fotó: Pál Edit Éva

Lovas szekérrel zörgünk a köves úton felfelé. Luxus szekér, mert úgy fel van díszítve, és olyan komfortelemekkel rendelkezik, amilyet csak szüreti bálokhoz hasonló kiváltságos eseményeken szokás nálunkfele bevetni. Ülődeszkák rajta, s azokon tiszta, még új rongyszőnyeg, hogy pontosítsak.

A lovak haja, farka befonva. Csilingelve kocogunk fölfelé az időben és térben, valami kezdetleges Mennyországba, ahol kortárs ételek, modern eszközök, jókedvű emberek, és mindenféle jelenkori kényeztetés vár.

Az érzés, amikor a nyári melegből érkezve leülsz nagymamád asztalához az alsó házban, és szürcsölheted a kapros fuszulykalevest, enyhén füstölt husival, amin fehér hártyás zsiradék fodrozódik, lepiszkálod és ott hagyod a tányér szélén. Az érzés, amikor belépsz a pince hűvösébe a borvizes korsóért, beleakad a fonott vesszőbe a bőröd, vagy amikor a mezei munka után beledugod a poros lábujjad hegyét a jéghideg patakba.

Valami ilyesmi élményt nyújt a Taste of Transylvania, ahol volt szerencsém már kétszer belekóstolni a gyerekkoromba és a tiedbe, meg az övékbe is. Közben pedig itt sertepertélt körülöttem a jelen meg a jövő is. És valami ilyesmi járt a fejemben, amikor pénteken megérkeztem a Junior étterembe.

Idén is lesz Taste of Transylvania, a harmadik. 

Szeptember 12. és 15. között három napon át kényeztethetjük az ízlelőbimbóinkat, bábáskodhatunk a múlt és a jövő, a helyi és a távoli egymásra csodálkozásánál, legyen szó ételről, italról, különféle nemzetiségű emberről.

Trucza Adorján és Szász Attila főszervezők elmondták, mi az, amit az idén is megtartanak a tavalyi meg tavalyelőtti fesztiválelemekből. A helyszín továbbra is a Gyimesközéploktól nem messze található Borospataka falu, ahová lovasszekérrel viszik ki a látogatókat. A Gyimesi Skanzen panziónál autentikusabb helyszínt el sem tudnak képzelni, bár gondolkodnak már pop-up helyszíneken, azaz időszakosan elvinnék máshová is a fesztivál bizonyos elemeit. Idén is a budapesti Keleti pályaudvartól idáig zakatol a Taste of Transylvania Expressz, amelyen Bíró Lajos séftől az ételt, a MÁV-tól pedig a jegyeket rendelhetjük meg. Vagyis azok, akik onnan jönnek.

fotó: Pál Edit Éva

Idén is ugyanaz a koncepció, hogy a helyi ételek, alapanyagok és receptek érvényesüljenek egy új kontextusban. Megismertetni a helyi emberekkel a saját értékeik mellett azt, hogy merre halad a világ, a világgal azt, hogy honnan indul a helyi ember, és a találkozásból milyen különleges értékek tudnak létrejönni.

Az idén is picula a fesztivál hivatalos pénzneme, és a jó hír az, hogy a piculára nem hatott az infláció, ugyanazok az árak maradnak. A családias hangulatot is szeretnék megőrizni.

És akkor jöjjön az, ami változik.

A zakuszka a székely halászlé

Az idei évi gasztrofesztivál egyik alaptémája a zakuszka lesz. A zakuszka az erdélyi ember halászleve: vérre menő vitákat vált ki, hogy kell-e bele fuszulyka, vagy nem kell, gombával, vagy vinetával (mi vinetének mondjuk, más vinettának írja, szóval ezen is lehetne egyet bokszolni), esetleg az összessel főzzük az őszi zöldségkrémet, fejtette ki Trucza. Hogy vineta kerül-e az övékbe, azt majd ők eldöntik, de jótékonyságból bőven öntenek a zakuszkás borkányba a civil szervezetek, köztük a Caritas és a Romániai Vöröskereszt, akik már biztosan ott lesznek és a civil főzésben részt vesznek a Taste of Transylvania fesztiválon.

fotó: Ilyés Zalán

A sportkedvelőknek is jut élményből, ők a Sepsi OSK és a gyergyói Progym SK csapatok vezetőivel, játékosaival közönségtalálkozhatnak, és ha, jól értettük, még a főztjükből is ehetnek.

A tavalyi örömfőzés sikeréből kiindulva, amelyen 50 séf 100 keze főzött, idén a Skanzen területén levő domboldalt átalakítják Mama-dombbá, ahol a környező településekről érkező asszonyok hagyományos ételeket főznek. A világhírű séfeket pedig arra kérik fel, hogy ezekből a hagyományos ételekből inspirálódva készítsenek újragondolt, kortárs ételeket. Itt jön a képbe a máréfalvi Róza mama, akihez minden séfet elvisznek, aki az udvarhelyi Gasztroakadémiára kóricál, hogy megkóstolja a házias ízeit, különösképp a híres máréfalvi, kemencében sült tejfölös lepényt. Róza mama szerint minden ember életében egyszer legalább el kellene zarándokoljon erre a fesztiválra.

Égetett kalóriák sült pityókaágyon

Ugyancsak újdonság, hogy idén nemcsak az ízélményre figyelnek, hanem a fesztiválozók alakjára is.

Az egészséges életmódhoz hozzátartozik a mozgás, a kalóriaégetés, ennek pedig egyik legautentikusabb módja a közösségi pityókaszedés. Egy teljes gyimesi pityókaföldet fognak megszabadítani a terméstől a jelentkezők szombat reggel, hogy reggelire frissen szedett, frissen sült pityókával pótolhassák az elégetett kalóriákat.

fotó: Pál Edit Éva

Vasárnap sem telik el mozgási lehetőség nélkül: a csíkszeredai Running Festival szervezői levezetésképp egy 5 és egy 10 kilométeres közösségi futás megrendezését is bevállalták az előző napi, saját rendezvényük után. A futókat pedig ingyenes reggelivel jutalmazzák.

fotó: Pál Edit Éva

Ezen kívül a fesztivál teljes ideje alatt bérelhetünk elektromos biciklit, amellyel bejárhatjuk a környező hegyeket, és akár az Apa-havason található Champagne bárba is eljuthatunk.

A füled is lakjon jól!

Nem húzzák be az előző évekhez hasonlóan este 9-kor a nótát, hanem a táncoslábú baglyoknak esténként koncerteket, bulikat rendeznek. Olyan zenekarok lépnek fel, mint Szalonna és bandája, a Sarmalele Reci, Boban Marković, vasárnap a Bagossy Brothers Company készül valami egyedivel.

A koncertek után pedig tábortűz lesz, meglepetés, hogy milyen. Tavaly a tűzijátékkal, pontosabban a fényjátékkal leptek meg: drónok százai rajzolták az égre a medvét, a kőlevest, meg írták ki gyöngybetűkkel, hogy Taste of Transylvania.

fotó: Pál Edit Éva

Aki épp nem akar táncolni, és mondjuk első randin van a fesztiválon, az esténként a csűrben, az előadások után a bukaresti Magyar Kulturális Intézet jóvoltából gasztromozit nézhet – hangsúlyozták a programok változatosságát a szervezők.

Előtte pedig egész nap előadások, panelbeszélgetések, gasztro show-műsorok várják a látogatókat, ahogy eddig is, és egész nap táthatjuk a szánkat a kiállító vendégek, árusok sátránál. Konkrétan és átvitt értelemben is.

A szakmának se utolsó a rendezvény, Szőcs Előd séf szerint a kelet-európai régióban a top háromba tartozik. Legfőbb erényének azt találta, hogy találkozási és kapcsolatépítési lehetőségeket teremtett a szakmabeliek számára. Enélkül nem sikerült volna megismertetniük több helyen is a Ferencesek főztje szakácskönyvüket, ami a somlyói ferences barátok nem épp szegényes ízvilágú receptjeinek újrafőzött változatát tartalmazza, és amit épp a napokban mutattak be Udvarhelyen, sem pedig a kisállat-vágópontjukat, ami egyedi Székelyföldön.

Jegyed? Szállásod?

Ami a jegyeket illeti, számolt be Szász Attila, az Early Bird-jegyek már nem kaphatók, de még mindig kedvezményesen lehet jegyeket-bérleteket vásárolni; azt javasolja, lessük az oldalaikat, ha akciós árat szeretnénk, ugyanis egy online kérdőív kitöltésével is szerezhetünk némi árengedményt.

Tavaly 5.000 fő vett részt a rendezvényen, idén a koncertekkel duplájára számítanak. Ehhez 397 szervezőt mozgósítottak, idén az ő számuk is növekedni fog. Hogy minden rendben menjen, szeretnének a lehető legtöbb információt előre tudni, ezért érdemes idejében jegyet venni, szállást foglalni és a Csíkszeredából induló ingyenes buszokra regisztrálni, mondta Trucza Adorján.

A szállással szokott minden évben némi probléma lenni, ugyanis jó borokat is szoktak a kiállítók hozni. Erre két megoldást eszeltek ki idén. Az egyik a Tisztaszoba program, amelynek a lényege, hogy „derék gyimesi emberek felajánlották a saját házukban a szobáikat”, egy helyi személy koordinálja, akinek a tasteoftransylvania.eu oldalon lehet megtekinteni az elérhetőségét. A másik, hogy a travelminit.ro szállásportállal együttműködnek, és a szakportál biztosít egy listát a környéken található panziókról a potenciális látogatóknak. Csíkszeredában egyelőre még rengeteg szálláshely van arra az időszakra, az ingyenes buszokkal pedig kivisznek a fesztiválra, említették a szervezők.

fotó: Pál Edit Éva

Azt is megtudtuk, hogy a fesztivál nem jöhetett volna létre, ha nincs kezdetektől fogva a  társszervező Pro Economica Alapítvány, a Magyar Turisztikai Ügynökség, illetve a Visit Harghita mint szakmai partner, „velük is nagyon sok közös elképzelésünk van a jövőre nézve, Hargita megye készül 2027 gasztrorégiója címére, és ebben közösen tudunk dolgozni, és a fesztivál egy nagyon fontos lába ennek a törekvésnek”, folytatta Trucza Adorján a köszönjük a támogatóknak résszel a sajtóeseményt.

De ekkor már nem is nagyon hallottuk, mit mondanak az asztal túloldalán,

mert nagyon jó illatokkal vonták el a figyelmet a Páva szakácsai. Nem szokás a sajtósoknak adott falatkákról említést tenni, de itt talán nem túl szakmaiatlan, sőt, segíti a lelkesedést megérteni, ha megemlítjük, hogy mivel kenyereztek le.

Újragondolt csángó étel a bóc fotó: Ilyés Zalán

Báránykebabot vineta-ágyon (ha a családom ezt olvassa, pár másodperc megrökönyödött néma csend után nyugodtan vegyen levegőt, mert egyedül a Taste of Transylvaniával kapcsolatba hozható bárányhúst vagyok hajlandó megenni körülbelül 35 éve) faltunk, és előtte is volt valami finomság, enyhén savanyított dolgokkal a tetején, de ez utóbbi fél napra kiverte a fejemből az előételt. Bóc volt amúgy. Utána choux-t ettünk, és amikor mindezt eltekertük, akkor Róza mama felhajtotta a kosárkájáról a kockás szalvétát. Nehogy megcsömöröljünk, az egészet tejfölös lepénnyel elnyomtattuk. (A dietetikusom is sóhajthat itt egy mélyet).

Báránykebab sült vineteágyon, sültpaprika párnával fotó: Ilyés Zalán

Úgyhogy ennél a résznél olyant gondolok, ami nyár elején, nyár szülöttjeként legalább akkora incselkedésnek számít az ördöggel, mint a bárányhús megkóstolása: elkezdtem kicsit várni az őszt.

Ui.: Winnetou-nak a mesterséges intelligencia fordította a vinetát. Legalább az indián nyár passzolt.