnek Kubatovhoz, és azzal a szöveggel üdvözli a pártigazgatót, hogy „elhoztam a fiúkat Budapestre”. Demeter ázsiója a forrásunk szerint azért emelkedett üstökösként a Fidesz vezérkaron belül, mert valami újat és szokatlant mutatott nekik: rengeteg adatot, bonyolult folyamatokat tudott közérthetően vizualizálni, és a szép ábrák jóval meggyőzőbbek és könnyebben befogadhatóak voltak, mint a sok beszéd.
Ekkor már világosan látszott, hogy a 2010-es magyarországi választásokat toronymagasan nyerni fogja a Fidesz, ezért Tőkés emberei nem csak adatokkal házaltak Budapesten, hanem koncepciókkal is: az egyik ilyen stratégiai elképzelés arról szólt, hogyan jelenjenek meg az erdélyi magyarok az anyaországban. Azon szerettek volna változtatni, hogy a velük kapcsolatos hírek ne esetlegesen, a médiumok „külföld” rovatában jelenjenek meg, hanem a Kárpát-medencei magyarokkal kapcsolatos politikai-gazdasági és kulturális történések egységesen, belföldi eseményként forogjanak a magyar közbeszédben. A koncepció része volt az is, hogy ehhez helyben sajtót kell vásárolni, mert majd az fogja ellátni jó minőségű anyagokkal az anyaországi hírügynökségeket és médiumokat. Az elképzelés ki nem mondott, de fontos része volt, hogy
Tőkésnek és későbbi pártjának saját médiára volt szüksége.
Közben egyes, az RMDSZ-től független erdélyi sajtóorgánumok nagyon rossz anyagi helyzetbe kerültek. Az Erdélyi Napló hetilap csődbe került, 2009 augusztusában bezárt, és a Fidesz-közeli vállalkozó, a kolozsvári származású Nagy Elek (aki diákként Tőkés László osztálytársa is volt) finanszírozta romániai országos napilap, a Krónika is egyre jobban vitte a pénzt.
Ekkor már 2010 második felében, a Fidesz földrengésszerű győzelme után járunk, amikor a Tőkés-stáb azt is megtudta, hogy Székelyföld egyik legnagyobb napilap-csoportja is eladóvá vált. Ez az Udvarhelyi Híradó Kft. alá tartozó négy kiadvány: az Udvarhelyi Híradó, a Vásárhelyi Hírlap, Csíki Hírlap és Gyergyói Hírlap. Beindult gőzerővel a lobbitevékenység Budapesten, hogy a Fidesz médiumokat vásároljon meg Erdélyben. Itt álljunk meg egy kitérőre.
A Fideszhez, egész pontosan Simicska Lajoshoz tartozó médiumok vezetői és főmunkatársai már jó ideje előszeretettel jártak Székelyföldre – rendszeresen felbukkantak az évente megrendezett tusnádi táborban, de a Polgári Körök mintájára létrehozott helyi polgári estekre is rendszeresen meghívták őket. Egy kivétellel: Liszkay Gábort, a Magyar Nemzet – Hír TV – Lánchíd Rádió mindenható vezetőjét egyszer sem sikerült Székelyföldre csábítani. Egyik forrásunk szerint „Liszkayt egyszerűen nem érdekelte Erdély”, a Debrecenben született jogász csak Budapesten és a Balatonon érezte magát komfortosan. A sors iróniája, hogy amikor Orbán döntött, és kiadta Simicska Lajosnak a feladatot, hogy Erdélyben médiatulajdont kell szerezni, az üzletember Liszkay Gábort bízta meg a gyakorlati teendőkkel.
Határtalan támogatás a magyar sajtóért
A Magyar Nemzet vezetője megértette a feladatot: a napilapot is kiadó cég 2010. december 12-én megalapította egymillió forintból a „Határok Nélkül a Magyar Sajtóért” Alapítványt. Az állami Szerencsejáték Zrt. – micsoda véletlen! – már két nappal a bejegyzés előtt döntött 250 millió forintról az alapítvány javára, és az adománylevélben volt egy kikötés is, hogy a pénz csak „a határon túli magyar nyelvű sajtótevékenység ápolására és megsegítésére használható fel”.
Ugyan szilveszterig egy teljes hónap sem telt el az alapítás óta, mégis igen jó évet zártak: a 2010-es mérlegben már 450 millióra hízott a saját tőke, 2011 végére pedig elérték a 769 millió forintot.
A cikksorozat az uh.ro és a Magyar Hang együttműködése keretében jelenik meg.
Következő év júniusában két hír is megjelent a témában az erdélyi lapokban. Az első így szólt: „Ősszel újraindulhat az Erdélyi Napló című hetilap, köszönhetően a finanszírozásba beszálló, a Magyar Nemzethez és Hír Tv-hez közeli üzleti vállalkozásnak. A Nagyváradon alapított, tavaly augusztusig Kolozsváron szerkesztett hetilap volt főszerkesztője, Makkay József Liszkay Gáborral állapodott meg a lap újraindításáról.” A másik, melyet június harmadikán közölt a bukaresti Új Magyar Szó, már valamivel több konkrétumot tartalmazott: „Az Udvarhelyi Híradó Kft.-ben szerda este többségi tulajdont szerzett a budapesti bejegyzésű Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány.”
Szeptemberben már azt is megírta a bukaresti magyar lap, hogy „újabb médiatermékkel bővült a Tőkés László EP-alelnökhöz, illetve a nemrégiben bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárthoz közel álló lapokból álló sajtótröszt. Négy helyi napilap és egy internetes portál felvásárlása után a budapesti Határok Nélkül a Magyar Nyelvű Sajtóért Alapítvány információink szerint ezúttal a Krónika többségi tulajdonjogát szerezte meg.”
Ezzel létrejött az anyaországi KESMA erdélyi mása. Mint egy feneketlen kútba, azóta is folyamatosan dobálják bele a magyar adóforintok százmillióit.
