Városunk új diákpolgármesterét a diáknapokról, céljairól, a diákságról és annak problémáiról faggattuk.
Fotó: SZABÓ APOR
Balázs Ádám, frissen megválasztott diákpolgármester nem szívbajos, az eső ellenére is gördeszkával jön a parkba, ahová a diáknapokról, céljairól, a diákságról és annak problémáiról hívom beszélgetni.
Ádám először diáknapozott, sőt, idén sem nagyon akart, a barátai kérésére adta be végül a derekát. „Jó, de tőlem sokra ne számítsatok” – mondta nekik előzetesen, aztán persze, odatette magát, és meg is nyerte a diákpolgármester-jelöltek vetélkedőjét. A csapat előzetesen tervezett jelöltje nem vehetett részt a diáknapokon, mert nem székelyudvarhelyi középiskolában tanul, így végül Ádámot pécézték ki jelöltnek.
Mivel az iskolájában, a Kósban diáktanács-elnök és tudják róla, hogy jól dolgozik csapattal, úgy gondolták, hogy alkalmas lesz a feladatra. Kiderül, a diáktanács elnöki posztjára egyik tanárának javaslatára jelöltette magát, improvizált egy szöveget, és meg is választották. Sulijukban sokat szervezkedik: a SpartaKós focibajnokságot, karácsonyi vásárt, összerázó programokat az alsóbb éveseknek. Idén sikerült elindítaniuk a rádiót, erre nagyon büszke Ádám, mert az addig sokszor monoton hangulatot, felváltotta valami más: „az emberek kint vannak a folyosón, több a lehetőségük ismerkedni”.
Arra a kérdésre, hogy véleményvezér-e, először szerényen azt mondja, hogy nem tudja, de hamar kiegészíti azzal, hogy szeretik és adnak a véleményére, ő meg
szereti hallatni a hangját.
A hózenTrógerek csapat tagjai főként Ádám barátjának barátai, nem mindenkit ismert közülük, de nagyon összerázta a bandát a diáknapok, és nagyon jó embereket ismerhetett meg a csapattagok személyében. A diáknapok előtt már másfél hónappal elkezdtek találkozgatni és megosztani egymással ötleteiket. Minden összeülésre konkrét célokkal mentek: „megbeszélik a bemutatkozót, kitalálják a csapatnevet, a célokat, aztán mindig az lett belőle, hogy elmentek Kalaposba, vagy az egyik csapattag garázsában kialakított „tinilobbiba”, és társasozás vagy vízipipázás lett a vége.
„Szeretem őket, mert nem az volt a lényeg ezeken az összejöveteleken sem, hogy minél előbb részegedjünk meg, anélkül is jól éreztük magunkat. Szinte mindenki egytől-egyig művészlélek. Ez látszott is a diáknapos tehetségkutatón, amit meg is nyertünk. Ott van például Rudi, egy nagyon jó gitáros, Zsombi, akinek jó hangja, vagy Barni, aki az egész csapatot eszméletlen nagymértékben segítette. Utánanézett, hogy tavaly milyen feladatok volt Nap fia, Hold leánya vetélkedőn és hozott egy egész mobilkonyhát a bázisra, és így el tudtuk készíteni a feladatban kért kajákat” – mesél Ádám.
A diáknapok előtt volt egy nagy listájuk rosszabbnál-rosszabb nevekkel, mindenki bedobott egy ötletet a közösbe. Ádám a Bershkalandorok névre emlékszik, de szerinte a hózenTrógerek volt „a legelviselhetőbb”. Erre építették a csapat imázsát: ha már hózentróger, adta magát a swing stílus és az egyik cél: electro swing bulit Udvarhelyre.
Láb törik, ing szakad
„Mi úgy fogtunk neki, hogy nem autópályákat és strandfelújítást ígérünk, és repülőteret a Cekendre, hanem valóban megvalósítható dolgokat. Én például nagyon szeretnék önismereti előadásokat. Szerintem fontos, hogy egy fiatal tudja, mi van benne, ki ő valójában. Ha ezekkel tisztában vagy, könnyebb az életedet egyengetni.” – mesél a célokról. Ennek megszervezésére lát reális lehetőséget is Ádám, sőt egy előadást már biztosra ígér, de még inkább szeretné, ha egy egész hétvégén át tartó előadássorozat összejönne. A másik célja egy gardróbvásár volt, úgy gondolja, ez is kivitelezhető, csak engedélyt kell szerezniük, hogy például a Patkóba kipakolhassanak.
A diáknapokról meséltetem az ifjú diákpolgármestert, akinek naná, hogy a Nap fia, Hold lánya éjszakai vetélkedő tetszett a legjobban. „Nagyon impulzív volt, történtek egymás után a dolgok” – mondja. Az első feladat során ki kellett futniuk a csillagvizsgálóhoz, így a hajnalig tartó vetélkedő elején már nagyon elfáradtak. A szervezők idén is éhesek voltak, a csapatoknak kellett nekik rántott sajtot, szalmakrumplit és desszertet készíteniük, de a mobilkonyha kéznél volt a hózenTrógereknél. Volt olyan feladat is, hogy macit kellett varrniuk, de tű, cérna és anyag hiányában pillecukorból és alufóliából készítettek egyet, ami szétesett ugyan, de kreativitásukat pontozták.
„Az utolsó feladat az volt, hogy kell keresnünk egy várat és kell ott csapatfotót készítenünk. Amikor jöttünk le a csapatvezetőkkel a szervezőktől, mondtam nekik, hogy csináljuk azt, hogy megfogjuk a csapatainkat, közösen odamegyünk a Székelytámadt várhoz és csinálunk egy nagy közös fotót. Megcsináltuk és mindegyik csapat megkapta a maximális pontszámot” – mesél. Inkább a csapattal töltötték az időt, de semmi ellenségeskedés nem volt a csapatok között, ezt nagyon szerette.
Nem érem be ennyivel, további sztorikat kérek Ádámtól, aki elmeséli: egyik csapattársuknak eltört a lába, végigment rajta egy autó. Ádámot a Gében ülve érte a hívás, hogy menjen a sürgősségire, „mert Ernőnek a lábán átment egy kocsi”. „Mire odaértem, Ernő már a rendőrségen volt. A srác most gipszben lábatlankodik” – nosztalgiázik.
Sok időt nem töltöttek otthon a diáknapok alatt, az egyik autósiskola irodaterme volt a főhadiszállás a hózenTrógereknek. A szüleinek ez annyira nem tetszett, most viszont, hogy diákpolgármester lett, fülükig ér a szájuk és dicsekednek is a munkatársaknak. Ha nem ő, szerinte a nyaConverse jelöltje, Dobai Norbert kellett volna, hogy megnyerje a versenyt. Egy nagyon vagány srácnak, „vezéregyéniségnek” tartja, úgy látja, van benne spiritusz, és ki tud állni a saját és a többiek igazáért.
Hogy mik a problémáik?
A diáknapokkal kapcsolatban csak annyi, hogy a tanáraik nincsenek tekintettel erre a hétre. Ádám azt hallotta, hogy Sepsiszentgyörgyön tizenkettőig van tanítás, és a diákok el vannak engedve a programkora. Folyton kérezniük kellett, és arra is volt példa, hogy orvosi igazolással oldották meg a problémás órákat, napokat. Megtudjuk, volt diáknapozó, akit feleltettek egy buli utáni reggelen.
Ezt leszámítva nem tud negatívumot mondani. Neki nagyon tetszett a szervezés, bánja, hogy eddig kihagyta a diáknapokat, jövőre már érettségizik, szóval akkor már nem fogja bevállalni.
Sajnos lehetőség nincs rá, de a tanügyi rendszeren szívesebben változtatna. „Ülünk nyolc órán keresztül a padban, nyomják tele a fejünket, és elvárják, hogy otthon még tanuljunk több órát, mert 3-4 órába telne mindent elvégezni, és megtanulni, amit feladnak. Én a Kósról beszélek, az elméleti líceumok matek-infó, természet-angol szakán annyit tanulnak, hogy embertelen. Úgy kellene, hogy azt a sok mindent, amit meg kell, hogy tanulj, azt bent az iskolába tudd megtanulni. Az nem okés, hogy bejön a tanár, teleírja a táblát, te bemásolod a füzetedbe, és neked azt tudni kell. Ha nincs mögötte magyarázat, akkor nem ér semmit az egész óra” – mondja észrevételeit.
Ádám közgazdaságtan osztályban tanul, de egyelőre úgy érzi, a színészet mellett fog dönteni. Most az Üvegfigurák diákszínjátszó társulat tagja. Emellett gördeszkázik, önkéntes a színháznál, így bekerült a Mi kis városunk című darabba, mint statiszta. „Tele van a város sportklubbokkal, aikidóztam, a bokszklubot és a cross fitneszt is próbáltam. Unatkozni nem fogsz, ha van egy kicsi akarat benned arra, hogy jól érezd magad” – vallja.
A diákélet szerinte teljesen rendben van, ha valamit meg kellene említeni negatívumként, az az, hogy a félreeső helyen lévő sulik diákjainak nincs akkora lehetősége ismerkedni, integrálódni, mert távol vannak mindentől.
