Sok helyen le kellett húzni a redőnyt. A szükségállapot idején bezárt üzletek a Kossuth utcában.

Fotó: Szabó Apor

Az emberiség testi és mentális egészségén kívül minden bizonnyal a gazdaság, a zsebünk a legnagyobb áldozata a Romániában már harmadik hónapja tartó válságnak, amit a koronavírus-járvány okozott.

Ennek hatásairól a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal online felmérést is indított a vállalkozói szférában, de amíg feldolgozzák az eredményeket, előzetesben megkerestük a felmérésben együttműködő szervezeteket: az Udvarhelyszéki Kis- és Középvállalkozások Szövetségét (UKKSZ), a Székelyudvarhelyi Mikrovállalkozók Szövetségét (SZMVSZ) és a Harghita Business Center inkubátorházat. Arról kérdeztük a környékbeli vállalkozókat tömörítő három intézmény képviselőit, hogy:

• miként érintette a cégeket a járvány, a szükségállapot, milyen gondokkal szembesültek?
• mely szektorokat érintette leginkább, kiket alig, és van-e aki lehetőséget látott benne?
• éltek-e az állam nyújtotta lehetőségekkel, kedvezményekkel?
• vannak-e tartalékaik, stratégiájuk az átvészelésre és az újrakezdésre?

Mi a gond?

A kérdezettek egyöntetűen rávágták: a forgalom, a kereslet drasztikus csökkenése. „Ki a kormánydöntés miatt, ki kényszerből”, mind a termelés, mind a szolgáltatások terén, több UKKSZ-tag felfüggesztette tevékenységét – mondta el Nagy György elnök, a Gondűző szálloda és étterem tulajdonosa. Az SZMVSZ részéről Jakab Áron Csaba elnök is a vendéglátást és a hozzá kötődő területeken (pékipar, tejipar, fűszerkereskedés, stb.) folyó kereskedelmet említette példaként. A cégek 75-80%-át érintette a rendkívüli állapot, mondta.

A szükségállapot ideje alatt (március 16.-május 15.) 45 céget zártak be, 23-at függgesztettek fel, és 57 új céget jegyeztek be Hargita megyében. Ezek körülbelül felét teszik ki az udvarhelyszéki cégek: 24-et zártak be, 11-et felfüggesztettek és 34 újat indítottak – közölte kérésünkre a cégbíróság (ONRC).

Az inkubátorház vezetője, Szakács-Paál István úgy látja, hogy a HBC-ben dolgozó cégek körében a kereslet csökkenése mellett gondot okozott a fizetési határidők be nem tartása a kliensek részéről, a korábban elvégzett munkák esetében. Ezért tartalékból kellett gazdálkodniuk, de sokuknak nincsen elegendő tartalékuk egy ilyen helyzetre, a legtöbb kezdő vállalkozó folyamatosan befekteti a pénzét és „elégeti”.

„Padlóra tette a gazdaságot. Aki szárnyalt a COVID előtt, annak volt tartaléka, de például a vendéglátásban nem nagyon volt, ahol eleve duzzasztott munkaerővel, nagyobb költségekkel dolgoztak, amit nem tudtak volna tartani, ha nem jött volna a gyorssegély az államtól. Ráadásul a koronavírus elleni védekezés plusz kiadásokat generált (fertőtlenítés, védőmaszkok, kesztyűk, plexik)” – tette hozzá az UKKSZ képviselője.

Jakab Áron Csaba, a Székelyudvarhelyi Mikróvállalkozók Szövetségének elnöke. Fotó: Gál Előd

A pénzen, a likviditáson kívül a humán erőforrás megőrzésének problémájával is küszködnek a cégek „a kiszámíthatatlan és elégtelen válságkezelés” közepette – fogalmazott Jakab Áron Csaba (SZMVSZ). Az inkubátorházban a legtöbb vállalkozó „békeidőben” maximális kapacitáson pörgött, most majd’ mindnek van szabad kapacitása, beleértve az IT szektort is, emiatt többen is részmunkaidőbe tették át alkalmazottaikat, vagy igénybe vették a technikai munkanélküliség lehetőségét – mondta ezzel kapcsolatban Szakács-Paál István.

Csőd helyett lehetőség

A vendéglátást, a turizmust, egyes élelmiszeripari cégeket érintette leginkább a kialakult helyzet, de a kormányrendeletek lassan ellehetetlenítették az esetleg működőképes tevékenységeket is a személyek kijárásának korlátozásával – vélekedet Nagy György. Többnyire ugyanezeket említette az SZMVSZ részéről Jakab Áron Csaba is, aki megjegyezte: „ahogy az idő telik, úgy gyűrűzik be az érintettség a többi területre is”. Meglátása szerint nem érintette annyira a válság az egészségügyi cégeket, gazdasági tanácsadókat, tervező cégeket, mezőgazdasági vállalkozásokat. „Vannak egészségügyi cégeink (labor), ahol még nőtt is a forgalom, illetve van fogászati rendelő és labor is, ahol leállt az élet, meg – csak a példa kedvéért – van koporsókészítő vállalkozás is, ahol nem változott a forgalom – hozott fel néhány példát.

Az UKKSZ-nél úgy látják: határozottan megnőtt az igény például a marketing és informatika területén a szolgáltatásokra. Voltak, akik felismerték, hogy most online térben kell jelen lenni, mivel az ügyfelek „helyszínt” változtattak. „Volt, aki próbálkozott, volt, aki élt a lehetőséggel”, válaszolta Jakab Áron Csaba, megjegyezve, hogy „aki próbálkozott, az is inkább kényszerűségből tette”, például házhozszállítás, kiegészítő vagy merőben új tevékenységek felvállalásával.

Nagy György, az Udvarhelyszéki Kis- és Középvállalkozások Szövetségének elnöke. Fotó: Gál Előd

Az inkubátorházban van olyan vállalkozás, amelyik időben észrevette a piaci igényt, és 3D-ben nyomtat orvosi maszkokat, többen a közösség számára értékes, a vállalkozás imázsa szempontjából szintén értékes, de nem profitorientált tevékenységet végeztek – fűzte hozzá a témához Szakács-Paál István.

Jakab Áron Csaba szerint ezt az időszakot sokan újratervezéssel töltötték, tanulással és átalakításokkal, fejlesztésekkel, digitalizálással. Valószínűleg ez az egyik pozitív hozadéka ennek az időszaknak „a nem túl sok ilyen közül”. – Mindenképp szükség volt az újratervezésre és a működő vállalkozások tevékenységeinek folyamatának átszervezésére – mondta vele egyetértésben Nagy György.

„Az első megszeppenés után megszokták az új helyzetet, és meglátták benne az új lehetőségeket, csökkentek az árak az energiapiacon (gáz, villany, üzemanyag), átalakulások vannak az online értékesítés, a munkavégzés (home office) területén. Nem pótolja az emberi kapcsolatokat a technológia, de nem is gondoltuk volna, milyen eszközök állnak rendelkezésre, ha nincs ez a kényszer” – osztotta meg az UKKSZ-en belüli tapasztalatokat.

Az állammal vagy nélküle?

A kiadások az a terület, amiben az állam is próbált kisebb-nagyobb segítséget nyújtani, viszont a tapasztalatok szerint az érintett cégek jelentős része nem élt ezekkel: vagy nem bízott az államban („egyik nap működik a dolog, másik nap nem”), vagy nem került bele a kedvezményezettek körébe – részletezte Jakab Áron Csaba az SZMVSZ-tagság szempontjából.

Április 28-áig 654 munkaadó 4059 alkalmazottja után igényelte a márciusi kényszerszabadságért járó állami támogatást – közölte a megyei munkaerő-foglalkoztatási ügynökség (AJOFM). A Hargita megyében felbontott vagy felfüggesztett munkaszerződések számáról nem kaptunk információkat a munkaügyi felügyelőségtől (ITM). Az országban több mint egymillió szerződést függesztettek fel és 200 ezret bontottak fel csak az első hullámban (április 8-áig), a miniszterelnök legutóbbi tájékoztatása szerint közel 600.000 személy részesült a kényszerszabadságért járó támogatásban.

– Talán az egyetlen igazi segítség az a kényszerszabadságra küldött alkalmazottak bérének átvállalása volt. A hiteligénylés nem a bajba jutott cégek megsegítése: egy gondokkal küzdő cégnek a bank nem ad hitelt, vagy ha ad, kemény garanciákkal, ami veszélyes, hiszen a hitelt vissza kell fizetni, függetlenül a pár hónapig kedvezőbb körülményektől – magyarázta az SZMVSZ képviselője, fájlalva, hogy az állam nem veszi figyelembe például a támogatások/kedvezmények odaítélése során azt például, hogy egy cég milyen határidőkkel fizeti ki partnereit, illetve a béralapot (mennyire „lejt” a minimálbér felé).

Ezzel szemben az UKKSZ-nél jónak találták a kedvezményes hitelfelvevő (IMM Invest) portált, „az első baki után korrektül reagáltak, és többen is éltek a kedvezményes hitel lehetőségével” – számolt be Nagy György, aki szerint a kényszerszabadság „mentőöv” volt több esetben az alkalmazottak megtartására, de az állam részéről nagyobb segítségre volna szükség.

Szakács-Paál István, a Harghita Business Center igazgatója. Fotó: Pál Edit Éva

Az inkubátorházban is több vállalkozás igényelte az IMM Invest program keretében a kedvezményes hitelkonstrukciót, „a banknál pattog a labda”, hogy megkapják-e a hitelt. A legtöbben befektetésre kérték a pénzt és ez azért jó jel – fogalmazott Szakács-Paál István. Tudomása szerint a kényszerszabadságra küldés nem jellemző az itt tevékenykedő vállalkozásokra, mert 90%-a olyan szektorokban (tervezés, IT, építkezés, épületgépészet) helyezkednek el, akik nem kényszerültek teljesen leállni, az IT vállalkozások egy része még növekedni is tudott.

Túlélés, újrakezdés

„A kis cégek többsége, ha csak egyetlen módja volt rá, próbálta folytatni munkáját”, ugyanis ezek nagy többsége nem tőkeerős, a túlélést legfennebb 2-3 hónapig tudja megfinanszírozni. Ahol ez nem sikerült, vagy nem lehetett, a tevékenységét beszüntette, és a költségeket próbálta minimalizálni – pl. az alkalmazottak pihenő- vagy kényszerszabadságra való küldésével, részmunkaidőben foglalkoztatásával – taglalta az SZMVSZ tapasztalatait Jakab Áron Csaba. Egy másik módja a likviditás megőrzésének a kifizetési határidők (számlák, adók) halasztása, és az azonnali készpénzfizetések bevezetése lett, ami ellenben a kisebb építkezési cégeket érzékenyebben érintette: az anyagok csak rögtön fizetés esetén álltak rendelkezésre.

Az SZMVSZ saját tagsága körében, 65 kisvállalkozással készített felmérést. A május 1-éig gyűjtött adatok szerint az alkalmazottak 32%-át kellett hazaküldeni: ezek közül 2,2%-nak (6 személynek) szűnt meg a munkaviszonya, 4,8% (13 személy) pihenőszabadságra ment, 25,3% pedig kényszerszabadságra került (68 személy). A válaszadó cégek 18,5%-ának megszűnt a tevékenysége, 26,2%-ának pedig változatlan maradt, átlagban 53,1%-al csökkent az üzleti forgalom.

– Ami várható a következő időszakban, és már érzékelhető, az az infláció jelentős növekedése, a körbetartozások ismételt térnyerése, a munkanélküliség növekedése. Utóbbi még normalizálódást is jelenthet a hatékonyság és termelékenység területén – vélekedett a mikrovállalkozók képviselője. Az UKKSZ-nél is hasonlóan látja ezt Nagy György: hatékonyabb munkavégzés esetén nem kell akkora személyzet, és nagyobb bérezés is elképzelhető. Megváltozik a piac, a vásárlói szokások is, ehhez is igazodni kell, tette hozzá.

„Ez egy mélypont, ebből növekedés lesz, de hogy mikor, nem tudjuk megjósolni. Nem lehet tudni, hogy mit akar a kormányzat, mert fennáll a fertőzés veszélye, ha lazítanak, ezért nem tudják, hogy mit csináljanak. Jobb is, ha óvatosan kezeljük, ettől függ az is, hogy lesz-e leépítés, de állásajánlatok most is vannak” – mondta az UKKSZ elnöke. – Mindenki próbálja tartani a munkaközösséget, de álomvilágban él, aki azt gondolja, hogy ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk.

Hogy van élet a koronavírus után, bizonyítja a HBC-nél is, hogy egyre több vállalkozó visszatér az irodájába, és arra számítottak, hogy május 18-ától ismét teljes kihasználtságában működik majd az inkubátorház, mind a 48 irodánkban újrakezdik a vállalkozók a helyszíni tevékenységet. Május 21-én már a háromnegyede napi szinten bejárt – árulta el kérdésünkre Szakács-Paál István a biztató arányt.