Maradjon a régi polgármester az új embereivel, térjen vissza a félig-meddig megújult RMDSZ, vagy, ami maradt a koalícióból, jobban mondva az MPP-ből?

Félidőnél jár a kampány, és az udvarhelyi önkormányzati jelöltek programjainak ismeretében egyre világosabbá válik, hogy gyakorlatilag mindenki azt akarja: fejlődő várost, megújuló városközpontot, Székelytámadt várat, wellnesst a Szejkére, terelőutat, minőségi oktatást és kultúrát stb. Az udvarhelyiek számára ez azt jelenti, hogy nem is a programok, hanem az emberek, a jelöltek között kell választaniuk. Szóval nyugodtan el lehet tenni a jegyzettömböt és a számológépet, ehhez a választáshoz nem lesz rájuk szükség. 

Mérlegelésre viszont annál inkább. Az alábbi összeállításban arra törekedtünk, hogy erősségeik, lehetőségeik és gyengeségeik, kockázataik mentén hasonlítsuk össze a jelölteket. Lesz-e nagy visszatérés, roma képviselet, román tanácsosok, kivel mit nyerhet vagy éppen veszíthet a város? Csak néhány kérdés a sok közül, ami eszünkbe jutott az elmúlt hetekben.

A POLgi és Emberei

Gálfi Árpád a hivatalban lévő polgármester előnyével, tapasztalatával, apparátusával indul. Megjelenésben, kifejezésben sokat fejlődött, ennek hátulütője, hogy politikusként már egészen jól kerüli a válaszadást, és orrvérzésig nyomja a populista paneleket. Annyit mondta, hogy már mindenki tudja, hogy mennyire becsületes, istenhívő és igaz magyar. Az MPP-től, Szász Jenőtől való függetlenedése is bizonyára sokat dobott a népszerűségén, de Gálfi folyamatos mártírkodása kezd unalmassá, visszatetszővé válni, főleg, amikor a kényes kérdésektől meghátrál, válaszadás helyett moralizál.

Szinte kizárólag az áldozati szerepre építi kampányát, jönnek a lájkok, uh-uh. Bárki támadást indít Gálfi ellen, az ő malmára hajtja a vizet. Viszont ettől a teljesítmény nélkül, csak a sopánkodásra kapott sok pozitív visszajelzéstől könnyen fejébe szállhat a dicsőség. Ha feláll a lájkokból, kommentekből állított piedesztáljára, onnan könnyű lesuppannia, mikor mostanában még a rég meghaltakat is egy-kettőre lependerítik a talapzatukról.

De még így is neki tudjuk a leginkább elhinni azt, hogy nem sumákol, nem sunyizik, hanem a város érdekeit akarja képviselni, és nem kötődik gazdasági-hatalmi érdekcsoportokhoz. Ez egyben a gyenge pontja is: nincs politikai háttérországa, így előfordul, hogy ha az egyéni érdekek nem esnek egybe a közérdekkel, akkor utóbbi nem, vagy csak nagyon lassan mozdul előre. Más szóval: ha nem tudnak kihasználni, nincs mivel a tökeidet szorongatni, akkor nem is fektetnek beléd, kiállnak a hátad mögül (lásd: MPP-ből való kizárás). A nagy függetlenségi harc után nem lesz könnyű Budapestről és Bukarestből sem pénzhez jutni, amíg azok a hagyományos magyar pártokon vagy a volt szövetségeseken (pl. Szász Jenő) keresztül érkeznek.

Hogy milyen polgármester lett belőle, az más tál tészta. Állítólag folyton bent van a hivatalnál, minden paksamétát tüzetesen átnéz, ismeri az ügyeket, ami örvendetes, de panaszkodnak, hogy konok és kicsinyes tud lenni a hivatalnokokkal szemben, mindenbe beleszól. Gálfi esetében egy másik kockázat az, hogy kommunikációját mások irányítják, és ezzel nem csak a megítélését, hanem a gondolkodását is befolyásolhatják.

Nagy ígéretekkel vágott bele a koalíciós tanácsosi csapatával, tucatnyi uniós pályázatot meg is nyertek a polgármestersége alatt, de a kivitelezésük még hátra van, a következő mandátumban ígérik a megvalósítást. A székelyföldi tapasztalat azt mutatja, hogy a folytonosság megtérül, ettől függetlenül támadható amiatt, hogy kevés jelentős beruházást (pl. jégpálya) tudtak átadni az elmúlt négy évben. Pedig a tanácsban is többségük volt, amíg a koalíció szét nem esett, és az MPP-s Mike és Ketesdi át nem állt az RMDSZ-szel szavazni.

A koalíció széteséséből az a hátránya származott, hogy még egy ügyvédfogadásra se jönnek össze a szükséges szavazatok a tanácsban. Ahhoz hasonló helyzet állt elő, mintha kisebbségi kormány lenne, amelyet a parlament nem támogat. Ezt a hátrányt tudná helyrehozni az új csapatával. A Székelyudvarhelyért Pártba készülő, végül a POL-ban kikötő emberei közül többen új arcok, civilek, nem megélhetési politikusok. Olyan elismert udvarhelyieket sikerült meggyőznie Gálfinak és Ember Attilának, mint például Kurtus István és Ambrus József orvosok, Pál Dénes és András Lehel a Melinda csoporttól, Godra Zsolt a Color Metaltól.

A sztárcsapat hátránya lehet, hogy még csak ismerkednek egymással, a közös munkával, így könnyen szétcincálódhat az első nézeteltérésnél, még ha többséget is tudnak szerezni. A polgármester sem áll könnyű ember hírében, nem biztos, hogy mindenki elviseli a nyers, makacs viselkedését. Szerencséjükre vannak jelöltek, akik ismerik már a járást a tanácsban, és felszabadultak az EMNP-MPP kudarcba fulladt kényszerházasságából (Ölvedi Zsolt, Bíró Edith, Biró Jolán, Péter Balázs), ők magukkal hozhatják a – hozzájuk hasonlóan – kiábrándult szavazókat is, és segíthetnek a csapatkohézióban is. A programbemutatón máris érződött, hogy szervezetten tudnak működni, gondolkodni, látszott a gazdasági emberek befolyása, operativitása.

A Szabad Emberek Pártjába való belépésük egyben kockázat és lehetőség is. A politikai ellenfelek ugyanis eléggé elültették „a román párt, vegyespárt” bogarat a közvéleményben, ez dilemmát okozhat a nemzeti érzelmű választók körében, viszont a hagyományos magyar pártokban csalódott szavazókat könnyen elvihetik. Különben a románozás nehezen állja meg a helyét, amíg az összes szereplő magyar benne. Nevetséges ezzel érvelnie éppen annak, aki erre a lépésre kényszerítette Gálfit, kizárva őt az MPP-ből, akadályozva a Székelyudvarhelyért Párt bejegyzését. Mintha kirúgnák alólad a mankót, és fütyülnének, hogy táncolj.

Mike és a megkopott MPP

Az MPP-ről nehéz jót mondani a tavaly nyári show-juk után, amikor leváltották a helyi szervezet éléről Gálfit, és fél este balhéztak azon, hogy kirakják-e a nyilvánosságot, vagy ne a teremből, aztán kiraktak. Az MPP úgy tűnik, azóta is a maga alkotta kényszerpályán mozog. Érthetetlen, hogy megvált a sikeresebb, ismertebb és hűségesebb embereitől, mint Gálfi, Rákossy Botond József és Salamon Zoltán azért, mert azok ellent mertek mondani, vagy mert sértették valakinek, valakiknek a hiúságát, érdekeit. Egy ilyen kicsi szervezetben ezeket a problémákat házon belül kellett volna megoldani. Az MPP hátrányára az összes kitagadott szereplő nyer a helyzetből, ők lettek az igazság bajnokai, a mártírok, akik szembe mertek menni a nagy mumussal. A Gálfi körüli hiszti miatt nem csak a párttagság egy részét, hanem szövetségeseiket, a „zöld” néppártos magot is elvesztették, így jóval nehezebb lesz mozgósítani.

A polgármesterjelölt Mike Levente bemutatásán is végig az volt az érzésünk, hogy nem azért állt az élre, mert így gondolta helyesnek, hanem kényszerből vállalta el, mert nem volt más, miután a Geréb László nyilvános felkérése polgármesterjelöltnek című kamikaze-akció meghiúsult. Ez az ember láthatóan nem boldog, hogy jelölt lehet, frusztrált, ideges, csalódott. Mike jóformán a Gálfi-ellenességére építette a programját, a jelöltségét, az arcát.

Közben több öngólt is rúgott: Gálfi leváltása és kizárása, Geréb sikertelen jelölése, a Néppárt kiszorítása miatt tömegesen léptek ki az MPP-ből – ezekből is mind az ellenfél profitált. Különben Mike tanácsosi tapasztalata, topográfusi szakértelme (amivel kampányol is) nem elhanyagolható szempont, több problémás ingatlanügyre is felhívta a hivatal és a közvélemény figyelmét tanácsüléseken.

A tanácsosi listát, amin több olyan ember van, akinek a civil szervezetét valamilyen módon a Szász-vezette NSKI támogatta, meglehetősen későre sikerült összeállítani, és Orbán Árpádon is csak csodálkozni tudunk, hogy a gravitáción kívül mi tartja ebben a csapatban. Mérsékelt temperamentuma és politikai, közigazgatási tapasztalata miatt talán esélyesebb jelölt lehetett volna a jelenlegi alpolgármester. A különben baráti hangulatú csapatbemutatón a nyugdíjasoktól a pincéren, fodrászon át az építészmérnökig, sportigazgatóig mindenféle embert megismerhettünk.

A választási programról annyit, hogy több olyan elemet is tartalmaz, amelyeket a négyéve nyertes MPP-EMNP koalíció már beígért, viszont teljesíteni nem tudott: a vár, a stadion, a strand felújítása, uszodaépítés, új parkolók, központ átalakítása, kerékpárút stb. Ezek egy része ráadásul folyamatban lévő projekt a hivatalnál.

Az MPP-ben talán egy jó dolog van, ami egyben a legrosszabb is, az maga Szász Jenő és a kapcsolatrendszere. Szász a kétezres évek elején sok szempontból meghaladta a korát: a mostani intézményrendszer az ő polgármestersége idején alakult ki. Volt víziója, tudott hitet, önérzetet adni, az ő idején lett Udvarhely a székely főváros. Ha ezt a képességét át tudná valamelyik utódjára hagyni a sokat hangoztatott sötét oldala nélkül, akkor sokat nyerne vele a város. Csakhogy nehezen hihető, hogy a Szászhoz köthető érdekcsoport befolyásától függetlenül tudna működni az MPP-s városvezetés.

Nagy kérdés, hogy mekkora lehet még a népszerűsége, támogatottsága a megcsappant, megtépett MPP-nek, legalább a nem RMDSZ-es választók körében? Főleg, hogy – az online tevékenységükből ítélve – eleve szerényebbnek tűnik a kampányuk, mint az RMDSZ-nek vagy a POL-nak. Kevés lesz az óriásmolinó, a kiplakátolt duba.

Derzsi és a félig megújult RMDSZ

Az udvarhelyi RMDSZ évek óta kapálózik, de sehogy sem tud kilépni a saját árnyékából. Pedig az ellenzéki szerep hálás is tud lenni: a hatalom kontrolljaként az ellenzék lehet az, aki vigyázza, hogy a végrehajtó hatalom és a döntéshozó többség valóban a választók érdekeit kövesse, és erre minden alkalommal felhívja a figyelmet.

Az RMDSZ-nek ezt idáig nem sikerült elérnie, inkább gáncsoskodónak tűnt a tanácsüléseken, mint aki alig várja, hogy a városvezetés hibázzon, hogy tudjon százszor is ugyanazért a bakiért jó nagyot koppintani az orrára. Ha a 2016 előtti csapat a többen vagyunk, erősebbek vagyunk primitív ereje, az azutáni RMDSZ egy intellektuális felsőbbrendűség mentén létezett, ami nem építő és főleg nem szimpatikus. Most is a listán vannak néhányan, akik Buntát olyan döntésekben támogatták, mint például a veszteséges városlap (propagandaújság) fenntartása, miközben az ellenzék összes javaslatát lesöpörték, amíg többségben voltak, még az ülésvezetést sem engedték meg nekik.

A 2016-ban némileg kicserélődött csapatnak alig voltak saját tanácshatározataik (ez a hatalmon lévőkre is igaz), s mintha minden közösségi kezdeményezésből hasznot akarnának húzni. Ha tehetik, mások programjaira is rátelepednek, mint az 1001 meleg ebéd, és az ifjúsági szervezetük (UIET) – különben nem is rossz – rendezvényein sem maradhat el az RMDSZ-szereplés. A közvélemény-kutatásukat, a városi konzultációt is végül a saját kampányuk építésére, a programjuk megalkotására használták. Mintha egy kampánykézikönyv alapján működnének: mindenkit és mindent hálózzunk be az ifjúságtól az öregekig, a saját érdekünkben, csak hogy mi nyerjünk.

Pedig vannak tapasztalt, okos, talpraesett embereik, csak a motivációval van probléma (többet ésszel, kevesebb szívvel), s ez az UIET-ben, a jelen és a jövő politikusnemzedékén is látszik. Jó pontjuk, hogy nem túl eredeti, de legalább a kampány kezdete óta van a város problémáira fókuszáló, rövid, közérthető programjuk, ami nem tartalmaz sok szöveget, viszont egységes, világos és tényleg szükséges dolgokat foglal magában. Igaz, ezeknek javarészét Gálfiék is ígérték négyéve, meg most is: parkolóhelyek, uszoda, terelőút, vár, Szejke stb.

Derzsi László polgármesterjelöltként ígéretes, de még nem sikerült elhitetnie, hogy egy kis tekintélytől nem esik hasra, és egyenlő partnerként tudna viselkedni, nem pedig csaholó kiskutyaként, ha bevennék maguk közé a nagykutyák. Viszont fiatal, frakcióvezetőként, helyi elnökként már valamennyire bejáratott arc, pályázatíróként, pénzügyi szakemberként promoválja magát, ami előnyös lehet azoknál a szavazóknál, akik nem bírják elviselni, hogy egy „tízosztályos” bethlenfalvi vezeti a várost.

Az MPP-EMNP koalíció széteséséből is profitál(hat)nak, ha abból indulunk ki, hogy négy éve éppen az RMDSZ szenvedte meg a megosztottságot Arros és Bunta párbaja miatt. A koalícióból kiábrándult szavazók hozzájuk is átállhatnak, kivéve a zsigerből RMDSZ-elleneseket. A választási eredmények azt mutatják, hogy viszonylag stabil a szavazóbázisuk, a tulipánnak még mindig van ereje a plakáton és a szavazólapon, illetve nem mellékes az erős vállalkozói és média támogatottság sem. Az online kommunikáció is nagy erőssége az RMDSZ-nek, nekik van a leghatékonyabb, bejáratott mozgósítási rendszerük.

Másik ütőkártyájuk, hogy élvezik az országos és a megyei RMDSZ támogatását, amely négy éve megígérte, hogy Udvarhely városát akkor is fogják támogatni Bukarestből, ha Gálfi a polgármester. Az elmúlt mandátum tapasztalatából: ha Gálfi újra nyer, akkor erre nem igazán lehet számítani. Pedig többszörösen kár, hogy Udvarhely az áldozata annak, hogy nincs szinkron a városvezetés és az országos képviselet között. Főleg, hogy az RMDSZ is Fidesz-barát vonalon mozog, és már nem lehet megjátszani azt a taktikát, amit Szász Jenő még ki tudott: a lejek helyett forintokat hozott. Ebből a szempontból lehet jobban jár a város egy RMDSZ-es polgármesterrel, de ahhoz a tanácsnak is vele kell tartania.

Kérdéses, hogy az erős arcokkal rendelkező POL-csapattal szemben a jóformán csak feltörekvő ifjaival megújult RMDSZ tud-e többséget szerezni a tanácsban, különben csak ismételné magát a történelem, legalábbis az elmúlt másfél-két év csatározásaiból ítélve. Ugyanez érvényes Gálfira is: újabb polgármestersége a POL tanácsbeli többsége nélkül újabb négyéves szélmalomharcba fulladhat. Habár a POL-többség sem garancia, a szabad emberek nem biztos, hogy tudnak olyan pártfegyelem mellett működni, mint az RMDSZ, amelynél a párthűség mellett a szervezeti kultúra része.

Ha sikerülne Derzsinek és csapatának átvennie a hatalmat, akkor újabb rendszerváltásra számíthatunk a hivatalon belül is, ez pedig újabb idővesztést okozhat a város fejlődésének, a Gálfi-féle nyolcévezés helyett elkezdődhet az elmúltnégyévezés. A korábbi hatalomváltásokból kiindulva ez egy reális kockázat.

Az igazi vegyes párt: USR-PLUS

Amint reális konkurenciát látott bennük országos szinten, az RMDSZ nyomban próbálta besározni őket. A „román, vegyes párt” címkézés, amit most a POL ellen vetnek be, velük szemben kezdődött.

Az RMDSZ-ből kiábrándult szavazók számára kínált alternatívát a korábbi (parlamenti, EP- és államelnöki választásokon), viszont nem szerveződik kulcsfigura köré, mint a POL, ismeretlenek a jelöltek, az elképzeléseik is. Mivel nem ők képezik a fő riválist, Udvarhelyen háttérbe szorultak a kampányban.

A POL az ők helyi szimpatizánsait is elviheti, mert az USR-PLUS-hoz hasonlóan egy alapvetően pártpolitika-mentes, civil alapokon fekvő alakulatról van szó, vagy legalábbis annak tünteti fel magát.

Egy kis román párt persze mindig színfolt a magyar többségű választási palettán. Négy jelölt: két magyar, két román nevű. Ha egy magyar párt se jön be, még mindig szavazhatunk rájuk. Ha többet tudnánk róluk, az elképzeléseikről. Attól még a román szavazók egy részét simán elvihetik, bár ez a bejutáshoz tán így is kevés.

A renegát Bunta

A nagy visszatérő könnyen elvihet most is szavazatokat az RMDSZ-től, akárcsak négy éve tette, és hasznot húzhat az MPP és az EMNP közti törésből is. Ő is lehet a mérleg nyelve egy feldarabolódott tanácsban. Ha megtartotta a szavazóbázisát, és szerzett új szimpatizánsokat is, akkor simán bejuthat.

Nagy előnye, hogy jól ismeri a helyi politikát, a hivatalt, a közigazgatást, kérdés, hogy ezt mennyire fordítaná a város vagy inkább saját maga és barátai hasznára. De igazából ez sok más jelöltnél is feltevődhet.

A bemutatkozó sajtótájékoztatón egy kiegyensúlyozott, bölcs bácsi szerepében tetszelgett, akinek semmi vesztenivalója, ő csak a „város jövősegítője” akar lenni. Mintha valaki más volna, mint akit polgármesterként megismertünk.

Az ifjú Szász Emil

Ha nem csak a Budvár negyediek, hanem az egész roma közösség mögé áll, és még néhány „fehér” szavazatot is kap, mint aláírásgyűjtéskor, akkor ő is jó eséllyel bejuthat. Viszont kérdéses, hogy mekkora a támogatottsága a közösségen belül, a befolyásos személynek számító édesapja, id. Szász Emil (alias Hófehérke) hány embert tud mozgósítani fia mellé.

Ember vagy politológus legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy szeptember 27-e után ki lesz Udvarhely polgármestere, és lesz-e többsége a tanácsban, de az biztos, hogy sok újdonságot hozhat, bárhogyan is alakul a választás. Addig is lehet pattogtatni a kukoricát a jelöltek csütörtök esti vitájára.

Fogadjon, aki mer, de mi nem feledtük a négy évvel ezelőtti meglepetést. Nyerjen a város!