Egy szépen kialakított és megfelelően gondozott akvárium a lakás dísze lehet, ám könnyen visszájára fordulhat a dolog, ha nem figyelünk rá kellőképpen. Rögtön meglátszik rajta, ha egy hal nem érzi jól magát: nem színesedik ki igazán, esetleg teljesen elveszti a színét, lelassul a mozgása, lehúzódik az akvárium aljára, étvágytalan lesz.

Sógor Levente akvarista szerint nem az kellene legyen a célunk, hogy a halak túléljék az akváriumban, hanem, hogy a lehető legszebbek és legegészségesebbek legyenek.
Optimális feltételeket kell nekik teremtsünk, de mit jelent az optimális, vajon megfelelő-e a város vize a díszhalak számára, és mi a trend az udvarhelyiek körében? – ezekről beszélgettünk az udvarhelyi szakemberrel.

Fotók: Hodgyai-Lőrincz Eszter

Sógor Leventét nem véletlenül emlegetik úgy, mint „a Kossuth utcai kisállatos”, „a halas”, hiszen több mint tíz éve működteti a kisállatkereskedését, és segíti tanácsaival a hozzá betérőket. Állatszeretete már kisgyerekkorában kezdődött, amikor néhány guppit kapott ajándékba édesapjától, tőle tanulta el az akvarisztika alapjait is, majd az állattenyésztő mérnöki egyetemen fejlesztette tudását.

Könnyebb, ami kisebb?

A kezdő akvaristák többsége azzal téved – mondja Levente – , hogy kis akváriumot vásárol, mert azt hiszi, kevesebbet kell majd foglalkoznia vele. Csakhogy egy kicsi akváriumban nehezebb fenntartani az egyensúlyt: sokkal gyakrabban kell a vizet cserélni, mint egy nagyobbnak és a halak is rövidebb ideig tarthatók életben a felgyűlt mérgezőanyag miatt, magyarázza.

Éppen ezért egy közepes méretű, ötventől százhúsz literes akváriumig szokott ajánlani kezdésként, ami anyagilag sem annyira megterhelő, mint egy nagyobb. Egy alsóbb kategóriás „kezdőszett” például, amellyel szűrő, levegőztető, termosztátos melegítő és megvilágítás is jár, háromszázötven lejbe kerül, egy prémium kategóriás már ezerkétszáz lejbe.

Ha viszont csak a gyerekeknek szeretnénk halat vásárolni, kipróbálni, hogy működik-e az, hogy reggel felkelnek, megetetik és gondját viselik, akkor egy kicsi, 5-6 literes akvárium és a sziámi harcoshal ajánlott Levente szerint – hogy miért, lásd alább.

Mi kell egy akváriumba?

Az akvarisztika legfontosabb kelléke a szűrő, mivel összegyűjti az akváriumban található szennyeződést, a mérgező anyagokat kevésbé mérgezőre bontja le. Ma már olyan szűrőt is lehet kapni, amely tud benyomni levegőt, ám ennek megvan a hátránya is: kisebb levegőbuborékokat nyom be, amely egyes halaknak nem jó, és zavarosnak tűnik az akvárium vize.

Ezzel ellentétben a porlasztóköves levegőztető egészen nagyobbra porlasztva juttatja be az oxigént az akvárium vizébe, az áramlat okozta vákuum segítségével. 

Az elevenszülőkből a plattit, guppit, mollit, szifót lehet egy helyre tenni, de társítható különböző pontylazacokkal is.

Mindig szükség van oxigéndús vízre, ezért nem szabad kihúzni a szűrőt, a levegőztetőt. Ha leáll a rendszer, akkor elfogy az oxigén, ami az akváriumban van, és elpusztulnak a halak. Szükségük van az oxigéndús vízre a baktériumoknak is, amik a szivacsban telepednek le.

Egyedül a sziámi harcosoknak nem szükséges a szűrő, a levegőztető, mert eredetileg is olyan vízből származnak, ahol kevés az oxigén: mocsarakból, rizsültetvényekből. Ők a hiányzó oxigénmennyiséget a kopoltyúüreg felső részén található labirintszerv segítségével, a vízfelszín fölötti levegőből nyerik ki. Látszik sokszor a mozgásukon is, hogy ők oxigénmentes vízben élnek: spórolnak az oxigénnel, nem úsznak sokat, lassú mozgású halak.

Aranysügér.

A megvilágítás viszont nem szabad nonstop menjen, maximum napi nyolc-tíz órát. A túlzott fény egészségtelen a növények számára, elősegíti az algafejlődést, a halak sem tudnak pihenni, felborul a nappali-éjszakai ciklusuk. A nagyon növényes akváriumokban szoktak tizenkét órákat világítani  – figyelmeztet Levente, aki azt szokta tanácsolni, hogy fal mellé tegyék az akváriumot, vagy térelválasztó is lehet, de azt sokkal nehezebb berendezni, mert mind a két feléről jól kell kinéznie.

Mivel díszítsük a lakás díszét?

Egy zacskó jó minőségű akvárium aljzatot hatvan-hetven lej között tudunk beszerezni, de kiválasztásuknál érdemes szakember segítségét kérni: a porózus szerkezetűek például jók a növényeknek, de a baktériumok is meg tudnak telepedni benne, magyarázza.

Kagylóhéjat csak olyat tegyünk, amit mi szedtünk, mert a „piaci” kagylóhéjakat lakkozzák, és ezért nagyon károsak tudnak lenni a halakra. Többször is megjárták, hogy a lakk leoldódott, berohasztott mindent, elpusztultak a halak.

Vannak olyan halak, amelyek kimondottan szeretik a természetes kagylóhéjakat, mert azokból ásványi anyagok oldódnak ki a vízbe, de van olyan hal is, amelyiknek ez nem jó. Kemény, lúgos vizet szerető halaknak mehetnek a kagylóhéjak, de amelyek savas vízből és nagyon lágy vízből származnak, azoknak nem mindig jó. Mértékkel kell belőlük tenni. 

A halak szempontjából teljesen mindegy, milyen növény van az akváriumban, viszont aszerint csoportosíthatóak, hogy mennyire könnyen vagy nehezen tarthatók.
Levente a kezdőknek azt ajánlja, hogy könnyen vagy könnyen tartható növénnyel próbálkozzanak, az echinodorus családba tartozók, az anubias növények nagyon könnyen tarthatók.
Van még emellett a gömbmoha, ami egy érdekes formájú, lassú növésű, nem káros mohaféle, de vannak mohák, amikkel nagyon kell vigyázni, mert iszonyú gyorsan tudnak szaporodni, elveszik az életteret más növényektől, rátelepednek az akváriumra.

Levente például csak rendelésre szokott hozni nehezen tartható növényeket. A növényekkel is gond van: tápozni kell, nyírni kell, több odafigyelést és több vízcserét igényelnek a növények, „még bonyolultabbak, mint a halak”, mondja.

Ha a növények növekednek és jól érzik magukat, a vízből kiveszik a mérgező anyagokat: nitrátot, foszfátot, nitritet, magukba építik a növekedésükkel, viszont ha nem érzik jól magukat és pusztulnak, akkor pont fordítva, ezek a bomlástermékek bekerülnek a vízbe, ha rohad a növény.

Hogy ízlik az udvarhelyi víz?

Udvarhelyen semleges pH-s, lágy víz folyik a csapon, de lehet keményíteni, ha szükséges. Ha például afrikai sügért akarunk tartani, csak be kell tenni néhány mészkövet, talajnak meszes zúzalékot.

– Tehát a mi vizünk ilyen szempontból nagyon-nagyon jó, sokkal rosszabb helyzetben vannak azok, akiknek van egy nagyon kemény vizük és kell lágyítsák, mivel ahhoz spéci felszerelések kellenek, nekünk ez a hatos összkeménységű vizünk ideális minden halfajnak, kisebb segítséggel – véli Levente.

Kék gurámi.

A forrásvizekről jó, ha tudjuk, hogy milyen a keménysége, az összetétele. Ha nagy a foszfát tartalma a víznek, halainkra semmi rossz hatással nincs, viszont iszonyúan fog fejlődni az alga, és az nekünk egy csomó gondot okoz. Azt is lehet kezelni, ki lehet venni műgyantával a foszfátot, de drágább. Vannak időszakok, például nagy esőzések után, amikor nem használhatók a csorgók, s ha ivásra nem, akkor akvarisztikai célra sem használható a vizük.

Vitorlást az aranyhallal, guppit a mollival?

A halak „összetevésénél” előbb a vízminőséget nézzük: melyikük milyen vizet szeret, hogyan táplálkozik.
Egy növényevő halat hiába teszünk össze egy húsevővel, mert nem tudjuk különválasztani az etetésüket. A hőmérsékletigényük is hasonló kell hogy legyen. A diszkoszhalak például 28-29 fokos hőmérsékletet igényelnek, emiatt csak olyan növényt és halakat tudunk tenni melléjük, amely bírja ezt a hőmérsékletet.

Az elevenszülőkből a plattit, guppit, mollit, szifót lehet egy helyre tenni, de társítható különböző pontylazacokkal is, azoknak nagyobb a tűrőképessége. De például az afrikai sügéreknél mindig meg kell nézzük, hogy egyforma erősek legyenek a halak, ne legyen egyik csapat dominánsabb, mert “elnyomják egymást”. 

– A díszmárnák családjában nagyon kötekedő halak vannak, nem is szoktam hozni emiatt belőlük. A sziámi harcoshalakat nem ajánlatos összetenni, mert nagyon agresszívek – figyelmeztet Levente.

Neonhalak.

Amikor kicsik a halak, akkor szeretik, ha sokan vannak, és vannak olyan fajták is, amelyek felnőtt korban is rajban szeretik, ilyenek például a neonhalak, a pontylazacfélék. Ezekből a halakból kell egy tízes csapat az akváriumba, így érzik biztonságban magukat, hanem sápadtabbak, ijedősebbek, teljesen más a viselkedésük: lehúzódnak, nem jönnek elő enni. Sok olyan hal is van, amely párban, vagy idős korában ural egy területet.

– Az aranyhalak is kötekedő halak, eléggé eszik a növényeket, nagyra nőnek, velük már kicsit nehezebb, de melléjük is lehet tenni egy nagyobb testű szifót, mollit.

Vitorláshalat aranyhallal abszolút nem szoktam ajánlani, nem kompatibilisek: egyik melegvízi, másik hidegvízi, egyik húsevő, másik alap tápláléka a növény.

Ennek ellenére sokan összeteszik, és éldegélnek, de „nem az a cél az akvarisztikában, hogy túlélje a hal, hanem hogy jól érezze magát”, normális viselkedését mutassa, amit csak akkor tud, ha jól érzi magát, és nem szenved. A halaknak is megvan az élettartamuk, a vitorlások öt-hét évet is élnek, az aranyhalak, a harcsák is hosszú életűek, a kisebb halak rövidebb életűek.

– Ha elmondják a vásárlók, hogy otthon milyen halaik vannak, akkor szívesen segítek nekik abban, hogy mit mivel szabad összetenni.

Parizer és kenyér jöhet?

Csak jó minőségű tápot adjunk, mert azokban vannak olyan tápanyagok, amik fel is szívódnak a hal szervezetében, és megkapja a megfelelő vitaminokat, aminosavakat. Ha gyenge minőségűt, vagy többet adunk a kelleténél, akkor nem szívódik fel és szennyezi a vizet.
Harminc másodperc alatt el kell fogyjon a táp, semmiféleképpen nem szabad, hogy az akvárium vizében lengedezzen a maradék. Ha pár perc múlva is még tápot látunk az akvárium tetején, az kemény túletetésnek számít – mondja Levente.

Napi kétszer ajánlott etetni a halainkat: reggel és délután. Vannak granulátumok, lemezes haltápok, a lényeg, hogy jó minőségűek legyenek, olyan anyagokból tevődjenek össze, amit meg tudnak emészteni: hallisztből, tehát ne szójafehérjét kapjon a hal. Ez nem kerül sokba, nem nagy kiadás, 50-60 literes akváriumba tízen lejből egy hónapig tudjuk etetni a halainkat.

Kenyeret abszolút nem szabad adni a halaknak, mert élesztőt is tartalmaz, nagyon rontja a vizet. Ugyanígy parizert sem, mert fűszer van benne, amely a hal egészségére nincs jó hatással.

Mivel tudunk hibázni?

Az akvarisztika legfontosabb alapja, hogy rendszeresen kell cserélni a vizet, a mechanikai szűrőanyagokat pedig tisztítani kell, és akkor nincsen gond. Ha elhanyagoljuk, sokkal több energiába és pénzbe kerül később.

– Sokan akkor akarnak lépni, amikor már össze van omolva az akvárium, amíg szép, tiszta, addig nem. Hiába tiszta még a víz, ha lejárt az idő, megemelkednek a mérgező anyagok szintjei, és akkor lépni kell. Az is gond, ha túltelepítenek akváriumokat: sokkal több halat tesznek bele, sokkal nagyobb méretűeket, mint amit az akvárium el tud tartani.

Ízlés dolga, hogy ki milyen halat szeret: van, aki szereti a szép, vonaltenyésztett halakat, van, aki nem szereti és azt mondja, hogy a régi, hagyományos halak híve.

Stresszként él meg minden változást a hal az akváriumban, így a vízcserét is, de főleg akkor van gond, ha több vizet cserélünk. Harminc százalék vízcsere ajánlott: harminc százalékot kiveszünk, hetvenet meghagyunk. De az is fontos, hogy klórtalanított vízzel cseréljük, ezért a csapvízbe előbb vegyszert kell tennünk, majd ezt 15-20 percet kell hagynunk állni.

Ha növényes az akvárium, akkor kéthetente, ha nincs növény, akkor négy hetente ajánlott a vízcsere, de függ attól is, hogy mennyi hal van az akváriumban, és hogy kicsi belső (5×10 cm-es) szűrőnk van vagy külső nagy, ami a százszorosa. Ha bezavarosodik a víz, pangó étel van, rögtön vizet kell cserélni.

Mik a trendek az udvarhelyiek körében?

– Amit észrevettem az az, hogy a hetvenes, nyolcvanas évek generációja tartja fenn az akvarisztikát. Még a kisgyerekek érdeklődnek, ötödikes-hatodikos korig, a nagyobb korosztály már nem. Mostanában nem trend az akvárium annyira.

Régen volt három kisállatkereskedés a városban, és sokkal többet eladtunk. Átveszi a helyet a telefon, a számítógép, a saját gyerekeimen látom, hogy inkább a modern dolgok érdeklik, a játékaik – véli Levente, aki úgy látja, az érdeklődő udvarhelyiek ízlése változatos.

Ízlés dolga, hogy ki milyen halat szeret: van, aki szereti a szép, vonaltenyésztett halakat, van, aki nem szereti és azt mondja, hogy a régi, hagyományos halak híve. Nagyon sok változatuk van már a halaknak is, vannak hiperszuper tenyésztett, brokkoli uszonyú, vérvörös vagy albínó szifók is. Azt vettem észre, hogy a minél színesebb a trendi, a neonszínűek. – mondja Levente.

A diszkoszhalak 28-29 fokos hőmérsékletet igényelnek.

– A diszkoszhalak a kedvenceim, onnan kapta a cég is a nevét, azokat szaporítottam hobbiból valamikor régen, még mielőtt az üzlet volt, de minden halat szeretek, otthon úgy van, hogy mindig sorba veszek halfajokat. Mindegyikben látok valami szépet: ha nem külsőre, akkor viselkedésre, vagy az ivadék nevelkedési szokásaik miatt.

Milyen egy akvarista élete?

Régen, amikor pörgés volt, sokszor nem tudtam elvégezni az otthoni dolgaimat. Hazamentem, hogy legyek a gyerekekkel egy kicsit, majd este vissza a boltba, reggel hajnalban pedig áruért. Amikor megyek nyaralni, a bolti halakat ráhagyom egyik barátomra, a garázsban levőket a másik barátomra, a lakást a húgomra, tehát én három embert kell megkérjek, mielőtt elmegyünk nyaralni. Ha bezárok délután ötkor, otthon attól még várnak a halaim a lakásban, a garázsban.

– Sokszor fárasztó tud lenni, a gyerekektől is gyakran hallom, hogy „apaa, már megint az állatok miatt nem megyünk nyaralni”. De megéri, ha látod az eredményét, és itt most nem a pénzről beszélek, hanem azokról a visszajelzésekről, amelyeket a nyilvános akváriumokkal kapcsolatban kapok, például a Zsebcafé akváriumáról is többször kaptam pozitív visszajelzést.

– Nekem olyan a munkám, hogy nem elég, ha kimegyek egy hónapban vagy félévben egyszer akváriumot tisztítani és szépet alkotok, az én eredményemet a kliens is kell tartsa, hogy szép legyen: ő kell enni adjon, ő kell beletegye a növénytápot, az algásodást idejében észrevegye.