Hogyan kell túlélni? – nagyjából ezzel a mondattal össze is foglalhatnánk Mundruczó Kornél és Wéber Kata január elején, a Netflixen megjelent filmjét. De emellett számos más témát – az én életem az én döntésem-e, traumafeldolgozási hagyományaink, otthonszülés, pár- és más családi kapcsolatok, kommunikáció hiánya – is feszeget.
már ötszörösen díjazott és 30 jelölést bezsebelő
– a főszereplőt alakító színésznőt nemrég Golden Globe-ra is jelölték – Pieces of a Woman több darabból tevődik össze, amiket a készítők választanak el egymástól. A cselekmény szeptember 17-én kezdődik, majd havonta látunk egy-egy részletet a szereplők életéből.
A bevezetőben megismerjük a szereplőket: a hidat építő férjet, Seant, őt Shia LaBeuf alakítja, akit a Tranformersből, a Haragból vagy a Nimfómániásból ismerhetünk. A feleséget, Marthát, aki a babavárója után dobozokkal távozik a munkahelyéről, Vanessa Kirby játssza, őt korábban többek között a Mission: Impossible vagy A korona című alkotásokban láthattuk.
Ezt egy körülbelül 25 perces snitt követi, amit a fájások indulása és a magzatvíz elfolyása kezd el. A vágások hiánya egy olyan helyzetet alakít ki, mintha a néző is a pár otthonában lenne, járkálna nappaliból fürdőszobába, fürdőszobából hálóba, hálóból nappaliba a szereplőkkel együtt egészen a mentő megérkezéséig. És már a film negyedénél tartunk, amikor megjelenik a főcím.
A csecsemő halálának pontos okát nem tudjuk meg, csak annyi derül ki, hogy oxigénhiányos állapotba került, akárcsak Magyarországon 2003-ban egy ikerpár egyik tagja, aki maradandó fogyatékosságot szenvedett, majd meghalt, és 2007-ben egy kislány, aki szintén életét vesztette egy otthon szülés során (a magzat felső válla az édesanyja szeméremcsontjában elakadt, kiszabadítására tett kísérletek gerincsérülést okaoztak, ez is közrejátszott az oxigénhiányos állapot mellett). Mindkét esetben a szülésnél Geréb Ágnes segédkezett, őt 2018-ban szabadságvesztésre ítélték. Ezzel a magyar filmkészítők – szándékosan vagy sem – kiemelték a sajátos magyar közegből és értelmezési keretből az otthonszülés körüli, zátonyra futott vitát, illetve Geréb Ágnes meghurcoltatásának ügyét, és kiterítették a világ elé.
Adott egy tragédia, amit fel kell dolgozni.
Csak az a kérdés, hogyan. Minden szereplő más utat választ, amelyek ha találkoznak, az csak katasztrófát eredményez.
Van, aki magányba menekül, teljesen megszűnik a kapcsolata a külvilággal, döntéseit, bánatát nem osztja meg a többi szereplővel, sőt, a nézővel sem. Csendben szenved, pocsék lelkiállapotáról olyan apró részletek árulkodnak, mint a mosogatókagylóban halmozódó tányérok vagy a hónapról-hónapra hervadó növények.
Van, aki csapkod, fenyeget, sír, őrjöng és a közel hét és féléves józanságát is feladja: először csak cigarettát kér a sírkőfaragótól, aztán egy laposüveg tartalmát csempészi bele a termoszába, végül pedig csíkokat szív fel az asztalról. Menekülne: azt reméli, egy seattle-i utazás segíthetne. Menekül is: karakterét a pályaudvaron látjuk utoljára.
És van, aki bosszúra szomjazik, valakit – főként a bábát – mindenképp hibásnak akar kikiáltani az eseményekért. Úgy gondolja, hogy ez az egyetlen helyes út a probléma megoldására, és úgy is igyekszik belekényszeríteni másokat a bába perelésébe, hogy azok nem feltétlenül látják ezt fontosnak.
Nem takarnak el semmit a készítők.
Nyers és realista mindennapokat mutatnak be, melyek tele vannak szenvedéssel, ezt csupán a film elején és végén lévő filmkockák szakítják meg. A dialógusok olykor már-már kínosak, semmitmondóak, de igazából ettől válnak életszerűvé.
Szimbólumokkal és allegóriákkal átszőtt: hidat alma és almát híd követ a filmben. A gyümölcs jelentőségére csak az utolsó előtti jelenetben derül fény. A férj által épített híd pedig egy olyan elem, amiről egyszerre juthat eszünkbe az összekötő szerep és a továbblépés lehetősége is. Előbbi pont fordítottan működik: ahogy hónapról-hónapra közeledik a híd két vége egymáshoz, úgy távolodik el egymástól fokozatosan a férj és a feleség.
A feldolgozási szakasz és a szereplők közötti konfliktusok csúcspontja az anyós ebédjén következik be: a szüléshez hasonlóan ezt is egy snittben követhetjük végig.
Az utolsó képkockák mintha nem is a filmhez tartoznának: sokkal élénkebb és világosabb színeket használnak az addig donimáló sötétekhez képest a készítők, így, az almafák piros-zöldjében jelenítik meg az idilli, már-már álomszerű, évekkel későbbi történéseket.