fotó: Dávid Anna Júlia
Koncert, nagyszínpados bábelőadás, tárlatvezetés, filmnézés, tűzinstalláció, ostorcsattogós hétpróba, csupa-csupa izgalom – így szervezték meg a Múzeumok Éjszakáját a Szent Iván éjszakájához legközelebb eső szombaton, június 19-én Haáz Rezső Múzeumban.
A programkínálat az 1849-es segesvári csata tematikája köré épült. Ezzel kapcsolatban egy új kiállítás nyílt Ki mondaná, hogy e hely csatatér? Régészeti kutatások a segesvári harctéren címmel, melyet Kápolnási Zsolt tanár személyes történetekkel tarkított történelemórával nyitott meg.
Kacsó Péter tanár, és tőle nem messze az egykori kapus, akit ebből a szögből a halál se lát.
„Gyerekek van egy igazi csontváz az épületben. – De még él?” – hangzik a döbbent kérdés egy ötévestől.
A tárlatvezetéssel egybekötött refis kiállítást nem éri meg kihagyni: Kacsó Péter földrajztanár vezetett be a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium alapításának és fejlődésének történetébe, olyan izgalmas dolgokat mutatva meg, mint egykori kapusuk csontváza, aki annyira szerette az iskolát, hogy örökre ott akart maradni, és ez a kívánsága teljesült is, ma is minden szem rászegeződik, ha a csontrendszer a téma az iskolában.
Megelevenedett előttünk a diákélet hierarchiája és szigorú szabályrendszere is, de ha kíváncsi vagy, hogy a refiseket miért hívták fuszulykásoknak, és minek hívták a gimiseket, akkor is Kacsó tanár urat keresd.
Kézműveskedés királylánnyal, boszorkánnyal és munkára fogott szülőkkel
A múzeum munkatársai külsősöket is bevonva tették színesebbé az eseményt, így a gyerekek találkozhattak fegyverkészítő kovácsmesterekkel, megsimogathatták Viktort és Vidámot.
Bár szorgosan filmez, Karcsi nem méhecske, tudták meg a gyerekek.
Volt lángos, kürtőskalács és sok-sok frissítő, lehetett fotózkodni, fagylaltot nyerni. A kézműveskedésbe és feladatok lebonyolításába pedig önkénteseket is bevontak: A 16 éves Dimény Boglárkát, aki a Benedek Elek Tanítóképző diákja, magyar tanárnője hívta meg azzal a kéréssel, hogy elkélne egy-két segítő kéz.
Ő itt Viktor, aki barátjával, Vidámmal együtt várta, hogy a gyerekek megcsodálják, megsimogassák
„Nagyon-nagyon szeretek segíteni másoknak, pláne gyerekeknek, és nagyon szeretem, ahogy jönnek, és próbálnak ügyeskedni, segítséget kérni. Nagyon jól érzem magam itt velük” – lelkesedett Boglárka.
Persze az egész kicsi gyerekek is szeretnének pártában járni és dobolni, így aztán a segítők mellett sok szülő is gyerekké válva vetette bele magát a vágás, ragasztás, fűzés világába.
„Ezt akkor most rögzítetted?”
Negyedikes srácokat kérdeztem meg, milyen volt a kincskeresés: úgy tippelik, hogy félórát, de akár negyvenöt percet is dolgoztak a 10 kérdésből álló feladatsor teljesítésén.
Srácok csinálhatok rólatok egy képet? – Csak állítsam be a hajam.
Alpár, Ábel és Andor különösebb stratégia nélkül láttak neki a feladatnak: „egyszerre mentünk, a fejünk után. A kiállításokból adtak fel kérdéseket, és meg kell keresni a válaszokat, a legelsővel szenvedtünk a legtöbbet, és a legutolsó volt a legkönnyebb kérdés” – mesélik.
Azt is megtudtam tőlük, hogy egyszerre egy kérdést kaptak, a lapon szerepelt a kiállítás címe, amelyben a válasz el volt rejtve, majd ha sikerült megtalálni, a válasszal meg kellett keresni egy szervezőt (akik különleges ismertetőjelekkel voltak ellátva: például boszorkánykalapot viseltek, katicafüleket, esetleg koronát), ezután újabb feladatot kaptak. A srácoknak sikerült az összes választ megadniuk, így jutalomfagylalot kaptak.
Ostorcsattogtatás, hogy otthon ne az ajtót kelljen.
„A hétpróbát is megcsináltuk. Volt kötélhúzás, célbadobás, dárdadobás, parittyázás, nyergelés és minden” – vágnak lelkesen egymás szavába, s még az is kiderül, hogy a parittya volt a kedvenc, ami már csukott szemmel is megy nekik.
Boti talált az ásatáson egy érmét!
A legkisebbek tátott szájjal bámulták a kolozsvári Puck Bábszínház előadását, aztán kicsik és nagyok együtt hallgatták a Koszika & The HotShots koncertjét.
Tűzbe jött a társaság.
A régészek fémdetektoros bemutatójának csak a sötétség vethetett véget, és a Szentivánéji tűz sem maradhatott el, Berze Imre tűzinstallációja mellett töltődhettek a gyerek, csodálkozhattak a nagyobbak.
A filmnézésre kissé megfogyatkozott a csapat, sőt tizenegy óra után az eső is megcseppent, így a gyerekek elmentek lefeküdni, a legkitartóbbak sátrak alá húzódtak, és még éjfél után is folyt a vetítés.
