Afrikai sertéspestis Hargita megye határánál. Hatósági intézkedések, gócpontok helyzete. Vidéki legendák az utóbbi idők legpusztítóbb állatbetegségéről.
szerkesztette, fényképezte: Pál Edit Éva
Vaddisznó tetemeket találnak, újabb gócpontokat fedeznek fel Kovászna és Brassó megyékben a hatóságok.Az afrikai sertéspestis egyre közelebb került Hargita megye határához, már a megye területén lévő községek is bekerültek a megfigyelési zónába, azaz érintkezésben vannak a fertőzöttnek nyilvánított térségekkel.
Nem csak a sertéstartó gazdákat riogatja a kór, sokan fogalmaznak meg véleményt a betegség felbukkanásával, terjedésével kapcsolatosan.
Milyen intézkedéseket hoztak a hatóságok az afrikai sertéspestis megállítására? Hol vannak a legközelebbi fertőzések, gócpontok? Veszélyes-e emberre? Mit gondol az egyszerű ember a Románián végigsöprő pestisről?
Tudja meg, hogyan ismerhető fel a beteg állat, mik a betegség tünetei. Ide kattintva információt szerezhet arról, hogy hogyan előzheti meg a fertőzést gazdaságában.
Vonyítanak minden reggel
Kilátogattunk a Kovászna és Brassó megyével határos Oklánd községbe, hogy a helyszínen tájékozódjunk.
Udvarhely felől érkezünk, átdöcögtetünk a főút hídjain, majd leparkoltunk a polgármesteri hivatal előtt. A valamikori járásközpontban alig látok embert az utcákon, bőven van hely péntek délelőtt az autónknak az épület előtt.
Bent csend fogad, tágra nyitva az ajtók a hivatalban. A polgármesterrel szeretnénk találkozni, de nem biztatnak jóval, az államelnöki választások miatt Csíkszeredában tartózkodik, gyűlésben. Karácsonyfalvára irányítanak, ahol az alpolgármester éppen az ottani választási körzet felszerelésével van elfoglalva.
Kifelé jövet plakátokat fürkészek a falakon, kerítéseken afrikai sertéspestis jeligére. Nem találok, nincs nyoma a faluban lévő papírokon a közelgő veszélynek. Miközben azon merengek, hogy talán Udvarhelyről nagyobb gondnak látjuk a témát, mint itt, Oklándon, egy piros, kopott gyermekbiciklivel zötyög valaki felénk.
– Miért, maguk mit tudnak? – kérdez vissza egy idős bácsi, amikor a pestisről érdeklődünk.
– Minden reggel vonyítanak a disznók a faluban, vágják őket rendesen. Nekem nincs disznóm, egy nyomorult macskám volt, de az is elveszett két napja! – mondja a délelőtti körútjáról érkező bácsi, aki nem látszik érintettnek az ügyben, de hallja a faluban, hogy a nép fél.
Visszaül a kicsi biciklire, majd az asztmájára hivatkozva kereket old a további kérdések előtt. Mi felkacskaringózunk a karácsonyfalvi kultúrotthonhoz, hogy szóba álljunk Godra Lehellel, Oklánd község alpolgármesterével.
Az embereket informálni, a vaddisznókat elásni
A választási urnák állnak, páran tesznek-vesznek a kultúrházban azért, hogy vasárnapra minden készen álljon. Az alpolgármester elmondja, azt a feladatot kapta a községvezetés, hogy az embereket tájékoztassák a teendőkről, az elesett vaddisznók eltemetését megoldják.
– Az esztenán tartott disznókkal van baj, azok hozzák be a betegséget a faluba. A környékünkön nincs ilyen. Lassan már nem lesz mitől félni, mert a sertésállomány hetven százalékát leölték az emberek, nem bízzák a véletlenre. Nekem is kettő volt, mindkettőt levágtam – mondja a község második embere.
Nem is zavarjuk tovább őket, elköszönünk, hogy meghalljuk a vonyítást Karácsonyfalván. Egy kicsi utcán sétálgatva traktor zaja üti meg fülünket, a piros járgányt egy még pirosabb arcú, bajuszos férfi vezeti.
Hogy a külföldi hús menjen, az itthonit elgazoltassák
Belépünk, ahogy falun a portának mondják, egy életbe. Kovács László udvarán járunk, éppen ganét hord a gazda. A pajtában tizenöt hetes malacok riadoznak érkezésünkkor, mellettük egy legalább százhatvan kilós disznó fekszik a sarokban, sárga fülszámos fülét mozdítja csak egy kicsikét.
– Hallásból nagy a riadalom nálunk, az emberek egymást ijesztgetik. Nagy érték a disznó, nem csak az a pár ezer lej, hanem a munka. Az ember egész évben eteti, kúrálja, nem akarja elveszteni. Mert mi van akkor, hogy ha találnak egy vaddisznót a határban, s leállítják a disznóvágást? Úgy hallottam, hogy még a fagyasztóból is kiveszik, ha baj van. Amíg a doktor még papírt ad, addig vágják – mondja a gazda.
Az afrikai sertéspestisről ismerősöktől, falubeliektől szerzett tudomást. Mikor azt kérdezzük, hogy szokott-e ruhát cserélni pajtába járáskor, elmosolyodik a bajsza alatt.
– Örökké nem öltözködhetünk, fertőtleníthetünk. Én ismerem disznóimat malackoruk óta, tudom honnan származnak, tudom, mivel etetem. Ezek az állatok csak akkor tudnak betegek lenni, ha valaki behozza a pestist az istállóba – mondja a falnak támaszkodva.
Kérdem, változott-e a hús ára az üzletekben a pestis megjelenése óta.
– Kopogjam le, soha nem vásárolok üzletben húst. Nem tudom, mennyi az ára. Muszáj lesz levágni a nagyot is, annak ellenére, hogy meleg van. Pedig a meleg nem jó a száraz kolbásznak, s nekem az ér a legtöbbet – mondja elmosolyodva.
Kissé bizonytalanul, de állítja, azért csinálják ezt velük, hogy a külföldi hús menjen, hogy “az itthoniakat elgazoltassák”.
– Akkor rakhatjátok ki a képemet, ha nem írtok nagy dolgokat melléje – szól utánunk, miközben kifelé tartunk az udvarról.
Maguk honnan vannak? Van papír róla.
Tekergésünket a katolikus templom irányában folytatjuk, bízunk abban, hogy disznóvágást is látunk. Iskolás gyermekek mennek hazafelé az út szélén, az üzlettel szemben macska sütkérezik az ablakban.
Elhaladunk a parókia mellett, az egyik mellette lévő ház udvarán kisebb tömörülés van. A kapu fölött átnézünk, a gőzölgő disznó kibontva fekszik az asztalon, a mészáros szorgoskodik az állat mellett. Férfiak figyelik a történéseket, egy konyhaszéken borospoharak fogják közre a flakon sört. Egyszóval: disznóvágás van.
Feltehetőleg a gazda jön felénk, mikor köszönünk nekik. Megijedve követi őt a felesége, aki rögtön hozzáteszi a jó napothoz, hogy van papírjuk az állatorvostól. Érzem, hogy félnek tőlünk, azt gondolják ellenőrzésben vagyunk náluk. Mikor megkérdezem, hogy készíthetünk-e egy közeli fotót róluk, így válaszol:
– Maga ne töltse az időt avval, nem olyan fontos – küld el minket onnan úgy, hogy szívesen indulunk is rögtön tovább.
Az autóban arról beszélgetünk, hogy senki nem szól arról, mi van akkor, ha az ember megeszi a fertőzött húst? Erre nem térnek ki sehol, de ez az első kérdés, ami eszembe jut róla.
Kóstolóval, széklettel hordozzuk a disznó betegséget
Utolsó páciensként, egy sírdogáló kisbaba után toppantunk be Dr. Nuszer Zoltán oklándi családorvos rendelőjébe. Tudomása szerint az afrikai sertéspestis emberre nem veszélyes.
– A betegség terjedését segíti, ha elfogyasztjuk a fertőzött húst, hordozó állapot alakulhat ki ezáltal. Az afrikai sertéspestist okozó fertőző ágens túlélheti az emésztési folyamatot, így még a székletben is megtalálható – mondta a családorvos, aki az emberre veszélyes pestis gyógyításáról többet tud mondani.
Az emberi pestis más, mint az afrikai sertéspestis, több hónapos kezeléssel ma már gyógyítható. Arra a kérdésre, hogy létezik-e gyógyszer a sertéseket támadó betegség ellen, azt válaszolta, nem tud róla, és ha lenne is olyan kezelés, mint az embernél, a hosszú időtartam és a költségessége miatt nem lenne gazdaságos, az állat húsát pedig “megtöltené” gyógyszerrel, ezért nem biztos, hogy fogyasztható lenne utána.
Az, hogy a családorvosi rendelők nem kaptak külön felhívást, értesítést a témában, szintén arra utal, hogy nincs különösebb kockázata emberekre nézve a betegségnek.
Oklándon temetés van, a kultúrház előtt találkozunk a polgármester feleségével, elmondja, hogy a férjét később elérhetjük. De addig is, “ne átkozódjatok a pestissel, még nem vágtuk le a disznót” mondattal reagál az általunk felvetett témára.
Kelemen Zoltán, az oklándi állatorvos azzal utasított el minket, hogy nem szabad neki erről nyilatkozni, felhívták erre az állatorvosok figyelmét korábban a Hargita Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatóság részéről, átirányított az intézmény járványtani osztályához.
Gócpontok, tamponzónák
Dr. Fodor Levente osztályvezető kihangsúlyozta, tegyünk különbséget a sertéspestis és az afrikai sertéspestis között, mert a kettő nem ugyanaz.
Hozzátette, Hargita megyében nincs afrikai sertéspestis, sem az igazgatóság, sem senki más nem jelentett ilyen esetet idáig. Október 24-én értesítette őket a Kovászna Megyei Állategészségügyi Igazgatóság arról, hogy három vaddisznó tetemére bukkantak Bardóc község határában, amelyekben kimutatták az afrikai sertéspestist.
Ilyenkor a tetem megtalálásának nyolc kilométeres körzetét fertőzött gócnak, további öt kilométert tamponzónának neveznek a szakemberek. Utóbbiba Hargita megyei települések is beleestek: Homoródalmás, Homoródkarácsonyfalva, Oklánd és Homoródújfalu.
Később Brassó megyei kollégáik is jelezték: Homoróddarócon is elesett, fertőzött egyedeket találtak. A tamponzónában két újabb község is érintett, Homoródszentmárton községből Városfalva, Homoródszentpéter, Homoródszentpál, Recsenyéd és a községközpont, míg Kányád községből Székelydálya, Ége és Petek került a megfigyelési övezetbe.
Fertőzött gócként tartják számon a megye határához közel fekvő települések közül Magyarhermányt és Mirkvásárt is.
Tettre készen várják az érintettek az afrikai sertéspestist
Első óvintézkedésként felmérték a Hargita megyében található érintett települések sertésállományát, gazdaságok számát. Azt ellenőrizték, az állatok fülszámmal el vannak-e látva, a sertéstartó gazdaságok be vannak-e jegyezve a regiszterbe. Ez a két feltétele annak, hogy az állam kárpótlásban részesítse a gazdákat az állatok megfertőzése, elhullása, leölése esetén.
Október 28-án a megyei igazgatóság javaslatára Jean-Adrian Andrei prefektus összehívta a kór megelőzése miatt felállított bizottságot, ide meghívást kapott minden érintett község polgármestere, állatorvosok, a vadásztársulatok és a rendőrség, csendőrség képviselői.
Ismertették a kötelezettségeket, teendőket a résztvevőkkel, mindenkit “stand by” üzemmódba állítottak, hogy a betegség megjelenése után tudják a dolgukat az érintettek.
A Brassó megyei szakemberek javaslatára fertőtlenítették a közutakat a megye kijáratánál, megelőző vegyszeres permetezést hajtottak végre a pestis terjedésének megakadályozása miatt.
Ha megjelenik a betegség, akkor három plusz tíz kilométeres körzetben nem lehet állatokat mozgatni hét napig. A fertőzött állatot leölik, megsemmisítik, a helyszínt fertőtlenítik ilyenkor.
Az afrikai sertéspestis terjedésének megakadályozása miatt tilos hajtóvadászatokat szervezni a megfigyelt területeken, a vaddisznóállomány ritkítását kizárólag lesből történő vadászattal kell elérni. Egy négyzetkilométerre egy vaddisznót számolnak a szakemberek.
Magas lázzal jár, patakok mentét ellenőrzik
Jobb István, a Nagy-Küküllő Vadász és Sporthorgász egyesület Székelyzsomboron élő vadőre járja a környék területeit, örvendünk annak, hogy hazafelé tartva szóba állhatunk vele.
Az utóbbi időben fokozottabban figyelnek, minden nap be kell járniuk a területüket. Elsősorban a vizek, patakok mentére koncentrálnak, mert a magas láz miatt a fertőzött állatok keresik a vizet. Szóban tájékoztatták a lakosságot, felhívták a figyelmet arra, hogy ha vaddisznó tetemet találnak, semmiképpen se nyúljanak hozzá, hanem hívják a vadőröket.
– Nem kell megijedni annyira, csak ott van nagyobb készültség, ahol fertőzött tetemet találnak. Ha véletlen a faluba kerül a pestis, akkor is az illető gazda udvarára vonatkozik a karantén, ott ölik le, semmisítik meg az állatokat, ott fertőtlenítenek – próbálja nyugtatni a lakosságot a vadőr.
Nagy a vaddisznóállomány, lesből ki kell lőni a betegséget hordozó állatokat. Éppen most kezdődik a búgás szezonja, mozognak az állatok, terjesztik a betegséget.
– Körbevett minket a sertéspestis, Brassóban, Kovásznában, most pedig Maros megyében is kimutatták a fertőzést. Ha itt is felütné a fejét, akkor szükség lesz a fertőtlenítésre az utakon, mert a traktorok, szekerek, a kutyák is behozhatják a faluba az afrikai sertéspestist – vázolja fel a teendőket.
Beszélgetésünk végén említi, hogy Mirkvásáron, Székelyzsombor szomszédságában a fertőzött vaddisznó bejárt a faluba, még videó is van róla a közösségi oldalon.
Így tehát Székelyzsombor felé vesszük az irányt, Homoródújfalut elhagyva tehéncsordával találkozunk, nő pásztorkodik a kérődzők mellett. Egy kanyar jobbra, egy balra, majd tábla jelzi, elhagyjuk a megyét. Aszfaltnak csak nyomai látszanak, de legalább gödrök vannak bőven Zsomborig.
Szabadon legelő lovak, templomtornyok árulkodnak: hamarosan megérkezünk a Brassó megyei, többségében magyarok lakta településre. Már szinte az omladozó katolikus templomnál vagyunk, amikor három férfira leszünk figyelmesek, az út mellett beszélgetnek.
Ott vannak a füstölőn
– Akarnának venni maguk, azért érdeklődnek? – kérdezi a férfitársaság legidősebb tagja tőlünk.
Ott áll egy szőke testvérpár: az olajos kezű, munkaruhás fivér veszi át a szót.
– Pár hete meghallottam, hogy innen öt-hat kilométerre fertőzött állatot kaptak. Fogtam magam, levágtam az összes disznót, mind meg van most eresztve. Ne, ott vannak most a füstölőn, három nap alatt lekercintettük az egészet – mondja.
Székelyzsomboron is vannak olyan távolabbi történetek, amelyekkel ijesztgették az emberek egymást. Egy ajtai mangalica farmot hoznak fel, ahol a pestises állatok tulajdonosának még panziója is volt. Vagy a daróci pásztort emlegetik, aki a kint tartott állatait megbetegedés után hazavitte a faluba.
Felvilágosítást nem kaptak, a plakátok azután jelentek meg a faluban, miután a disznók kilencven százalékát levágták.
A fokárok ütték fel magikot
Úgy érzik a falubeliek, hogy a hatóságok nem “törték magukat”, dolgozhattak volna jobban azon, hogy megfékezzék az afrikai sertéspestist.
– Ez ellen nincs orvosság, de a vaddisznók számára oda lehetne figyelni azért. Évente kétszer is ellenek, akár tizenként malacuk is lehet, gyorsan szaporodnak, akár az egészet kilőhetnék, mert könnyű visszatelepíteni. Brazíliában már disznókat sem tarthatnak, mert örökkétig jön vissza a pestis, állandóan ütték fel magikot a fokárok, gócpontok, na – mondják.
Olyanokat mondnak, hogy a hajad megemelkedik
Apjuk állategészségügyis volt, értelmiséginek számítanak a szakmában. Nem maradnak bennük azok az általuk összesküvés-elméteteknek nevezetett történetek, amelyek közszájon forognak a környéken.
Visszatérő a repülőből fára dobott vaddisznó tetem, amivel a fertőzést terjesztenék ismeretlenek.
– Ez egy kicsit valószínűtlen, mert vannak egyszerűbb módszerek is a vírus terjesztésére, nem kell azért repülőre szállni. De igaz az a mondás, hogy mikor valaki vetkőzik, akkor valaki öltözik, üzlet ez valakinek – szól közbe egyikük.
Vannak olyanok, akik azért nem szeretnének fülszámot a disznónak, mert így válik láthatóvá a hatóságok számára az állat. Nem a sertéspestistől félnek jobban, hanem a rosszemlékű hatóságoktól, akik elviszik a gazdaságból az állatot. De hallani olyat is beszélgetőtársaink szerint, hogy valakik csak akkor fogják levágni a disznót, ha már a szomszédból viszik.
Szabadság karácsonyra
A sertéspestis miatt egyre kevesebb a sertéshízlaló gazda, nem mernek belevágni ebbe a bizonytalan vállalkozásba. Akiknek volt, azok egyszerre nekiálltak disznót ölni a mirkavásári vaddisznó látogatása után.
– Mindenki a mészárost akarta, hívtuk telefonon, hogy jöjjön. Azt válaszolta a sok munka miatt, hogy “azt hiszitek, robot vagyok?”. Na, de most elgyőzi vágni karácsonyra a disznókat, elmehet szabadságra – emlékszik vissza arra az időszakra, amikor mindenkinek sürgős volt a disznóvágás.
Most már kacagnak az elmondottakon, mert alig van disznó a faluban. Abban a faluban, ahol Nyirő József született. Nem érhet véget ottlétünk anélkül, hogy ne kérdezzem meg, merre van a falu híres szülöttjének háza.
– A harmadik ház innen, bal felől. De nincs most itthon. Abból a toronyból dobta fejbe kővel a papot – folytatja a viccelődést a toronyra mutatva a társaság mókamestere.
Nincs sok időnk a kacarászásra, beszélnünk kell még az oklándi polgármesterrel, Cseke Miklóssal. Vége a temetésnek Oklándon, feketébe öltözött emberek bandukolnak az út szélén.
A népet nem bolondítottuk el
Az október végi gyűléssel kezdi a polgármester, aki kérte a rendőrséget, figyeljenek oda jobban az ellenőrzésre, “vergálják” le azokat a járműveket, amelyekben élő állatokat, gabonát szállítanak.
– Nincs különösebb gond a községben. A népek napirenden vágják a disznókat, az állomány felét már le is vágták szerintem. Két-három hete még hozzávetőleg háromszáz sertés volt a községben. Legyünk őszinték, ez a hús azért nem ugyanaz, mint az üzletekben. Megértem az emberek félelmét, de nem akartuk elbolondítani őket, megijeszteni és jobban hangsúlyozni a bajt – kezdi.
Az állatorvossal egyeztettek a sertések számáról, hogy a nyilvántartó adatai találjanak a hivatali regiszterrel. Erre az esetleges fertőzés miatt van szükség, így indítható el a kártérítési folyamat.
– Követem minden nap Kovászna és Brassó megyei prefektusok nyilatkozatait, hogy gyorsan tudjuk cselekedni, ha baj van – nyugtat meg mindenkit.
A két érintett község, Kányád és Homoródszentmárton község polgármesterét telefonon értük el.
Hozzák haza a disznókat az esztenáról
György Sándor, kányádi polgármester első intézkedése volt, hogy végiglátogatták a község területén lévő esztenákat, arra kérték, hozzák haza a sertéseket. Sűrűbben járőröznek a község területén, hogy észrevegyék az esetleges tetemeket.
Székelydálya, Ége és Petek falvak esnek bele a daróci góc tamponzónájába. Minden lelőtt vaddisznóból mintát vesznek, amit kivizsgáltatnak.
– Hét különböző testrészből kell mintát venni a község területén elesett vaddisznókból: a rekeszizomból, májból, veséből, nyirokcsomóból például. Egy kicsit soknak tartom a kéthetes vizsgálati időt, jöhetne hamarabb az eredmény, hogy lépni tudjunk, ha baj lesz – mondta el érdeklődésünkre a községvezető, aki vadászik is.
Jelentsék a disznókupeceket!
Homoródszentmárton község több települése is belekerült a homoróddaróci gócpont megfigyelési övezetébe, Városfalván, Homoródszentpéteren, Recsenyéden, Homoródszentpálon és Homoródszentmártonban is figyelni kell a következő időszakban.
Jakab Attila polgármester megerősítette, több disznót vágnak a község falvaiban, mint máskor szoktak. Meglátása szerint a vaddisznóállomány ritkítása az egyik legfontosabb feladat. A községben megelőző permetezést, fertőtlenítést végeztek a Brassó megye irányában haladó utakon.
A községvezető szerint “nem fogjuk megúszni” a sertéspestist, mert körülöttünk mindenhol jelen van a betegség. Látta ő is azt a képet, amin a fára dobott vaddisznó van, csak azt nem érti, miként tud a pestis elterjedni az ország egyik legnagyobb sertésfarmján, ahol olyan szigorúak a körülmények? Nem talált piacot a tulajdonos, s így az állam felvásárolja kárpótlásban? Nem csak ezek a kérdések aggasztják a polgármestert: – Egy kicsit furcsa nekem a fertőzött vaddisznók viselkedése. Ha beteg egy állat, akkor elhúzódik, elbújik, nem a faluba, lakott területre megy.
– Arra kérem a lakókat, hogy ne hozzanak be más községekből származó állatokat. Ha disznókupeceket, állatszállítókat látnak, akkor jelentsék a hivatalnak – ezzel a kéréssel fordul a lakókhoz.
